Hajtóvadászat öregekre

Adorján András, k, 01/28/2014 - 00:14

Immár nem először jut el hozzám híradás a söpredék szándékairól.

Még szerencse, hogy egyidőben Bán András kemény válaszával. (ld.alább)

Persze nem a fiataloktól származnak az ordas eszmék – mindig vannak, akiknek a társadalmi békétlenség felszítása érdekükben áll. Kivált így választások idején. Szóval a főkolomposok úgy gondolják, hogy a nyugdíjakat meg kéne kurtítani, mert "az öregek a vágóhídra küldik a jövőt, az ifjúságot". Továbbá vonakodnak halni (ld. a "Még egy mondat a zsarnokságról" sorait). Idióták agyrémeivel nem tanácsos sokat foglalkozni, még a végén valaki azt találja hinni, hogy valami értelem csak lehet bennük. Annyit azért megkérdek: Ugyan kinek a milyen semmi nyugdíjából óhajtanának lecsípni, és mennyit? (Mert ugye nem azokra tetszettek gondolni, akiknek másfél millió áll házhoz havonta holtig? Mint például Horn Gyulának, Medgyessy Péternek és más, kevésbé ismert senkiknek)

De akármilyen kretén is valaki (volt az ilyennek apja-anyja? És vajon nem gyilkolta-e le a közjó érdekében?), azt csak nem gondolhatja, hogy az ilyen módon visszarabolható összeg valamit is segíthet az ország gazdasági helyzetén!? Ha a rosszindulat hülyeséggel párzik, ez lesz belőle.

Dino Buzzatti novellája (Hajtóvadászat öregekre) a mai egyik történet. A kisváros aranyifjai azzal szórakoznak, hogy őszhajú férfiakra vadásznak estefelé. Többnyire sikerrel. És vagy megölik őket, vagy halálba kergetik. Az egyik ilyen hajszát írja le a novella. A célszemély üldözése közben egyik fiú felismeri benne az apját. Próbál is közbenjárni az érdekében, de hiába. A vadászat szép sikert hoz. De egy tragikus fordulatot is! Ugyanis a bandavezér megőszül az  éjjel. És most már ő próbálja menteni a bőrét az őt üvöltve kergetőktől. Közben valószínűleg azt gondolja, hogy csúnya dolog ilyet csinálni.... Buzzatti ezt sokkal jobban írta meg. De remélem, ez az én zanzám is megfelel üzenetnek.

Aztán van egy ismertebb történet. Amikor eljön az idő, a fiú egy kosárban fölviszi az apját a hegyre. Elbúcsúznak, és néhány lépést tesz. Fiam! - szól utána az öreg. Az visszafordul. A kosarat itt felejtetted! Még szükséged lesz rá...

Végül pedig: Szentmihályi Szabó Péter egy novellájában azt írja le, hogy gyanúsan növekszik az elgázolt  nyugdíjasok száma. Hősünk, aki egy állami intézetben dolgozik, és lojális hivatalnok, elgondolkodik ezen. Néhány napon belül a tulajdon anyósa is "közlekedési baleset" áldozata lesz. Nem szaporítom a szót: Kiderül, hogy államilag tervezett módon ritkítják az öregeket. Ezt a mi emberünk deríti ki. Le sem tagadják. Megmagyarázzák neki, hogy így sokkal jobb mindenkinek, mint hagyni őket össze-vissza halogatni. Két év múlva nyugdíjba megy és egy autó kereke alá.

Mily tragikus véletlen!

Azt üzenem nektek, fas.ikáim, hogy férjetek a bőrötökbe! Nem kérdezem, ’eggfejek, ti eddig hány évet dolgoztatok, és volt-e benne rajtatok kívül másnak is köszönet? Hoztatok-e létre valami értéket is, vagy csak a gyűlöletkeltésben jeleskedtek?

De figyelmetekbe ajánlom egy idős (nyugdíjas) orvos mondását: Nem az megy el, aki koros, hanem aki soros.

Keressetek valakit, aki ezt az egészet fölolvassa nektek. Ha már az a jó (...) anyátok sem a nyelvre, sem a tisztességre nem tanított meg benneteket.

Most dolgom van. De még egy próbát teszek a fölzárkóztatásotokra.

Mert én nem fogok lecseperedni a ti szintetekre.

 

Részlet egy versből / Mely sohasem lett kész

Mert ez a torzó / Maga is egész – ’98. ápr. 21.

             

                            Adorján András :

Még egy mondat a zsarnokságról (részlet?)

  • Főhajtás Illyés Gyula emléke előtt –

Hol zsarnokság volt, ott zsarnokság van ma is

Ott minden ígéret, jelszó, gesztus mímelt, hamis

Nemcsak a médiában hazudnak arcátlanul

Hogy a föld népe olvasni megint sorok közt tanul

Harsognak a hülye hirdetések, mindenki osztja szórólapját

Vegye! Vigye! Fektessen be! Valósítsa meg általunk önmagát!

 

Fásultan néz a becsapott tömeg: Miből? Hogyan? Minek?

 

Nem valami megnemesedett, kiérlelt, hiteles ez a hatalom

Csak egy újabb emberarcú alom: a különös anyagból gyúrt senkiké

Ma is demokrácia (bár nem népi) az önkény neve

Jogállami jogtiprás : hajrá, mindent bele!

A gondolatrendőrség behatolt minden teremtésre való agyba

Zajlik a rongyszedés, nem kicsibe: nagyba'

S az elnyomorított lelkű nemzet bénultan, félve várja

Mi jöhet még eztán, Uram, Jézus-Mária!

És az öregek ugyan koplalnak, ám vonakodva halnak

 

Csak mennek a nagy szövegek, de nem bánod te sem

Van-e kihez szólni, ólban élnek-e, vagy otthonukban

 Vagy a falat a hülye tévét bámulják egész nap elesetten

 Szakadnak egymástól nemzedékek, majd egymásra fújnak

 

A ma jelszava: dolgozz, s dögölj szaporán, kuss!

Megértik végül? Ez a (nemzeti) szocialista humanizmus (...)

 

1998. március 31. Szeged

 

 
----- Original Message -----

Sent: Thursday, January 23, 2014 5:34 PM

Subject: Olvassátok el kedves nyugdíjasok!

 A Metropol hasábjain megjelent Frei Tamás írása Nizzából "Tolvajok generációja" címmel.

Provokatív és az idősebb generáció ellen hangulatot keltő írásában megemlíti, hogy főleg Nyugaton a fiatalabb generáció tudatába egyre mélyebben rágja be magát a "tolvaj-generáció" kifejezés.

Tolvajok a mai 60-100 évesek, és a már éppen nyugdíjasok is, vagy akik pár év múlva lesznek azok.

Ők lopták el a mai fiatalok jövőjét, szerinte ez a legszerencsésebb generáció, mert nem rázta meg az életüket háború, és évtizedekig fognak még a mai fiatalok hátán élősködni.

Élősködni !

Tény, hogy vannak, akik próbálnak békétlenséget szítani a generációk között

Nemrégiben az ATV Start Plusz műsorában egy Kiss Zoltán nevű, túltáplált kinézetű blogger tette próbára a nézők türelmét, és vélhetően a széket is, amin ült.

Ő radikális nyugdíjcsökkentésért harcol, mondván, hogy a mai nyugdíjasok felélik a jövő erőforrásait, és azt is nehezményezte, hogy nem halnak meg időben (!!!).
Emellett léteznek olyan szakértők, akik teljesen egyoldalú kimutatásokkal és érvelésekkel szintén az idősebb generáció ellen lobbiznak.

A kormány kommunikációját tekintve teljességgel érthetetlen azok viselkedése, akik az idősebb generáció ellen hangulatot keltenek, és hadjáratot szeretnének indítani. Hiszen a kormány 2010-ben hangoztatott álláspontja szerint "a nyugdíjrendszer a jelen formájában 30 évig fenntartható", és a biztonság kedvéért 2010-óta még számos intézkedést is hoztak, amellyel talpraállították a nyugdíjrendszert, ráadásul az ország tagadhatatlanul jobban teljesít, és nőtt a foglalkoztatás is.

Fogadjuk el, hogy vannak akik nem értenek ezzel egyet, és más a véleményük erről. Az akkor is érthetetlen, hogy miért az idősebb generációt és a nyugdíjasokat állítják be bűnbaknak, és miért az ő juttatásaikat akarják megnyirbálni, amiért már megdolgoztak, és más alternatíva meg sem fordul a fejükben. Például az, hogy harcot indítsanak és javaslatokat készítsenek arra, hogy lehetne  jelentősen csökkenteni a feketemunkát, a szürkemunkát, a 4 órásra bejelentett munkát 12 órás foglalkoztatással, a zsebbe fizetést, számla nélküli munkát, a külföldi munkavállalást, és még lehetne sorolni a bajokat.

Az adó- és járulék-elkerülés aggasztó méreteket öltött, ami hiányzik a költségvetésből! Köztudott az is, hogy sok munkavállalót belekényszerítettek ebbe a helyzetbe, és nem mindenki önszántából rövidíti meg az államot és saját magát is. Igen saját magát is, mert nem csak a jelen nyugdíjasainak a járandóságához és az államháztartáshoz nem járul hozzá megfelelően, de a saját leendő nyugdíját is feléli, és részben a foglalkoztatója zsebét tömi vele.

Ennek a tükrében elgondolkoztató, hogy most milyen tolvajgenerációról is beszélünk?

Ki lop meg és kit, és ki az élősködő, akár az akaratán kívül is.

Vajon Frei Tamás a Francia Riviéráról és a túltáplált blogger hogy vélekednek erről?
Tudják-e, hogy többek között még 2008-ban 8%-kal csökkentették az induló nyugdíjakat, majd felemelték a nyugdíj-korhatárt, és megszüntették a korhatár előtti nyugdíjakat, megváltoztatták az évenkénti nyugdíjemelési
indexálást? Megnyugodhat a blogger, mert a nyugdíjemelési indexálás egy növekvő gazdaság és reálbér emelkedés mellett garantálja a nyugdíjasok elszegényedését az aktív munkavállalókhoz viszonyítva.

Mennél tovább él a nyugdíjas, annál szegényebb lesz. Ezért lenne kívánatos a svájci nyugdíjemelési indexálás visszaállítása, mert ez igazságosabb! De ezért persze nem lobbiznak a „nyuggerezők”, pedig ez érdekükben állna nekik is.  Így ez a feladat a nyugdíjas érdekképviseletekre marad. A 16%-os szja bevezetése is növelte a jövedelemkülönbséget az aktívak és a nyugdíjasok között, csak erről kevés szó esik.

A nyugdíjcsökkentést szorgalmazók belegondoltak-e abba, hogy nyugdíjcsökkentés bármilyen fondorlatos és rafinált formája, akár differenciált nyugdíjemelés útján is, ami felborítja az elért pozíciókat, mivel járna az aktív dolgozók járulék- és adóbefizetési moráljára? Az érintett nyugdíjasok jogos felháborodásáról nem is beszélve. El lehet gondolni...

Megtapasztalnák, hogy nincs értelme több adót és járulékot befizetni, mert semmi garancia nincs arra, hogy a leendő nyugdíjukat idővel nem kurtítják-e meg nekik is.

A munka-alapú társadalomhoz a munka-alapú, befizetés alapú nyugdíj is hozzátartozik. Azok, akik azt hánytorgatják fel az érintett generációnak, hogy megúszták a háborút, végképp betegesen gondolkodnak. Ha lett volna újabb háború, talán nem is létezhetnének, hogy ostoba nézeteiknek hangot adjanak, vagy éppen a harcok alatt megrokkant, végtaghiányos hozzátartozóikkal kellene foglalkozniuk.

De az is lehet, hogy éppen ezt hiányolják. Az érintett generáció "mentségére" legyen mondva, egy részük azért 1956-ban megtapasztalhatta, hogy milyen a háború íze, milyen érzés az, amikor még a pince alja is remeg a becsapódásoktól, és azon tűnődhetett, vajon ráomlott-e a ház a pincekijáróra vagy sem. De lehet, hogy az ilyen élmények sem nyugtatják meg azokat akik szerencsés, háborút megúszó tolvaj-generációról beszélnek.

Az megállapítható, hogy akik a nyugdíjasokra mint erőforrás felélő tolvajgenerációra tekintenek, alkalmatlanok arra, hogy a rájuk háruló aktuális problémákkal (például az elképesztő méreteket öltő adó- és járulék-elkerülés jelentős csökkentése) megküzdjenek, és ezért az idősebb
generáció ellen fordulnak, őket téve felelőssé a saját tehetetlenségükért.

Ez a méltánytalan kampány, lobbizás kezd kibontakozni az idősebb generáció ellen, amit a nyilvánosság segítségével és erejével és a társadalmi béke érdekében meg kell állítani.

Bán András

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap