Három 8/18

Jókai Anna, szo, 07/14/2012 - 00:01

 

 

 

 

 Emberek között

Mint egy Gorkij-regény címe. Gúnyos. Vagy patetikus. Nekem most mégis ez kell.

Hívások, ide-oda. A könyvhét kapcsán, de azon kívül is. Régebben író-olvasó találkozónak nevezték. Elrettentő definíció. Fedőnév volt számomra, akkor is. Ma: irodalmi est, performance, vitaműsor; „moderátor” a partnerem. Változatlanul: ürügy, hogy elmondhassam a közlendőmet. Nyugodtan megmosolyoghattok.

Csakhogy – s ez a bibi! – nincs már kedvem beszélni. Amúgy gombnyomásra, felfakadó szóval. Legszívesebben hallgatnék. Odaböknék az ujjammal egy-két soromra, bekarikáznám filctollal az aktuális fejezetet. Megírtam. Tessék elolvasni. A felesleges kérdésekre pedig alig lehet némileg fontos választ adni. A személyem? Nem érdekes. Legfeljebb annyiban, hogy a teljesen soha meg nem tisztuló, eredendő emberi „rosszaságom” tapasztalatait megoszthatom. Semmi piedesztál.

– Jaj, csak ne a Billy Graham-féle hipnotizáló show-produkció!

– Jaj, csak ne a hideg szakmaszerűség, amely a lelkeket érintetlenül hagyja!

– Jaj, csak ne a pojáca jópofasága, találkozás egy-egy ócska poénban!

– Jaj, csak ne a politikai bátorkodás, az „odamondogatás” sikere!

Így a dolgot fokozatosan megnehezítettem. Talán ezért ódzkodom a közvetlen szólástól. A saját csapdámban vagyok. Minden egyes esetben új, speciális módon kell kitörnöm belőle. Nincs séma, egyik a másikra nem kopírozható. Valami olyan elemmel működöm, amelyik egy használat után kimerül. A feltöltés, újra meg újra, nagy energiát kíván. Fárasztó művelet, állandó kétely súlyosbítja, amolyan luciferi kétely: érdemes-e, hiszen még a Biblia sem tagadja, hogy azzal a bizonyos maggal is mi minden történhet… Hát még akkor, ez a rajtam átpergő, talán akaratomon kívül némi ocsúval is keveredett „szóradék” ugyan mi sorsra juthat?!

Nem az a baj, ha meg se fogan. Hanem ha megfogan, és másnak hiszik, más néven nevezik, mint ami. Ha másképp gondozzák, mint amire szüksége van. És végül másra használják, mint amire való.

A félreértésről

A félreértés mindig veszélyesebb, mint a meg nem értés. Amit nem értünk, lassacskán fölvilágolhat – de amit félreértettünk (vagy kényelemből félremagyaráztunk), azonnal rögzül, s keserves munka később ezt a hamis tudást a lélekből kivakarni. A félreértés rögtön a sajátunk – ragaszkodunk hozzá, annyira ránk szabott. A megértésbe pedig szinte bele kell nőnünk, a közléshez magasodnunk, hogy a miénknek érezhessük egészen.

A félreértés látványos sikert hoz: az általános szellemi homály mint egyéni szellemesség tündököl. Egyáltalán: az úgynevezett „szellemes ember” ritkán szellemi. A „szellemes” és a „szellemteli” nem ugyanaz; még csak nem is rokon fogalmak.

A szellemesnek közönsége van

– a szellemtelinek követői.

Az egyik hódít

– a másik hív.

Az előbbit fölöttébb kedveljük

– az utóbbival gyakran perben állunk.

A társaság a szellemes vendég előtt kitárja az ajtót

– a szellemi látogatót ímmel-ámmal ereszti be.

Az egyik középre telepszik

– a másik húzódik inkább a sarokba.

Imitt süket fecsegés

– amott beszédes hallgatások.

Ez megkacagtat

– azt lemosolyogják.

Mégis: a közkedvenc bajban alig használható. S az addig többnyire észrevétlent esengve vesszük észre.

A félreértés szapora; sorban, tucatjával szüli az újabb félreértéseket. A megértés hosszan kihordott magzata azonban súllyal jön a világra. Egyedülvalónak – az egyedüllét ellen.

„Senki sem szolgálhat két úrnak… nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.”

Látszatra a pénz, bárminemű „megszerzés” teljes elvetése. S minél erősebben virít az anyagiasság, annál könnyebb az igét félremagyarázni. Hiszen undorodunk – mindennap megundorodunk. Vásár van utcahosszat. Majdnem úgy, ahogy a Sátán énekli a Faustban: Eladó az egész világ! Nagy az átlendülés veszélye: akkor hát nem kell semmi, de semmi, ami pénzért kapható, és nem kell csinálni semmit, amiért pénzt lehet kapni. A Teremtés mai aktuális napjának tagadása ez: vissza a már réges-régen átélt létformába – vagy éppen előre, éretlenül, de mégis tolakodva egy még nem átélhető, távoli emberállapot felé. Ilyen „elővételezés” néhány elhivatott számára – már-már szentség fokon – kivételesen megengedett; de nem az álhitben elbizakodott sokaságnak. Bűnné válik a tökéletes bűntelenség képzete; a fizikai lét gyökeres megvetése cserbenhagyássá. Jézus szerelméért mások könnyeit megajánlani, micsoda végzetes félreértés! Kivetni a szeretetből szülőt, testvért, gyermeket, s azt hirdetni: csak a sterilizált csordában, az uniformizált, személyiségtől és akarattól megfosztott, irányított és ráparancsolt tömegességben van az üdvösség… milyen tragédia. Az isteni gondolatnak nem a maga módján és idején szükségszerű materializmus ártott a legtöbbet, hanem a fanatizmus, a tévhit, a türelmetlen szektásság; a valóságos Isten helyett, aki láthatatlan, egy „kitaláció” mesterségesen láthatóvá sűrítése. Misztériumdráma helyett paródiát játszanak, s ez rosszabb, mint a szalonvígjátékok üressége – ahol legalább szabad ásítani, s átmenni végre katarzist sejtető darabba. Gyanítom: aki a pénzt fröcskölve szidja, voltaképpen az e téren némiképp szerencsésebb embertársait gyűlöli. Persze, aki magasztalja a pénzt, az sem emberszeretetből teszi. De aki pénzt keres (milyen kifejező a nyelv!), hogy életben maradjon, aki használja, jóra használja a pénzt és bizonyos értelemben uralja – csak természetes, a jelenben elrendelt dolgát teszi. Fenntartja a létet az anyagban is.

A kulcsszó az isteni szövegben:

„szolgálhat”

Senki sem szolgálhat két úrnak. A pénz szolgája szőröstül-bőröstül kiszolgáltatott a pénznek, az anyagiságnak. A pénz nemcsak cselekedeteit, de még a terveit is megszabja. Csak azt tartja hasznosnak, amire a pénz utasítja. Ölelkezik a pénzzel, mint a szenvedélyes szerető, pedig csak függő kitartottja annak. Az ilyen embernél csak az az érték, ami forintban értékesíthető. A pénz birtokolja őt, s nem ő a pénzt. „Pénzember”: a meghatározás – a rejtett birtokviszonnyal – pontos.

Ő a korkísértő – de nem a korszellem! – fia.

Mindünk közül a legbecsapottabb: amikor az utolsó órán a pénz – akit pedig oly hűségesen szolgált – koldusként löki őt a sötétbe.

Az Isten szolgája azonban – még ha el is bíbelődött olykor kényszerűen, olykor játékos örömmel a földi javakkal – nem marad magára; a Gazda kézenfogva átvezeti.

A jóslat pedig bizonyosság lesz:

„Ahol a kincsed, ott a szíved is.”

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”

Kétféle félreértés kínálja magát:

az egyik az önkényes csorbítás

– a másik a gondatlan fölcserélés.

Az első – az igazság megcsorbítása – lépten-nyomon tetten érhető. Könnyű felismerni. Minden piszkos kis cselekedetünk igazolására azt idézzük (cinizmusból vagy megalkuvásból), hogy Ő is megmondta, meg kell a császárnak a magáét adni. Pontot teszünk a vessző helyére, elsikkasztjuk a közlés második felét.

A császár pedig követelőző; ravasz alak- s helyváltoztató is, egyben. Olykor bennünk terpeszkedik; telhetetlen ragadozó a húsban-vérben és fantáziadús tivornyavezér. Mi meg csak sopánkodunk, restelljük is, de hiába, hiszen meg vagyon írva: „meg kell adni, meg kell adni… Ez a természet rendje!” Nem jobb a helyzet akkor sem, ha a császár „kiköltözik”, és úgy sürget, mint lapító adósokat, miszerint ezután már őt illeti minden fillér után, bárhonnan származott is az, a kötelező adó!

Az Istenségnek hálát adó emberből így válhat a császárság örökös hálaadósa. „Ezzel tartozom a realitásnak” – mondogatjuk, ha a transzcendencia megérint, s félünk ezt az érintést felsőbb realitásnak venni. „Reálisan” gondolkodunk akkor is, amikor a császár intésére szemet hunyunk ott, ahol éppen élesen kéne látni, s szorgalmasan megbámulunk mindent, ami felesleges. Ha a császár utasít: ugorjunk az így-úgy álcázott kútba, halogatjuk, gyanakszunk – de csak beleugrunk végül. Ki mer itt ellenszegülni? Hiszen a császár ilyen hatalmat kapott…!

Ha széttörjük az isteni mondat értelmét, a világegyensúly billen vele. A remény a kiegészítésben van. A majdnem elfelejtettet kell nyomatékosan, újra az emlékezetbe emelni. S akkor a császár is csak akkora lesz, amekkora. Hatásköre is korlátozódik, éppen arra, amire eredeti megbízása szól. A császárt – a császár érdekében is! – megfékezzük.

Mégsem ilyen egyszerű. Bonyolultabb csapda: az egész ismerete, de hebehurgya értelmezése.

Amikor azt adjuk a császárnak, ami az Istené, s azt szánjuk Istennek, ami a császárnak járt volna.

A császárnak behódolunk

– az Istent hódítgatjuk.

A lelkünk a császár udvarában

– s csak a testünk az imakertben.

A császárnak köszönjük meg

– amit az Isten adott.

Azt is a császártól kérjük

– ami az Isten kezében van.

A császárt imádjuk

– az Istentől csak rettegünk.

Abban is félünk a császártól

– amiben csak az Isten ítélhet.

A császárnak ajánljuk

– amire Isten várakozik.

A császár előtt vagyunk alázatosak

– s büszkék az Isten előtt.

A császár kegyét lessük

– s nem figyeljük az Isten kegyelmét.

Azt hisszük, teljesítjük az írást, miközben összezavarodott bennünk.

Mindent újra kell gondolnunk:

bár a császár sarujában

– de az Isten lábainál.

 

A bökkenő

Láthattuk: a központosított hatalom megfojtja a szabadságot.

Láthatjuk: a demokrácia jobbára a kutyák martalékául dobja.

S mindez az ilyen vagy olyan szándéktól függetlenül történik így. A harmadik, egyelőre – úgy tetszik – megfogalmazhatatlan, s ezért egyelőre lehetetlen is.

 

A választék

 

„Tré”

„Szuper”

(Részletezve)

(Részletezve)

összepréselt létezés

túlburjánzott létezés

lakótelep

villasor

bordó műszálas tréning-

zizegő, fényes selyemjogging,

ruha,belül bolyhozva.

álfoltok elöl-hátul.

A bolyhok mosás után

A bélés csusszan. Gumírozott

csomóba állnak. Két

derék. Rangrejtő sportosság.

fehér csík a totyakos

A tépőzár szabályozható

nadrágszáron – az örökös

 

gyalogos rangjelzése.

 

A cipzár folyton kiakad

 

Trabant, Wartburg, Lada,

Opel, Mazda, Audi

slussz,

satöbbi,

homok- vagy mogyorószín,

hűvöskék, fehér, sötétszürke,

kénsárga, korál

metál

vödör, rongy, szivacs

porszívó, slag, szarvasbőr

mindenki mindenbe

a kertbe nem lát be senki

belelát

 

minden átláthatóan sivár

minden átláthatatlanul káprázatos

kókadt, fakózöld

nagyvárosi éjszaka sziporkázó

vasárnapi délutánok

csillogása

cipőt a cipőboltból

fantasztikus keverőkanál, jó veled

a dolgozó ember ruhatára

bombázódzseki győzteseknek

kényelmes, olcsó, ronda

exkluzív, frissss, egyedülálló

tintakék öltönyhöz barna

lezser szanzsán, kesztyűbőr cipő.

szandál

 

tweed-zakó. Laza csomójú,

orgonalila, padlizsán, pink,

pecsétes, keskeny

libazöld zakó. A nyakkendő

nyakkendő. A

széles, nagy virágos, török mintás.

csokornyakkendősök

Sikeres csokornyakkendősök

ódivatúak

 

tupír, betonlakk

gubanc, ragadós zselé

Kakaószín perlon

Fekete, csipkés harisnyakötő,

harisnyanadrág. Steppelt

háromszögbugyi, piros szívvel.

nejlonpongyola

Gyűrt hatású szabadidődressz

kötögessünk,

Jane Bottonby angol

varrogassunk, fürge ujjak

bemondónő is ezt veszi, lágyan

 

simogat

a nő takarékos, beosztó

a hölgyek márkahűek

kardos menyecske,

up to date üzletasszony

szervezőtitkár

 

ki az otthon rabságából!

Kinder, Küche, Kirche

éljen népeink

előre a szálmélységig tiszta

megbonthatatlan

ruháért!

barátsága!

 

óvja fogai épségét!

még az ínyszélnél is

olajkályha ferde

műkandalló üvegparázzsal,

csővel, enyhe,

Ambi-pur

állandó olajbűz

 

Hajdú és Lehel

Whirlpool and Zanussi

Május 1. út

Kleider Bauer körút

Zsuzsi heverő

Yvonne franciaágy

csehszlovák lemezjátszó

német hifitorony és

és magnetofon

japán videomagnó

orosz húsdaráló,

Moulinex komplett, elektromos

elemes habverő

 

ócskapiac

second hand boutique

minden út a Corvinba

shopping-center

vezet

 

lángos, fasírt, tonhal

hot dog, hamburger, pizza

puncs és csoki: fagyit

hűvös csók; adni belőle? dehogy!

nekem is!

 

Édességbolt, Sportszelet

Bonbon Hemingway, Mars

alma, dinnye, és lám,

kiwi, mandarin, mangó

citrom!

 

sertéspörkölt nokedlival

ananászos pulykamell, madridi

 

szószban

Kőbányai világos,

Dab, Steffl, Vilmoskörte,

Kinizsi, cseresznye,

Johnny Walker Scotch Whisky,

Lánchíd brandy,

Martini

bonbonmeggy

 

szódavíz

Angelica mineral water

szotyola

rágógumi

tojásrántotta, aludttej

omlett, müzli

csirkeláb, mócsing,

Whiskas, Chappie, Pedigree Pal,

csont, levesmaradék

Darlingot mindenkinek!

nagyközért, kisábécé

Meinl, mini-market, non-stop

éjjel-nappali

 

önkiszolgáló

McDonald’s

Kátya tejcsárda

Szittya salátabár

Nefelejcs eszpresszó

Rodriguez coctail-corner

Beloiannisz mozi

Hunnia filmszínház

Családi Nagycirkusz

Pussycat Nightclub

operett revü és esztrád

peep-show és kábeltévé

horgászbolt, játszótéri

sexshop, félkarú rabló,

sakk, ultiparti

kártyakaszinó

fociláz, boksz,

futballőrület, karate,

műkorcsolya-bajnokság

iszappankráció

totó-lottó: esetleg, bárha!

rendelj, és már meg is nyerted!

hétvégi faház, Velencei-tó

apartman Tunéziában

Miska, Jóska, Katika

Norbert, Huba, Nicolette

vontatott meló, gürizés

nyüzsgő aktivitás, robot

haverság, pártállás

munkakapcsolat, politikai színezet

Egy forradalmár

A kéjgyilkos naplója

emlékiratai

 

fekete-fehér kép,

ugráló tarka klipek,

monoton monológok,

kaffogó párbeszéd,

erőteljes hang

makogás, motyogás

Iván küzdelmes ifjúsága

Brókerek egymás közt

(sorozat)

(szappanopera)

Az irodalom: néha

az irodalom: Funny thing,

szórakoztat, tanít is,

(nem tudni, mire jó)

de nevel, mindenekfelett

 

az író: a lélek mérnöke

az író: ilyennek is kell lenni

új élet

new, newer, newest

légy fegyelmezett!

keep smiling!

a legfejlettebb formáció

…mivel jobbat még úgysem

 

talált ki senki

a felszólítás:

a felszólítás:

burkolt parancs

csábító ajánlat

ellenőrzött erkölcsök

leplezett erkölcsnélküliség

kádervélemény

gyártott image

a vállalkozó:

a vállalkozó:

körözött bűnöző

eszményített példa

a nagy szovjet medve

a nagy amerikai elefánt

identitáshiány

rögeszmés identitás

az osztályelmélet terméke:

a fajelmélet szülötte:

az irigygyűlölet

a gőgös gyűlölködés

az internacionalizmus

kozmopolitizmus mint

mint szimpla másolás

szimpla utánzás

elsorvasztott

megtagadott vagy éppen

nemzeti érzület

mániás nemzettudat

alvó önállóság

hisztérikus önállóság

a személyiség elfojtása

az abszolutizált személyiség

ellustult gondolkodás

elkábított gondolkodás

megtévesztő homály

megtévesztő neonfények

állandó kereslet

állandó kínálat

folyamatos apályveszély

folyamatos dagályveszély

keveset a sokaságnak

sokat a keveseknek

a legfőbb érték az ember:

a legfőbb érték a pénz:

őrizd hát lakat alatt!

ne oszd meg senkivel!

Kérdezd meg előbb,

Do as you like it!

mit szabad

Tégy, ahogyan csak tetszik!

bizalmas,

nyíltszíni ordítozás

titkos suttogások

 

valaki mondja meg!

ne pofázzon bele senki!

ne szólj szám,

fecsegj, mert lemaradsz

nem fáj fejem

 

aki a kicsit nem becsüli…

kaparj kurta…

a kutya ugat,

pénz beszél, kutya ugat

a karaván halad

 

a gyerekeknek: „na

a gyerekeknek: „pókember

pagógyim!” Böbe baba,

az űrben” Barbie-baba,

plüssmackó,

batman, Capitaly

Gazdálkodj okosan!

 

a fiatalok „ráérnek”

üsd-vágd, nem apád

aki öreg, húzza

aki öreg: fesse be a haját!

meg magát!

 

lefokozott nemiség

hivalkodó nemiség

a betegség: keresetkiesés

a betegség: illetlenség, szégyen

és pihenő

és munkahelyi kockázat

a halál után a nagy

az élet után? nem mindegy,

büdös semmi

milyen élet?

unalmas boldogtalanság

a boldogtalanság változatossága

piszkosszürke, ólmos

világító rózsaszín, süppedékeny

ugyanaz

bizonytalanság

néha véletlenül

néha véletlenül a rossz is

érvényesül a jó is

alulmarad

mintha a lényegről

csak a lényegről ne beszéljen

beszélnénk

senki

tévhit foglyaiként

hinni bármiben: az idegrendszer

 

gyengesége

a kétely: bűn

a szilárd meggyőződés: az elme

 

fogyatékossága

bedeszkázott horizont

kipingált horizont

kigúnyolt Isten

felhasznált Isten

„a nép akarata”

„a tömeg igényei”

anyám, én nem ilyen

anyám! én ilyen lovat akartam?

lovat akartam!

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap