Három kívánság

Jókai Anna, cs, 12/20/2018 - 00:06

Aki túl sokat akar, a mesében is megbűnhődik. Néma gyereknek viszont – mondja a népi bölcsesség – az anyja sem érti a szavát. Meg kell szólalni. Egy csapásra még a rosszat is nehéz agyonütni, hát még fölnevelni a jót?!

Ne szabaduljanak el az indulatok? El fognak – mert elszabadítják őket. Nemcsak a gazdaságban vannak vállalkozók, nem tétlenek a szellemi bajkeverés vállalkozói sem; mindenütt ott vannak, a pártokban és a pártokon kívül is. Sajnos, mindig a leghangosabbak azok, akik után a többit megítélik. Persze, indulat nélkül a vallott ügy képviselete nem hatásos. Pusztán értelemmel még sohasem sikerült a csoportokra bomlott emberiséget meggyőzni – aki a józan észre hivatkozik, egy-kettőre egyedül marad. De a gondolkodásból született indulat – amelynek mértéke, súlya és méltósága van – merőben különbözik a gondolat kontrollja alól kicsúszott vakdühöktől; attól a hamis biztonságérzettől, amelynek tulajdonosa valóban elhiszi: ő a hiány nélküli igazság egyetlen letéteményese. S mivel sérelme mindenkinek van – oly könnyű a sérelmeket meglovagolni, ígérgetni hiszen még soha azért homo politicusnak a fejét nem vették, mert nem tartotta be az ígéreteit.

Elfáradtunk. A „civil” önszántából nem teszi a lábát a folyton-robbanó aknamezőre. Különösen, ha túl sok zsoldost látott a csatatéren, nem kevés fizetségért. De hát mi lesz, ha behúzódunk házainkba? Akiknek érdekük a harci állapot fenntartása – mind oda fognak menni az urnákhoz. S akkor kihirdetik majd: döntött a közakarat! Az agresszív töredék így veszi birtokába a passzív, szelídebb többséget – ráadásul jogosan: lesz menlevél, hivatkozási alap. Akkor viszont ne panaszkodjunk!

Amit kívánok hát, magunknak kívánom – várom. Mi magunk vagyunk az aranyhal és a csodaváró szegény ember, egy személyben. Senki helyettünk nem fog itt csinálni semmit.

Első kívánság: ne vonjuk meg a vállunkat, „nekem aztán édes mindegy”. Nagyon nem mindegy! Abszolút jó és tökéletes a politikában és a jelenkori válságba-zuhant létben aligha van: de viszonylag jó és helyes és hasznos azért betölthető fogalmak! Fontoljuk meg először azt: mit nem akarunk? És hol lapul az a semmiképp-sem-kívánatos? Támaszkodjunk realitásérzékünkre: mi az, ami hazugság és demagógia? Mi az amit családon belül is lehetetlen megvalósítani, nemhogy ország-méretekben? Ki az, aki az agyagba döngölné a másikat, hogy ő jobban kimagasodjon? Menjünk el! Adjuk le lelkiismeret-szerinti jelzésünket!

Második kívánság: jól nézzük meg a személyt, akiben megbízunk! Számomra az elmúlt évek legfájdalmasabb tapasztalata: a politika körül egyre másra tűntek fel az ilyen vagy olyan szerencselovagok, tehetségtelen, de hajbókolásra, szajkózásra álmukban is kész emberpéldányok. Korántsem biztos, hogy aki a Kádár-rendszerben nem érvényesült, kivétel nélkül elnyomott zseni. Az is lehet, hogy egyszerűen csak nincs kiemelkedő képessége – s ezt most feltétlen hűségnyilatkozattal helyettesítve mégis élre akar törni. Kicsinyes, buta, rosszindulatú figura nem képviselheti az egyébként jó elvet – hosszú távon inkább végzetesen lejáratja azt. Képes a heroikusat is nevetségessé tenni. Az okos rosszindulatú pedig eltaszítja a szimpatizánsokat. Bizonyítottan hitelüket vesztett személyiségek ne kaphassanak újabb szabadrúgást! Aki túl sok kárt csinált, ne bántsuk, csak éppen vegyük el a labdát tőle. És kedves majdani győztesek és ellenzék: válogassátok meg jobban a holdudvarotokat, legyetek finnyásabbak: a minőséget szeressétek!

Harmadik kívánság: vajha megtanulnánk különbséget tenni (választók és választottak) erőszak és erő között; határozottság és merevség között; szilárdság és konokság között. És ne tévesszük össze a gyönyörű, hitben nyugvó meggyőződést a szánalmas, hitet-torzító mániákkal.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap