Halálerdő – Recsk

Rozványi Dávid, p, 07/06/2018 - 00:11

 

 

 

 

 

Régen az erdőben,
nagy hegyek völgyében
a vándorra halál lesett:
gonosz tündérek,
boszorkányok, vének,
rablók és más szegénylegények,
képében halál jelent meg…

 

Boldog korok,
mikor a halálnak még arca volt,
s nem maga az erdő termett pusztulást!

 

Mert jött kor,
mikor már erdőként termett a gyilkosság,
több ezer férfit
gépfegyver és szögesdrót
gyűlölködő ÁVÓ-s
az élők földjéből kivág,
ítélet nélkül,
önkény törvényéből
rothadó halálra szán.

 

Halálerdő csontfái között
dermeszt az emlékezés.

 

Mert a gyilkos tagadja tettét
hazugságra épült a magyar tartomány,
nálunk a halált is halálra ítélik,
hogy nyoma se maradjon
hogy Recsken volt haláltábor…

 

De rombolhatják a tábor falait,
ki mégis szabadult,
rajta a „soha, sehol, senkinek” papír,
ültethetnek ezernyi fát
a kőbánya helyén,
víz lepi el a tömegsírok gödrét,
a halál emléke ködként megül…

 

Ne kérdezd miért,
mert nincs értelem és feloldozás,
az elföldelt hullák
és nyomorék túlélők
sorsában nincs megváltás.

 

Csak ennyi: Te élsz.
És élünk oly sokan,
kik tán felejtünk,
de emlékezünk
e vérmocsár erdőben.
Hervadnak a koszorúk,
színét veszti a nemzetiszín szalag,
de a gennyel kevert vér
örökre festi lelkünk,
ettől már nem menekülhetünk 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap