Helyünk a világban

Kő-Szabó Imre, h, 03/04/2019 - 00:11

    Helyünk a világban? A kérdésre számtalan válaszhatóság közül válogathatunk, de valószínű, hogy mindegyik valós tényt takar.

    Nem egyszerű kérdés, mert az átlagállampolgárt megkérdezve biztosan bizonytalan lenne a felelete, mert ezt a kérdést nem teszi fel önmagának, de mások sem firtatják, nap, mint nap.

    Annyit biztosan eltudna mondani, hogy ő, személy szerint magára nézve, hogyan ítéli meg a „helyet”. Neki a „hely” két dolgot jelent, ahol lakik, és ahol dolgozik.

    Ha lakhelyével elégedett (van, lakása ahol lakhat, ez biztonságot ad számára). Ellenben azokkal, akik más funkción laknak valahol, átmeneti jelleggel.

    A munkahelyen való „helye”, már bonyolultabb, hiszen ha a szakmájában dolgozik, legyen ács, kőműves, pedagógus, orvos, művész, vagy egyszerű munkás, ott megbecsülik, lát távlatot, akkor ez a ”hely” rendben is van.

    Ha kényszerből dolgozik valahol, mert nincs a környéken jobb, ez negatív módon befolyásolja a helyzetét, ehhez való viszonyát. Azonban a munkahely adhat számára megbecsülést, akár erkölcsi, akár anyagi vonatkozásban, ennek hatására a saját világához való viszonya pozitív kicsengéssel párosul. – Nem hagynám itt, megbecsülnek, a fizetés sem rossz! Az anyagiak sokat számítanak, mert élni kell és az élet költségekkel jár.

    T. Sámuel ács szakmát tanult. Szerette ezt a munkát, először fura és szokatlan volt, hogy a magasban járkálhatott, szekercével a kezében és magabiztosan szegelte a cserepek alá a tető léceket. Szerencséje volt, mert amint elvégezte a szakmunkásképzőt, egy építőipari cégnél munkát is kapott. Érdekes, izgalmas kivitelezési munkákat végeztek. Egy öttagú ácsbrigád tagja lehetett. Érezte, megtalálta helyét, búslakodásra nincs oka. Szívesen dolgozott itt. Azt érezte, amit Csokonai a költő írt egyik versében: „öröm fogta el ködbe borongó lelkemet.” Megtalálta helyét a szakmájában, nincs oka panaszra.

    Helyünk az otthoni világunkban. Ez a hely ahol lakunk. Ez lehet város, falú, vagy valahol egy távoli tanya, egy ház, egy lakás. Ez jelenti az úgynevezett életteret, meglévő komfort, vagy anélküli fokozatával.

    Azért ragaszkodunk a lakóhelyükhöz, mert itt él a családunk, itt a munkahelyünk, itt járnak a gyerekek iskolába. Van kulturális lehetőség (színház, mozi), egészségügyi ellátás (orvos, kórház), sportolási lehetőségek. Vagy éppen közel lakunk olyan helyhez, városhoz, központhoz, ahol a fentieket könnyen elérhetjük. Ez a hely azért is meghatározó, mert itt éltek rokonaink, ükapánk, nagyapánk, az egész família. A rokonság, a családi kötelék pedig erős összetartó erő.

    Helyünk a Kárpát-medencében. Ez a hely egy érdekes és sajátos elhelyezkedést biztosít Magyarország számára. Körben a Kárpátok hegyei, mint egy véderőd, úgy fogja körbe ezt a területet. Valószínű és biztos, hogy Trianon előtt nagyobb jelentősége volt. Ezt követően osztozni kényszerültünk a területen Csehországgal, Ukrajnával, Romániával, Szerbiával, Szlovéniával, Horvátországgal és Ausztriával.

    A Kárpád-medence fekvésénél fogva központi helyet foglal el Európa keleti részében. Ez szinte önkéntelenül adja azt a lehetőséget, hogy a területén lévő országok egymásba karolva, egy stabil egységet alkossanak. Egyelőre ez az összefogás politikai és részben gazdasági okok miatt megvalósulásában nem jött össze. Az úgynevezett V/4-ek (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország), azonban politikai és gazdasági téren az európai politikában jelentős egységet képviselnek. Jelenleg ennek erejét, befolyását jól lehet érzékelni az Európában zajló emberi keveredés kiszámíthatatlan helyzetében és végső nyugalmában.

    Helyük Európában? Erre a kérdésre az átlag állampolgár kerek, egész, racionális feleletet biztosan nem tud adni. Nem azért, mert nincs véleménye a dolgokról, ő is látja a kialakult helyzetet, de biztosan nem tudja egy racionális, magoldásokat magába foglaló véleményben összefoglalni. Ez nem az ő kenyere, erre vannak a politikusok, tudósok, művészek, publicisták, akik széleskörű tapasztalatok alapján, képesek formálni, ez esetben Európa jelen állapotát és ma még eléggé kiszámíthatatlan jövőjét.

    Visszatérve az elején feltett kérdésre és egyben a válaszra is. Helyünk Európában! Tehát hol vagyunk, mit csinálunk, hogyan viszonyulunk, de azt is mondhatjuk, kifejezve akaratunkat.: Európában a helyünk! Amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, akkor tele voltunk reményekkel, amelyek napjainkra meginogni látszanak. Pedig múltunkkal húzóerőt képviseltünk, mert történelmünket neves számok és azok eseményei fémjelzik, 1848, 1956, 1989. Ezekben az időkben elkezdett harcok, még ma is folynak és ezeket egy keresztény Európához való tarozás jegyében tesszük.

    Helyünk a földi világon túl – a világűrben.. Ma már nem nagy szenzáció számba megy, ha fellőnek egy olyan rakétát, melyben ember, vagy emberek foglalnak helyet. Érdekesnek érdekes, onnan kívülről szemlélni a Földet, saját bolygónkat. Vajon mit látnak az űrhajósok?  Ez a kérdés sok embert tett és tesz kíváncsivá, többek között még a pápákat is, akik hitük szerin is csodálkoznak az űrhajózás tényén. Először XVI. Benedek pápa tette meg az, hogy kapcsolatot teremtett az űrhajósokkal, 2011-ben. Ezt folytatta a közelmúltban Ferenc pápa is, amikor éppen egy hatfős legénység tartózkodott az űrben, köztük három amerikai, két orosz és egy olasz asztronauta. Ez utóbbi a pápa kérdésére válaszolta: - Látni a Földet, annak leírhatatlan szépségét és ez megérinti az ember lelkét. Tim Marshall angol újságíró így vélekedett: „a végső határ mindig feltüzelte az emberek képzeletét, de mi élünk először olyan korban, amikor az emberiség valóra váltotta az álmot és kilépett a világűrbe, a jövő útján, megtett egy millimétert a végtelen felé.”

    A helykeresés mai világunkban napirenden van, formáját tekintve több módon lehet megítélni. John Berger brit író úgy fogalmaz: „világméretekben gondolkodva, az elvándorlás a túlélés egyetlen módja.” Vitába szállhatunk vele, érvek sokaságát lehet felsorakoztatni, pró és kontra módon. De azt kell mondani, hogy valami nincs rendben ezen a bolygón. Hiszen mozog Közel-kelet népe, Afrika és Dél-Amerika lakossága. Az ott élő népek nem találják helyüket, vagy bizonytalan körülöttük minden, háború miatt, vagy a gazdaság mélyrepülése végett. Tehát újra, másra, jobbra vágynak. És most kérdés, hogy ahová menni akarnak, azok az országok képesek-e arra, hogy az óhajtott vágyat, melyet ezek az emberek elképzeltek, teljesíthető, vagy sem. A legmagasabb életszínvonalat biztosító országok bíróképessége is behatárolható. Őseink is vándoroltak, de akkor még a Föld lakossága, a helyváltoztatást is elbírta, sehol sem okozott zsúfoltságot. Aztán megállapodtak és hazájukat őrizték, kisebb nagyobb sikerrel, keletről jövő hóditokkal szemben.

    K. Tódorral együtt utaztam a vonaton, munkából hazafelé.  Az út közel negyven perc, el kell ütni ezt az időt, ilyenkor legjobb a beszélgetés. Sok minden szóba jött, többek között a világ mai helyzete. A beszélgetés fonalát K. Tódor vezette, aki egyetemet végzett, most harminc éves, családos ember.

    - Nem vagyok nagyon optimista. Már végig gondoltam a dolgokat. Apán, nagyapám sokat mesélt az elmúlt század kusza történelméről. Nagyapám az I. világháborút élte végig, apám a II. világháborút. Még jó, hogy a romai számok megjelölése terén, még az elején tartunk. Mi a biztosíték, hogy ez a mai mostani béke állapot így marad. A múltkor a neten nézelődtem és egy svéd újságíró mondására akadtam: „a világ tökéletlenebb, mint valaha.” És milyen igaza van, mert ki tudja nekem megmagyarázni, miért háborúznak értelem szerin Közel-Keleten, vagy korábban Jugoszlávia területén tették. Ezek valóban tökéletlenségek, melyre nem kapok megnyugtató választ.

    Helyünk a világban. Ez a pici ország, biztosan helyet követel a nagyvilágban. Természetesen nem erőszakkal, hanem mind azzal, amit feltudunk mutatni, az ipar, a mezőgazdaság, a művészetek, a természet adta lehetőségek és még sok más egyéb területén. Ez azt jelenti, legyünk jelen azon a bizonyos „piacon”, ahol ezeket elcserélhetjük, mindazokért, amire nekünk van szükségünk.

    Egy érdekes példával lehet ezt megvilágítani és valóssá tenni. Az olaj sejkek az arábiai félszigeten, „képletesen”, leszúrtak egy botot (olajfúró csövet) és már is jött a felszínre az olaj, amely hatalmas gazdaságot adott számukra. Nálunk is elmondhatjuk, leszúrunk egy botot (úgy ezer méterre, vagy egy kicsit lejjebb, természetesen cső formájában) és már jön a felszínre a gyógyvíz. Nagyhatalom vagyunk a hőforrások, gyógyvizek tekintetében. Már ismerősen cseng Hévíz, Bükfürdő, Harkány, Hajdúszoboszló, Budapest, Sárvár, Debrecen említése a gyógyvizes fürdők listáján. Ez nagy idegenforgalmat jelenthet, a köszvényes, reumás és más betegségekben szenvedők számára. Ez is meghatározza helyünket Európában és a nagyvilágban. Az üdülés, gyógyulás pedig békés, lelket emelő tevékenység.

◙ ◙

                                                   

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap