HITEDÉRT – NEMZETEDÉRT! 12. rész

Petrusák János, k, 07/04/2017 - 00:12

 

16. Jelenet

FORGÁS.

Kisdeákné háza.

Sötét van, az asztalon egy gyertya világít, meg a tűzhely felől jön valamicske fény.

Özvegy Kisdeákné és Bolyky Erzsike vannak ott. Fejük lehajtva. Imádkoznak.

BOLYKY ERZSIKE

„Mutassad meg jó voltodat, Lássuk irgalmasságodat, Vedd el mirólunk haragodat, Hallgass meg minket, Uram Isten!...”

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

„Ne nézzed sok bűneinket, S meg ne számláljad ezeket; Te szent Fiadért segélj minket, Hallgass meg minket, Uram Isten!”

Kint megkondulnak a harangok.

Bolyky Erzsike felnéz, majd lehajtja fejét.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(felkapva fejét)

Mi ez már megint?

BOLYKY ERZSIKE

Harangoznak.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(felemelkedik)

De kint az utcán, ezek a hangok...

BOLYKY ERZSIKE

Emberek kiáltoznak.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(a melléhez kap)

Ezek örömhangok!

BOLYKY ERZSIKE

Ki tudja, másoknak mi okuk van az örvendésre.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Erzsi! Erzsikém!

BOLYKY ERZSIKE

(aggódón)

Mi a baj, nénémasszony?

Özvegy Kisdeákné az ajtó felé indul.

BOLYKY ERZSIKE

Néném!

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(örömmel)

A fiam! A fiam!

Bolyky Erzsike felugrik.

17. Jelenet

A harangzúgás elhal. Nyílik az ajtó.

Özvegy Kisdeákné és Bolyky Erzsike némán fordulnak az ajtó felé. Összekulcsolt kezük a szívükön.

Kisdeák Máté lép be. Megtorpan. A nőkre mered. Aztán egyszerre lépnek egymás felé.

Összeölelkeznek.

18. Jelenet

Kintről zajok, emberek éljeneznek.

Debreceni Ember Pál, Nógrádi Benedek és Komáromi Csipkés Kata lépnek be.

Özvegy Kisdeákné és Bolyky Erzsike elengedik Kisdeák Mátét.

NÓGRÁDI BENEDEK

Oskolamester uram! Kint a nép, a város ünnepeli hősét!

Özvegy Kisdeákné és Bolyky Erzsike kérdőn tekint Kisdeák Mátéra.

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Ugyan. Csak tettem, amit más is tett volna.

DEBRECENI EMBER PÁL

De te voltál ott!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Ezért tettem én.

(anyjára és jegyesére tekint)

Mentem, titkosan. Így hírt nem küldhettem magamról. De végül...

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(fiába csimpaszkodva)

Isten meghallgatta szavunk. Itthon vagy!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

(anyjára majd jegyesére tekint)

Nekem haza kellett jönnöm...

19. Jelenet

Nyílik az ajtó: Imre bá' jön be alabárdosan, komoran. Fehérné kapaszkodik belé.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

(megrángatva Imre bá' karját)

Ne mondjad, ne! Ezt nem lehet!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(mordan)

Parancsolatot hoztam.

(koppant az alabárddal)

Szigorú parancsot!

A bent lévők elképedve néznek az érkezettekre.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

(húzza-vonja Imre bácsit)

Nem kell néked mindent teljesítened, vén lókötő!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

(előre lép)

Imre, hadd hallom szavad!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(szabadkozva)

Nem az én szavam, a tanácskozó urak parancsolták...

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(rosszat sejtve megragadja fiát)

Fiam!

Bolyky Erzsike a szívéhez kap.

NÓGRÁDI BENEDEK

(toppant)

Az oskolamester a hősünk!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Ugyan...

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Megtette, amit kellett, s sokat tett.

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Majd a jövendő mondja meg...

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Nem a jövő, a jelen dönt itt fejed felett! Láncfi professzor-szenátor lázítással vádolt meg...

(mutat rá az oskolamesterre)

...s kivizsgálást szavaztatott meg a tanáccsal.

Özvegy Kisdeákné a fiába kapaszkodik. Bolyky Erzsike egy székre rogy.

DEBRECENI EMBER PÁL

(körülnéz)

Ezt nem engedhetjük!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Ti? Kölkök?

NÓGRÁDI BENEDEK

(toppant)

Mi! A nép!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Ez a lázítás!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Imre! Neked a fejed lágy!

DEBRECENI EMBER PÁL

Azért jó parancsvégrehajtó.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(fenyegetően meglendíti az alabárdot)

Ha a vádlott nem jön, erőszakot alkalmazok. Aki más meg ellenáll, az kalodába kerül.

DEBRECENI EMBER PÁL

Ehhez a diákságnak is lesz szava!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Akkor ki lesztek rúgva a kollégiumból. Megmondta Láncfi.

(vállat von)

Ezt akarjátok?

BOLYKY ERZSIKE

(sírva fakad)

Én ezt nem hiszem el!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Én sem, de...

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(zordan)

Ha ellenállsz, ha menekülsz, bűnöd magad bizonyítod ezzel!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

De ismerősnek tűnik ez a szöveg.

Imre bá' int az alabárddal.

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

(nyugtatón simít az anyja karján)

Nem lesz semmi baj.

NÓGRÁDI BENEDEK

Apám egyszer azt mondta, egyik nép sem különb a másiknál. Mindenhol vannak rosszak is, jók is, farkasok és bárányok.

DEBRECENI EMBER PÁL

Hogy ilyen történjék városunkban! Ilyen igazságtalanság!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Kint rebellió lett, ez tény. Ezért felelnie kell valakinek. Ez a világ rendje.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(lerogy egy székre)

Jaj, fiam!

BOLYKY ERZSIKE

Úristen! Ne hagyj el minket!

Kisdeák visszanéz. Aztán elmegy. Mögötte Imre bá' és Fehérné. Aztán utánuk indul a két legény, majd Komáromi Csipkés Kata.

 

20. Jelenet

Özvegy Kisdeákné az asztalra borul és zokogni kezd. Bolyky Erzsike a távozók után néz, majd bizonytalan mozdulatot tesz, mint aki menne is, maradna is. Végül feláll és átöleli Özvegy Kisdeáknét.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(fejet ráz)

Ne vigasztalj, ne vigasztalj! Ha fiammal baj lesz, én... jaj, én...

BOLYKY ERZSIKE

Néném! Bízz és remélj! Jó az Isten!

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Jó?

BOLYKY ERZSIKE

Hazavezette Mátét.

(sírós hangon)

Ide, hozzánk. Épen, egészségben.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(felugrik és az ajtó felé mutat)

Ezért? Ha a császár nem vádolta, saját városa tegye ezt meg?

BOLYKY ERZSIKE

Nem tudjuk, hogy mi lesz...

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Lányom! Amikor egy kisembert megvádol a hatalom, akkor abból a kisembernek nagy baja lehet.

BOLYKY ERZSIKE

Menjünk, nézzük meg, hogy...

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Hogy lássuk szégyenét? Halljuk megalázását?

BOLYKY ERZSIKE

Nem biztos ez, lehet...

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(méreggel)

Ne légy gyerek!

BOLYKY ERZSIKE

Jaj, néném? Most mi lesz?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(lehajtja fejét)

Csak... Istenben bízhatunk.

Özvegy Kisdeákné nehézkesen letérdel. Bolyky Erzsike mellé térdepel.

          Durranás kintről. (Egy riadó mozsárágyú hangja.)

A két nő felkapja fejét.

BOLYKY ERZSIKE

(feláll)

Ez most...

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(térdepelve fejet ráz)

Nem tudom.

BOLYKY ERZSIKE

Mi volt ez?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(Bolyky Erzsikére tekint)

Lőttek.

BOLYKY ERZSIKE

Lőttek?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Ágyúból. Ez a városi riadómozsár hangja volt.

BOLYKY ERZSIKE

(az ajtó felé lép, de megtorpan)

Nem merek kimenni...

(riadtan néz)

Ellenség lenne kint?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(feláll)

Csak a belső.

BOLYKY ERZSIKE

Istenem! Mi történik mivelünk?

Kiáltozás kintről. Aztán puskalövések.

BOLYKY ERZSIKE

(sikkantva Özvegy Kisdeáknéba kapaszkodik)

Mi lehet odakünn? Milyen gazemberség?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(megszorítja Bolyky Erzsikét)

Légy erős! Nekünk, nőknek mindig is erősnek kell lennünk. Bármit is hozzon a sors.

Kint zajongás hangjai.

21. Jelenet 

 

          Nagy zajjal betódulnak többen. Elöl Fehérné, nagyon    harciasan.

 

BOLYKY ERZSIKE

Mátéval mi van?

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Hősünket nem engedtük.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Hol a fiam?

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

A diákság vállra emelte. Itt is van már, ni!

Nógrádi Benedek és Debreceni Ember Pál vállán Kisdeák. Éltetik őt az ifjak.

DEBRECENI EMBER PÁL

Nem hagytuk az uraknak, hogy megvádolják!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

(leugorva)

No, csak beszélgetni hívtak engem, vádról szó sem volt.

NÓGRÁDI BENEDEK

Persze hogy nem, amikor meglátták kint a tömeget.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Látták? Hallották!

(mellére ver)

Ha én kiáltok!

EMBEREK

Éljen Fehérné!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Mosom én már ennek a városnak a szennyesét, az urak szennyesét jó ideje. Szóltam nékik, hogy úgy kimosom őket, hogy na!

(felnevet)

Erre nagyon fehérek lettek. Önmaguktól.

DEBRECENI EMBER PÁL

Azért a diákság se volt semmi!

EMBEREK

Éljenek a diákok!

NÓGRÁDI BENEDEK

Minden diák azt követelte, hogy Láncfi távozzék innen. Nékünk ilyen tanár, aki csak aljaskodni tud, nem kell!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Se a szenátusba, vádaskodni! Meg ki ne mondjam én, mit kavarni! Mert ha egyszer kimondom...

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Minden rendben van.

DEBRECENI EMBER PÁL

Győztünk!

NÓGRÁDI BENEDEK

Az egész diáksereg oskolamesterünket akarja ám  professzornak!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Ó, ugyan már.

NÓGRÁDI BENEDEK

Persze, hogy őt! Aki nékünk példát mutatva tanított.

DEBRECENI EMBER PÁL

A hősökről nem csupán példát mondott, hanem maga is hős lett.

Özvegy Kisdeákné megöleli fiát. Bolyky Erzsike Mátéba karol.

DEBRECENI EMBER PÁL

Kiáltsuk: éljen Kisdeák!

EMBEREK

Éljen! Éljen!

DEBRECENI EMBER PÁL

Nem csupán professzorunk, hanem maholnap igazgató rektorunk lesz ő nékünk!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Ugyan már! Jelenlegi igazgatótok nagy tudású ember.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Ne szerénykedj! Ezek az odafentiek, látod, máris félnek tőled.

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Köszönöm jóságotok! De azért érettem rebelliót valóban nem kell csinálni. Kint beesteledett, mindenki menjék inkább szépen lefeküdni.

DEBRECENI EMBER PÁL

(felnevet)

Mert holnap is lesz nap?

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Lesz. Holnap és holnapután is. Lesznek gondok, bajok, bánatok, de győzelmek is, s élni fog a magyar. Hitünknek, nemzetünknek élnie kell!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Úgy legyen!

Fehérné ezzel fordul kifelé. Nyomában a többiek.

22. Jelenet

Amikor az emberek mind kimentek, Bolyky Erzsike is menne. Bár Kisdeákra pillant azért vágyakozó szerelmesen.

Kisdeák megfogja Bolyky Erzsike kezét. A lány megszeppenve megáll.

Özvegy Kisdeákné elfordul, majd beleegyező mosollyal vissza.

Bolyky Erzsike is már mosolyog.

Kisdeák Máté édesanyja karja után is nyúl.

A két nő kérdőn tekint fel Kisdeákra.

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Láttátok, az irigyek  mire képesek!

BOLYKY ERZSIKE

De Láncfi menekül!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Menekül. Úgy hírlik, Váradra, a törökhöz. Tán még kaftánt is húz majd magára.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Hogy milyen egy gazember!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Aki ráadásnak érzi, mily kicsiny, pedig mennyivel nagyobbnak szeretne látszani.

(bólogat)

Ezért mindenkire rátámad, akiről úgy hiszi, több őnála.

BOLYKY ERZSIKE

Egy oskolamesterre?

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Akiért a nép fellázadt s bement a tanácsterembe.

(megrázza fejét)

Ezt az urak nem hagyhatják.

BOLYKY ERZSIKE

A diákság professzornak...

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Akarhat.

BOLYKY ERZSIKE

Talán még esküdt bírónak is...

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Nem engedik, hogy megválasszanak.

Kint csend. Bent csend. A két nő lehajtja fejét.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Pedig már azt reméltem...

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Ne búsuljatok! Együtt vagyunk, itt vagyunk egymásnak. Ez a legfőbb isteni kegyelem. Ennek örüljünk.

(az asztalhoz lép)

Látjátok ezt a lángot?

(felmutatja a gyertyát)

Remegő és kicsi a fénye. De fény. Nélküle a sötétben vakok lennénk.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Fiam! Mit akarsz?

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Ez a kicsiny fény én magam vagyok. Én, akit elfújnak itt, ha nem megyek. Előbb-utóbb elfújnak. Hát mennem kell.

BOLYKY ERZSIKE

Hova?

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Van egy falu nem messzi, a Tiszaháton. Tarpa a neve. Dolgos nép lakja, jó református. S van annak a falunak egy esze. Úgy is hívják, hogy Esze. Idősebb Esze Tamás.

(felnevet)

Vele találkoztam kóborló utamon. Ő beszélt falujáról, amelyből a németesek elűzték a jó Istvándi András prédikátort. Így most nincsen lelkészük. Elkélne nekik egy. Egy éppen olyan, mint...

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Te, fiam!

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

(Bolyky Erzsikére néz)

És te, Erzsikém? Te hogyan döntöttél?

BOLYKY ERZSIKE

(fejét lehajtja majd bátran felveti)

A lelkésznek asszony is kell. Jó hites társ. Tudod ezt-é...

(felnevet)

...lelkész uram?

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Azért előbb válasszanak meg. Vagy azok a tarpaiak, vagy... ha ők nem, akkor mások.

(kihúzza magát)

Én bízom önmagamban. És...

(megöleli a két nőt)

Szeretlek titeket!

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(mozdul)

Menjünk.

BOLYKY ERZSIKE

Menjünk.

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Semmit ne pakoljatok, csak egy kis élelemtartalékot.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Nekünk élelemtartalék?

KISDEÁK MÁTÉ OSKOLAMESTER

Akkor menjünk máris! Mert a lángot valakinek mindig vinnie kell!

Kimennek.

Megszólalnak a harangok. Ünnepélyesen szólnak.

FÜGGÖNY.

VÉGE.

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap