Ház, ami nincs a térképen

Turcsány Péter, cs, 09/14/2017 - 00:04

 

 

 

 

 

Szinte városiasan öltözött, tisztességes tekintetű, bajuszos fiatalember és szép, nagy szemű felesége él hat gyerekkel ebben a kívülről rozoga, belülről egészségtelen, elaggott valamikori parasztházban.

1974-ben költöztek el a fiatalok a férfi mostohatestvérével közösen lakott házból. 10 000 Ft-ért vették ezt az épületet.

Ezen a télen született a legkisebb, a hatodik gyerek. A házaspár 67-ben esküdött és 69-től kétévente születtek a kicsik. A feleség háztartásban van, dolgozni soha sem járt. Enyhébb asztmával bajlódik.

A sok gyerek ellenére fiatalok. A férfi 48-ban, az asszonyka 51-ben született. A férfi igényes. Viselkedéséhez, modorához képest anakronisztikus a rossz lakáshelyzet, a nyomorult életkörülmény. Sajnos éppen az igényessége vitte rá arra, hogy öt évvel ezelőtt minden segély nélkül megvásárolták maguknak, a bővülő családnak a házat. Utóbb a Tanácsnál kiderült, hogy még a házhelyük sincsen berajzolva a térképen, és ezért nem építkezhetnek ide! Még a maguk erejéből sem! Most vegyenek még egy telket is, ahol építkezhetnének?

A férfi 15 éves korától Pestre jár. Dolgozott kőműveseknél, de abban a brigádban a segéd dolga nem aranyélet, körülötte ott mindenki főnöknek érezte magát. Dolgozott a Vízműveknél, a 31-es sz. Építőiparban és jelenleg Lakásépítő Ktsz- nél. Télen 2800 Ft a havi keresete, nyáron több. Ezen kívül 2300 Ft családi segélyt kapnak. Súlyosabb betegsége még nem volt. Úgy mondja leszokott a barátságokról is, mert a szórakozás, az ivás csak a családtól venné el a pénzt. Jövedelmét valóban a családra fordítja, persze néhányszor csak a kályha tetejére föltett sült krumplit nyammogják el gyerekek, felnőttek egyaránt. Rendesen ruházkodnak. Ebbe a zsúfolt szobácskába is vettek új székeket és politúrozott asztalkát, az utóbbi a szekrény tetején van felfordítva, ezzel védik meg a napi hancúrozásoktól, szükség esetén leveszik, és máris lehet leckét írni a nagyobb gyerekeknek, vagy lehet elfogyasztani egy-egy kiadósabb vasárnapi ebédet.

Hiába, hogy elviszi még presszóba is néha a feleségét, de még csak három éve tudtak villanyt bevezetni a házba! Segítség nélkül, a sok gyerek miatt nem tudják befizetni a 14000 Ft-os előleget a lakáskölcsönre. Tartanak attól is, hogy az új Cs- lakások igénytelenül vannak megépítve. Inkább OTP kölcsönre szeretnének építkezni, de nem tudják, hogy mi lesz? A Tanács itt a ház helyén nem engedélyezi az építést! „A titkár a Tanácson azt mondta az öregeknek meg a nagycsaládosoknak, hogy képzelik? Még annyi pénzük sincs, hogy kötelet vegyenek maguknak és felhúzzák magukat a fára?! Hogy akarnak kölcsönt?!”

Helyzetük, kilátásaik megoldhatatlannak tűnnek. De a családfő fellépése, városi munkások között kialakult normái, értékei, a lehetséges életminőségekről alkotott képe alapján érettnek látszik arra, hogy lakásgondjaik megoldása után valóban egészséges, a fogyasztói társadalom munkáscsaládjainak folyamatosan gyarapodó életvitelét képes legyen kialakítani.

Családszerető ember. Az tud ennyire otthonos légkört teremteni még ilyen nagyszámú családban is, aki sokat vágyakozott gyerekkorában a szülői szeretet után, de hasztalanul. A fiatalember ezt a motivációt nem foglalta szavakba, csak saját gyerekkorának fölelevenítése és a látott családi helyzet közötti nagy különbség szolgál bizonyítékul. látszott, hogy a felnőtt férfi és a gyerekek ruházkodására nagy gondot fordít a család, ez már feltétlenül jele annak az erőfeszítésnek, amit a szegénységből való kiemelkedésért tesznek. A férfi belső indítéka már a visszaemlékezései során megfogalmazódtak: „az szomorított, hogy kiskoromban az a ruházat sem volt meg, ami a többi gyereknek”.

A családi élet bensőségességéről csak az, az élménye van meg, amit a házasságában maga és felesége teremtett meg maguknak! Ezért az a magas fokú gondosság, ami a családi boldogulást tekinti elsődlegesnek. A szülői szeretetet gyermekkorában nem tapasztalhatta: „Nagyszüleimnél nevelődtem, mert anyám férjhez ment, apám megnősült. Nagyszüleimnek még sok gyereke volt. Szalmatetős kis házban laktunk. HÁROM ISKOLÁT JÁRTAM. NEM VOLT CIPŐ, SE RUHÁZAT, SZEGÉNYES VOLT AKKOR AZ ÉLET. ÖRÜLTEM, HA ENNI ADTAK. TIZENHÁROM ÉVES KOROMBAN MEGHALTAK A NAGYSZÜLEIM. Tizenöt éves koromtól Pestre mentem dolgozni…”

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap