Három az egyben

Szabó Jolán, szo, 04/13/2013 - 00:01

A harmadik gyerek születése óta Zsazsa nem tud sötétben aludni, ezért a hálószoba sarkában kicsi éjjeli lámpa ég, a mennyezetre vetítve fényét. A digitális óta két órát mutat, és Döme még egyetlen percet sem aludt, pedig kellemes a levegő is, a nyitott ablakon beáramlik a kertből a nárcisz és a fű illata.

Óvatosan felkel, nehogy felébredjen a család jelenlegi egyetlen kenyérkeresője, a felesége. Halkan becsukja maga után az ajtót, végigmegy a folyosón, benéz a gyerekekhez, mindhárom szobában csend van, csak a hároméves Pankát kell betakarni, mert megint lerúgta magáról a paplant.

A földszinti nappaliban és az oda vezető lépcsőn, éjszaka, mozgásérzékelő vezérli a világítást, hogy lásson, akinek éjjel le kell mennie, anélkül, hogy felkapcsolná a csillárokat.

Követ a fény az éjszakában, gondolja, most mégsem mosolyog a dolgon. Átszeli a nappalit, bemegy a nagy fürdőszobába, és tusol, fogat mos, mintha reggel lenne, majd kávét főz a konyhában, ott is issza meg, állva és forrón. Felfrissül, így már könnyebb leülni a laptopja mellé, csakúgy lezseren, fürdőköpenyben.

Megnézi a számlakivonatot, egészen pontosan annyi az egyenleg, amennyire számít, a hónap közepére a rezsiköltségek elviszik a bevételük felét, pedig még háromheti napközit kell befizetni a gyerekeknek, és több mint két hétig az élelmiszerekre, és a benzinre is kell költeni.

Rákattint a tervező programra és egy órán át rajzolgatja a budai villa terveit, metszeteket és anyagkiírásokat készít, hogy a megrendelőnek mielőbb leadhassa, és megindíthassa az engedélyezési eljárást is.  

Magántervezőként könnyebb az élete, ám a megrendelések hektikusak és nem tudja befolyásolni az építési engedély kézhezvételének időpontját, emiatt megbecsülni is lehetetlen, mikor utalják át a munkadíját.  

Négy évre tehető a gondok kezdete, akkor is magántervezésből él, egyre csökkenő megbízásokkal próbál fenn maradni, majd úgy dönt, hogy alkalmazott lesz, az kevesebb pénz ugyan, de biztos. Egy ingatlanos céghez kerül, amely építészmérnököt keres az ország egyik leggazdagabb emberének tulajdonában álló nyolcszáz négyzetméteres villa teljes körű üzemeltetési és fenntartási munkálatainak felügyeletére és irányítására, ráadásul szép tisztességes fizetéssel. Kis harmincfős cég alkalmazásába kerül, ám csak ez az egyetlen feladata. Miután éjjel – nappal a Nagy Ember rendelkezésre áll, céges autót kap magánhasználatra. Elég hamar kiderül, hogy a Nagy Ember saját magán kívül senkit sem vesz emberszámba, inkább tekinti embertársait beszélő élő robotnak. Dömét éjjel is kiugrasztja az ágyából, ha csak a biztosítékot kell visszakapcsolni.

A megaláztatástól kinyílik Döme zsebében a bicska, de három gyerek mellett mindaddig tűr, amíg egy új munkahelyet talál. Ám az is magánvállalkozás, melyben a tulaj féléves próbaidővel veszi fel az új munkatársakat és bocsájt el öt hónap agyelszívás után.

Döme, elég a nosztalgiából, biztatja magát és számba veszi a napi teendőit.

Első a sofőr tevékenység, elvinni Pankát az óvodába, Biankát és Balázst az iskolába, majd Zsazsát a munkahelyére.

Második teendő, leszállítani a megrendelőnek tervrajzokat, aláíratni vele és beadni az építési hatóságnak engedélyezésre, majd délután kettőkor megjelenni a személyes elbeszélgetésen, a potenciális új munkahelyen.

A harmadik napirend, elintézni a bevásárlást, és visszafelé, fordított sorrendben begyűjteni a családot.

Szereti megtervezni a napját, hogy hasznosan teljen, legyen minden teendőre elég ideje, és elvégezhesse az aktuális feladatait, mert amit halasztgat az ember, az csak görgeti maga előtt, mígnem a hógolyó lavinává nem duzzad és megállíthatatlanul elsodor mindent és mindenkit, amit, és akit csak útjában talál.

Kinn már pirkad, hamarosan ébrednek a családtagok, és kezdetét veszi a nap.

Hetek óta új reggeli menetrend van érvényben, nevezetesen, nem Zsazsa készíti a reggelit és az uzsonnát, hanem Döme, sőt, gyakran Pankát is felöltözteti, had’ ne kelljen kapkodnia feleségének, elég az, ha a két nagyobb gyerekre figyel, ne hagyjanak itthon semmi fontosat.

Beindítja a nyomtatót és kimegy a konyhába, hogy mialatt készül az anyag, elkészítse az uzsonnát. Pankának nem kell uzsonna, mert az óvodában kapnak reggelit, tízórait, ebédet és uzsonnát is, és kislánya rendszerint becsülettel végig is eszi a menüt, sőt, gyakran repetát kér és kap, mert nagyon tetszik az óvónőknek, hogy soha nem válogat és jó az étvágya. Csakhogy valóságos vasgyúróvá válik lány létére, és némi súlyfeleslege is van.

Balázs fia már hetedikes, igazi kiskamasz, aki belekap több sportágba, talán éppen ezért mindig éhes, neki három termetes szendvicset készít, s ad mellé két banánt is.

Bianka, a másodikos gimnazista, vigyáz a vonalaira, de nem maradhat éhen, számára napközben négy korpás keksz és két szelet csokoládé lesz az energiaforrás, s ha rágcsálni akar, kap hozzá két almát is.

Feleségének a legnehezebb uzsonnát készíteni, ráadásul két szendvicsnél nem hajlandó többet vinni, pedig hetek óta nem fizet be ebédre, ezért Döme az egyik zsemléjébe sültet vagy rántott húst tesz, salátalevéllel, a másikba pedig az éppen kéznél lévő felvágott kerül, és jár melléjük két darab gyümölcs is.

Magának két nagy szelet kenyeret megken vajjal, majd elrágcsálja két almával együtt.

A konyhaszekrény bal felső fiókjában megtalálja Zsazsa bevásárló listáját.

A nap besüt az ablakon, igyekeznie kell a reggelivel, hamarosan jönnek a gyerekek. Egy liter tejből kakaót készít az egy kancsó citromos tea mellé. Öt szelet kenyeret megvajaz, kettévágja őket, s mindegyikre egy szelet felvágott és paradicsom kerül.

Az ebédlőben megteríti az asztalt és elmegy felöltözni.

Mire elkészül, Panka már félálomban, pizsamában vonul az emeleti fürdőszobába mosdani és fogat mosni. A két nagyobb perel egymással, ki menjen le a földszintibe, a kicsi lány ügyesen megkerüli őket és elfoglalja a terepet.

Döme véget vet a perlekedésnek, leküldi Biankát a földszinti fürdőszobába, mert fél órát bizonyosan elpepecsel a készülődéssel, míg Balázs tíz perc alatt elkészül.

Zsazsa már felöltözött és be is ágyazott, mégis hagyja, hogy férje öltöztesse az óvodás lányát, mert az apjának nem nyafog, hogy mit nem akar felvenni, neki, egyébként is, még át kell nézni a délelőtti értekezlet anyagát, amely este már kiesett a kezéből.

Fél hétkor az ötfős család ott ül a megterített asztalnál. Panka két szendvicset is elfogyaszt és megiszik hozzá két deci kakaót.  

Amikor a harmadik szendvicsért nyúl, rászól az anyja:

  • Kicsim, kérlek, ne egyél többet, tudod, az oviban is reggeliztek egy fél óra múlva. Bianka, te pedig légy szíves egyél rendesen, hosszú lesz a mai nap.
  • De, anya, ez hizlal!
  • Két vékony fél szelet kenyér, megvajazva, felvágottal, nem kimondottan hízókúra. Igyál teát a kakaó helyett, az nem hizlal. Balázs, igyekezz, nem látom a sportfelszerelésed, pedig ma edzésed lesz!
  • Elfelejtettem, majd becsomagolom.
  • Nem majd, azonnal. Tíz perc múlva indulunk.

A fiú már megreggelizett és igenis a sportfelszerelését készakarva itthon hagyná, hogy lóghasson az edzésről. Az a jó abban, hogy a fővárostól húsz kilométerre laknak, hogy nem küldhetik haza a felszerelésért. Edzés helyett moziba menne a barátjával, de ez most nem jön be. Apja már a kinyomtatott tervrajzait rendezgeti, nem számíthat a segítségére.

Hét óra után öt perccel Zsazsa bekíséri Pankát az óvodába, ahol már várja a dadus, hogy átöltöztethesse a kislányt, mert tudja, hogy erre már nincs ideje az anyjának.

Nyolc órakor Döme kiteszi feleségét a cége előtt és megy tovább a dolgára.

Pulzál a város a kora nyári melegben, mintha minden autós egyszerre közlekedne. A húszperces út egy órába telik, és kilenc óra után öt perccel érkezik a megrendelőhöz, aki köszönés helyett azzal fogadja, hogy késett, pedig neki a várakozásra nincs ideje.

  • Magának is jó reggelt, Kun úr! Tudja mit, majd öt perccel korábban távozom!

Ezzel Döme megadja a további megbeszélés alaphangját. A nagy tárgyaló asztalra kiteríti a tervrajzokat és részletesen ismerteti koncepcióját.

Kun úr, a köpcös, pirospozsgás, ötvenes évei közepén járó férfi, makulátlan öltönyében hiába figyeli feszült figyelemmel a mérnök magyarázatát, nézegeti a tervrajzokat, nem sokat ért belőlük.

  • Nem erre számítottam – sóhajt egy nagyot -, ebből nem lesz így semmi.
  • Ó, nem akarom tovább untatni magát a szakmai részletekkel. Készítettem egy animációt a tervek alapján, hogy néz ki a kész ház, azonnal megmutatom! – veszi elő laptopját Döme – Berendezést is tettem bele, de kérem, azt ne nagyon figyelje, azok csak arra jók, hogy az egyes helyiségek méretét érzékeltessék.

A laptopon megjelennek a háromszintes villa tervei. A külső homlokzata visszafogottan elegáns.  A belső helyiségeket Döme beszámozta, azokra kattintva megjelennek a bútorozott, körbejárható terek.

 Ezt már érti Kun úr, és olyannyira tetszik neki a látvány, hogy még a szája szélét is megnyalja. Ez igen, ezzel lehet virítani a barátok előtt! A pince szintre kerülnek a kiszolgáló részek, a konyha, mosókonyha, szárító, tárolók, hűtőkamra, garázs és gépház, s ezzel a megoldással, a személyzettel nem is kell találkoznia a vendégeinek, és pontosan ezt kérte! Mégis ügyes fiú ez a tervező fiatalember és nem is kér sokat, hiszen az a rongyos hatmillió semmi a közel háromszáz milliós építési költséghez képest. Úgy látja, nagyon kell a fiúnak a pénz, még meggondolja építésvezetőként történő alkalmazását is.

  • Itt hagyná nekem a látványtervet?
  • Hogyne, tessék a pendrive. Hanem a terveket kérem, legyen szíves írja alá, mert szeretném beadni engedélyeztetésre.
  • Muszáj? Mármint engedélyeztetni?
  • Igen, ettől nem tudunk eltekinteni.

Kun úr szorgalmasan gyakorolja az aláírását, amikor beszól a titkárnője, hogy megérkezett a barátja.

  • Küldje csak be, Tündike, legalább megnézheti a villa terveit.

Egy perc múlva belép a Nagy Ember, Kun úr felpattan, elé megy és átölelik egymást, ahogyan az a jó barátoknál szokás.

  • Engedd meg, hogy bemutassam a fiatalembert, aki a villámat tervezi.

A bemutatkozásnál a Nagy Ember szemöldöke a homloka közepére szalad.

  • Mutassa csak meg a látványterveket, még van egy kis aláírni valóm.

Döme közömbös hangon sorolja az épület adatait, mutogatja a helyiségeket és szeme sarkából figyeli a hatást.

A Nagy Ember egyre sápadtabb, a tetszéstől vagy az irigységtől, nehéz eldönteni. Végül megkérdezi Dömét:

  • Melyik tervező cégnél dolgozik, barátom?
  • Egyiknél sem. Magántervező vagyok.
  • Nem találkoztunk már valahol?
  • De igen. Valóban találkoztunk. Három évig dolgoztam magánál…

Mintha fény villanna a Nagy Ember szemében.

  • No, de barátom! Csak nem akarod elcsábítani az építészemet? Egy évig ne számíts rá, mert a villám építésvezetője lesz, a bekerülési költség tíz, no, legyen tizenöt, százalékáért! Ugye, Döme, ez már elfogadható magának? Az ügyvédem még a héten elküldi a szerződést!

Este, amikor a gyerekek békésen alszanak, Zsazsa végre leülhet meginni egy teát és megkérdezheti a férjét, mi történt aznap.

  • Semmi különös, szívem. Elsejétől a regionális építészeti irodán dolgozom, ötéves határozott időtartamra szól a munkaszerződésem, mellette magántervezőként másodállásban dolgozhatok, ez az egyik. A másik, hogy Kun úr felkért építésvezetőnek, az úgy cirka két év alatt negyvenötmilliót hoz a konyhára. És a lényeg, hogy harmadikként majdnem megütötte a guta a Nagy Embert, amikor meglátta a terveimet és felvilágosítottam, hogy három évig neki dolgoztam!

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap