A háromszemű 1/2

Jókai Anna, sze, 11/12/2014 - 00:07

A felülvizsgáló javításai

 

A háromszemű

Kelt: 2900. év 266. napja, Krisztus után.

(Helyesbítés: idő után.)

 

Egy magát valamire is tartó tudósító ne krisztusozzon. Igazodjon a tudományos szaknyelvhez. A feltűnési viszketegségben elmarasztalható, labilis idegzetű fantaszták közül egyet időmérésre megkülönböztetve kiválasztani úgysem volt soha politikailag korrekt. S aki szavakat üt be a gépbe, hogy a hírekről tárgyilagos hírt adjon, köteles fokozottan ügyelni a politikai korrektségre. Ez legalább olyan fontos, mint hogy embert már nem eszünk! A hátrányos vagy éppen kedvező, de mindenképpen szubjektív megkülönböztetést hagyjuk a nem kívánatos, de szerencsére agonizáló, úgynevezett „művészetekre”. A törvényeink túl engedékenyek: még csak szabálysértés, nem bűncselekmény, ha egy ilyen *töröl!lumpen* művészféle elveti a sulykot és rég elavult *töröl!ordas* eszméket fölelevenítve a politikai korrektségtől eltér. De ami késik, nem múlik. Egyelőre gyakoroljuk a tolerancia erényét. Még mindig nem elég érett rá az emberiség, hogy az éretleneket egyszer s mindenkorra, radikálisan kirekessze. Még mindig akad, aki Shakespeare-től idéz (kétes hírű figura az egykor még létező Angliában, valamikor a második évezred közepén), aki mai erkölcsi érzékünk birtokában *jav.: helyteleníthetőenundorkeltően* megengedett magának holmi „mórozást”, sőt, azt a bizonyos darabot is, Shylockról…! S említhetnénk még néhány kirívó

*jav.: dilettánsnak tűnő próbálkozást fércművet*a hála embernek már elsüllyedt, zavaros századokból, akár még a XXI-XXΙΙ. századból is (a fejlődés nehéz és lassú!), de most, a harmadik ezredvégen, már valóban csak elenyésző számú *jav.: visszamaradt csökött*egyed hivatkozik ezekre az avítt, *törölni! szégyentelen*szövegekre; néhány mániákus gyűjtő vonja meg csupán a szájától a létkönnyítő mindennapi javakat, hogy egy-egy *törölni! gusztustalan*elrongyolódott betűkoporsót (ún. „könyvet”) az illegális fehérpiacról harácsoló, individualista módon – szabatosan fogalmazva politikailag nem korrekt módon – hazahurcolhasson. S ami még *jav.: ugyancsak helyteleníthető visszataszítóbb*, ezek az erkölcsileg lezüllött alakok nem átallják a tiszta internetet, a világhálót is *jav.: fellazítani bemocskolni;**jav.: befolyásolják fertőzik*a *jav.: tudatot lelket*: reménynek nevezik az ámítást, szeretetnek a gyengeséget, hitnek a hazugságot. Ők (az „alkotók”) az évezred legveszélyesebb vírusgazdái, a legelszántabb hackerek. Még a számok közé is betörnek, szétzilálják az oszlopokat, kereszt alakúra, belepötyögtetnek a célratörő, praktikus e-mailekbe, szívecskét rajzolnak a tudományosan nemiszerv-ábrákkal jelölt szex- és üzleti partnert kínáló és kereső hirdetésekbe… Bizony, még nem vagyunk tökéletesek. A lemaradott konzervatívok – sorainkban megbújva – hullámzó kedélyállapotukkal, siránkozó jóslataikkal, nosztalgiájukkal, ha nem is sokat, de még mindig ártanak! Nagy felelősség ma tudósítónak lenni. Egy percig sem meginogni. Csak a tények. Nem színezni, nem árnyalni. S főleg: nem viszonyítani. A viszonyítás *jav.: nyilvánvaló a legbrutálisabb*önkény. Az önteltség csúcsa: a saját vélekedésünket a világról abszolút mérceként hirdetni, amikor kiderült – kiderítettük! –, hogy semmi sem Abszolút, csak a Semmi. Ne keresd, amit érdemes, csak azt, ami érdekes. 73*jav.: ügyelj De ebben se engedj a kísértésnek*: az egyedüli stílusbravúr a politikai korrektség, mesterfokon. Például ez a szerencsétlen, torz kölyök, ahogy kibújt az anyjából… mit is beszélek! Amikor ez az átlagsorstól eltérő, a rendeltetéshez képest szokatlan arcberendezésű *jav.: egyed egyén*megjelent, mint a biológia tévedése… Cifra história. Lehetne. Ha nem vonnánk kontroll alá.

Kovac (Kovács) m. 145 (spácium) 777-nek – hiteles tudósítás – három szeme van. Teljesen egzakt közlés. Ellenőrizve. Neme szerint: fiú. Küllemében lányos. Életkora: ma már huszonegy esztendő. Diagnózis: születésekor feltűnő, lüktető dudor a homloka közepén. Terápia: borogatás, kenegetés. Később a dudor behúzódott, gödörré mélyült, bőrrel bélelt, rugalmas lyukká. Ha a bőrredő összeszűkült, térészlelés folyt. A normális két szem a *jav.: az átlagosnál kisebb pisze*orrtól jobbra-balra, szintén funkcionált. De nem párhuzamosan! Fordított mechanizmus: ha a két szem csukódott, akkor nyílt a harmadik, abnormális módon: miközben ilyenkor szinte eltűnt a külsérelmi nyom, a szerv befelé dolgozott, a sima homlok mögött. Víziókat közvetített. Valami nyomja az agyközpontot! Egyértelmű deformáció. Aztán a lyuk újra kitárult, a két valódi szem is, az alany ismét látta, ami van, a sok zagyvaság pedig eltűnt. A reális észlelés állapotában Kovac (Kovács) m. 145 777 serdülőkoráig nem emlékezett vissza, miket mondat vele az a rejtett harmadik szem – inkább hangos álomnak definiálható állapot volt ez; arra kellett vigyázni, hogy napközben véletlenül se csukódjon le a pillája, éjjel meg *jav.: beszélhet motyoghat*magában, ki figyel oda?! A homlokára *jav.: hajszálakat frufrut*fésültek, hogy a jelet takarja –így aztán meg is gyanúsították, hogy *Törölni, diszkriminatív! homoszexuális*… Tragikus fordulatot akkor vett a dolog (organikus elmebetegség tüneteit mutatva), amikor a tizennyolcadik születésnapjára Kovac (Kovács) m. 145 777 már nemcsak visszaidézte a *jav.: téveszméket! Látomás nincs!!! látomásokat*, hanem együtt látta, mintegy egységben a képzelt és a való világot. A torzulás csúcsára hágott. (Pardon: torzulás helyett: rendellenesség.)

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap