HITEDÉRT – NEMZETEDÉRT! 2. rész

Petrusák János, szo, 06/10/2017 - 00:23

3. Jelenet

Két ifjú trappol a színpadra, NÓGRÁDI BENEDEK és DEBRECENI EMBER PÁL tanulók. (Mind a ketten 12-14 év körüliek.)

A két ifjú, amint meglátja a szenátor urat, megáll.

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

Áldást, békességet szenátor urunknak!

NÓGRÁDI BENEDEK

És egész háza népére!

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(gondolataiból riadva a fiúkra néz)

Á, az ifjú Nógrádi Benedek és Debreceni Ember Pál. Mi járatban itt ketten?

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

Az oskolamesterhez megyünk.

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(csodálkozva)

Tanulni? Hiszen vasárnap vagyon. Nemrég lett vége a lélekemelő misének!

(szigorral az ifjakra néz)

Ha már oktatásról van szó, tudjátok ti, miért kell nekünk, reformátusoknak egymást látva így köszönnünk? Áldást és békességet kérve?

Nógrádi Benedek és Debreceni Ember Pál egymásra néznek.

4. Jelenet

A fiúk, mielőtt felelhetnének, egy velük egykorú lány (KOMÁROMI CSIPKÉS KATA) érkezik. Erre a két fiatalember zavarba jön, Barta meg elmosolyodik.

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

(nagy hangon)

Áldást, békességet!

A két fiú buzgón bólogat.

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

Na, te lány, tudod-e, miért köszönünk mi, reformált hitűek úgy, ahogyan te köszöntöttél minket az elébb?

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

Nékünk, reformátusoknak, akárcsak minden felekezetnek, megvan a magunk köszönése. Mi azt mondjuk: „Áldást, békességet”! Ezzel a két legfontosabban kívánjuk egymásnak, a legtöbbet és legjobbat, amit csak kívánhatunk: Isten életünkben való állandó jelenlétét, ez az áldás, és Tőle való békességet, amely nem csak a bajok elkerülését, hanem sokkalta inkább valami mély és komoly biztonságot jelent. Azt kívánjuk, hogy a másik élete legyen egészen a szerető Isten kezében. De ha valaki szívből a napszaknak megfelelően köszön, az is tökéletesen megfelelő. Senki sem fogja megróni érte!

A két fiú álmélkodva nézi a lányt.

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

És te, Kata? Komáromi Csipkés György tiszteletes urunk legcserfesebb lánya? Mondd, hová tartasz ily’ sietve?

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

(a két ifjúra mosolyog)

Oda éppen, hová eme két ifiúr tart, ha jól sejtem.

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

Az oskolamesterhez megyünk!

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(csodálkozón)

Vasárnapi oskola? Ilyet se hallottam, se azt, hogy az ifjonc az oskolába örömest menjen.

DEBRECENI EMBER PÁL

(Nógrádi Benedekre tekint, mert Katára nem mer)

Kisdeák Máté oskolamester házába örömmel megyünk. Ott érdekes történeteket s emberséges szót kaphatunk.

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(hördül)

Történetek, mesék az oktatásban! Ki hallott ilyet?

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

Mi akarjuk hallani! Nemzetünk, vallásunk nagyjairól, városunk alapítóiról. Példaképekről, akikre felnézhetünk, akiknek példáját követnünk kell...

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

Na de ilyet! Hogy két ifjonc meg egy lány valamit akarjon!

NÓGRÁDI BENEDEK

Csupán szeretnénk...

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

(dacosan)

Édesapám azt mondja, a jót akarni kell, mindig, mindig a jót! Ez Istennek tetsző cselekedet!

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

Isten nevét a szádra...

5. Jelenet

Egy magas, tekintélyes kinézetű, őszes férfiú jön. (LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR)

Láncfi előbb megáll és bizonytalanul a közönségre néz, mint aki kutat valakit, majd meglátva a kis csoportot, arra tart.

A két fiú mély főhajtással köszönti a nagy hírű kollégium professzorát, Kata dühösen néz és Barta mögé húzódik.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(biccent Barta felé és nyájas hangon szól)

Békesség Istentől, tekintetes esküdt bíró, azaz szenátor uram. Aki, el ne feledjem, nagy ügyességű és messzi földön híres-neves szűcsmester, Piac utcai háztulajdonos, és nem másutt, mint a sok szőlőtulajdonossal bíró Kardosházi utcán borbíró is.

(a két fiúra néz)

Ezt tanuljátok, kölykek! Ez a nagy férfiú...

(mutat Bartára)

az 1670-es évben Sztambulban, a legmagasabb török udvarnál járt, ahol is oly’ ügyességgel vádolta be Juszuf váradi pasát, aki jogtalanul követelt mitőlünk, debreceniektől ajándékokat, többek között két lovat, harmincfélezer tallért, meg négy ruhára való posztót, amit követelni neki nem lehetett...

(felnevet)

hogy eme ügyes ember a követelőző pasát rúgatta ki. Hiszen tudjuk mi jól, a török szultán a pasát méltóságától megfosztotta, az általunk ki nem adott pénzt és ajándékokat meg mind átadták. Halljátok? Amit mi ki sem fizettünk! Hogy eme kapott tallérokból tovább épüljön és szépülhessen híres kollégiumunk épülete. Hát ilyen furfangos követe civitasunknak Barta Boldizsár szűcsmester uram!

Barta szerénykedve lehajtja fejét, de azért lesi a szájtátó két fiút.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(Barta vállára teszi a kezét)

Az ilyen embernek főbírónak kell lenni, nem majdan, hanem én mondom, már jövő évre.

Barta maga elé mosolyog.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(a két fiúra néz)

Hát ti, kölykek? Bár látom, főtiszteletű püspök urunk fia is itten vagyon. Mi járatban, így együtt?

A két fiú nem felel, Kata viszont Barta mögül előbújik.

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

Tanulni megyünk, ha te, uram, meg nem állítasz!

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(felháborodva)

Kölyöknőnek szót komoly ember nem ad! Megrontja a nőfélét a sok tudás. Tisztességre, te lány! Apád, anyád téged nem tanít? Ezt kell tudni a lánynak, meg varrni, mosni, házat rendezni, főzni! Oskolai tudás nem kell a ti fejetekbe!

(nyájasan Bartára néz)

 

Ugye, jól mondtam, jövendőbeli főbíró uram?

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(félősen)

Komáromi Csipkés György nagytiszteletű lelkész urunk lánya ő...

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

Akinek Kisdeák Máté oskolamester megengedte, hogy hozzá járjak. Igenis, tudásra!

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Úgy, már megint ez a...

(gúnnyal)

„Matheusz Kisdeákusz”! Úgy hírlik

(fordul bizalmaskodva Bartához)

„tógátusz” diák se volt soha, felsőbb tanulmányokat sem végzett. Éppen csak alsóbb iskolába járt, de azt se tudjuk, hol. Menekedett, az anyjával együtt. S ő merészel oktatni itt, méghozzá lányokat! Gya...

Láncfi megakad, mert mindenki oldalra néz. Valaki érkezik.

6. Jelenet

Egy határozott léptű, fekete szűrt viselő férfi érkezik. (Martonfalvi Tóth György professzor)

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

(megtorpan, aztán mosolygósan mondja)

Talán választás lesz, hogy ekkora csődület van az utcán, emberek?

Barta tiltakozó mozdulatot tesz. A két fiú tisztelettel meghajol.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Az a Kisdeák rosszra tanítja ifjaink, ráadásnak

         (mutat Katára)

még az asszonyi fajtát is. Pediglen nem is oktathatna, mert...

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

(csitítón felemeli kezét)

Láncfi professzor uram meg az örökös vádjai! Van a világon olyan kevés ember, akit te, uram, még nem vádoltál be?

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(hüledezve)

A gyermekek előtt megszégyeníteni! Ez skandallum!

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

(komoran)

Nem én voltam, aki itten vádaskodott.

Láncfi Bartára néz.

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(felemeli kezét)

Én ebben nem tudok dönteni.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(fejét hátravetve)

Efelé megy a világ! És csodálkozunk, ha ilyenné leszünk, amikor ilyenné teszik az embereket egyes oskolamesterek! Mert az ifjúság...

(a fiatalokra mutat)

nem tud semmit! Nem tanultak a rossz oskolamestertől semmit, és nem is fognak tanulni semmi jót!

A három fiatal ijedten néz. Barta azt nézi, merre menjen el. Martonfalvi karba fonja kezét.

7. Jelenet

Két férfiú érkezik. (NÓGRÁDI MÁTYÁS REFORMÁTUS PÜSPÖK és KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY DEBRECENI LELKÉSZ) Egymással beszélgetnek, de nem lehet érteni, mit.

Láncfi azonnal eléjük siet.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(nagy tisztelettel köszönti az érkezőket)

Főtiszteletű uraim! Skandallum, egyszerűen skandallum, ami civitasunkban jelenleg történik!

Nógrádi Mátyás püspök és Komáromi Csipkés György lelkész meglepetten összenéznek.

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(köhint)

Csak volt egy kis vita...

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(mérgesen)

Nem szenátor, azaz esküdt bíró urammal, vagy a nagy tekintélyű professzor úrral van itt a gond...

Nógrádi püspök szigorú tekintetet vet fiára, Komáromi Csipkés György pedig megcsóválja fejét, amint lánya felé néz.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Csak nem az ifjakkal van valami gond?

Láncfi lelkesen biccent, majd meglátva, hogy Nógrádi püspök a fejét szégyenlősen lehajtó fiára néz, gyorsan megrázza fejét.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Nem, nem, főtiszteletű uram, de mégiscsak velük, vagyis miattuk. Ők viszont nem tehetnek róla...

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Láncfi professzor! Mi történt tekegyelmeddel? Hogyan beszélhet ilyen össze-vissza?

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

Kollégám éppen az oskolamestert vádolta meg.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Vádolta?

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Egyházi vagy világi ügyben?

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

(Láncfira tekint)

Mondjad, uram, ha annyira vádaskodni kívánsz! Mondjad csak!

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(körülles, majd kivágja)

Kisdeák rosszra tanítja, ráadásnak saját házában az ifjúságot! És nemcsak az ifjú legényembereket, hanem még a lányokat is!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Micsoda? Az én leányom?!

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Őt is!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(csitítón felemeli kezét, majd a két fiút és a lányt maga elé inti))

Hát mire tanít titeket az az oskolamester? Ti mit mondotok?

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

Népünk, nemzetünk nagyjairól regél!

NÓGRÁDI BENEDEK

És vallásunk alapítóiról.

DEBRECENI EMBER PÁL

Meg Debrecen történetéről.

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

A hit megtartó erejéről. És a szeretetről, amely a lelket felemeli...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(mosollyal)

Jól van, jól. A felnőtt, ki okos, nevelje csak az ifjakat. Ez minden korban az idősebbek dolga.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(összecsapja kezét)

De hát mire? Miért nem, miért nem amire, amire...

(az ifjak felé mutat)

Sola Scriptura! Tudjátok ti, mi ez?

A fiatalok összenéznek.

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

Egyedül a Szentírás...

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Milyen papagájkórus ez? Egyszerre csak egy!

NÓGRÁDI BENEDEK

Csak a Szentírásban foglalt kijelentéseket fogadjuk el tekintélyként, életünk zsinórmértékeként.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

És a többi tétel?

DEBRECENI EMBER PÁL

Sola Fide. Azaz Egyedül hit által. A hitvallásunk azt tanítja, hogy nem elég a jó cselekedet, hanem csak Krisztus érdeméért és az ebben való hit által üdvözülhetünk.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Tovább!

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

(Láncfira pillantva)

Egyedül Istené a dicsőség!

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Latinul persze nem tudod!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Elég legyen ebből! Nem a nagy hírű kollégiumban, hanem a nyílt utcán vagyunk. És máris már többen...

(körülnéz, majd rá a közönségre)

furcsán néznek ránk. Nem tudják, milyen baj van, hogy mi így  megcsoportosultunk.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Baj, az van!

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

Miért lenne? Az oskolamester, hallhattuk, jóra tanít...

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Ez csak szajkózás! De azt nem tudnák szívből-lélekkel elsorolni, hogy templomainkban mi miért van!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Ezt azért...

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(a fiatalok felé)

Nem tudják!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Vita helyett halljuk az ifjakat! Mit tanultatok  templomainkról az oskolamestertől?

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

Mindenki, aki templomainkba lép...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Megint csak egyszerre egy! Tehát?

NÓGRÁDI BENEDEK

Látni kell, hogy a református templomban nincsenek sem festett képek, sem faragott szobrok, és nincsen oltár sem. A templomtér közepén az úrasztal és a szószék áll, ahonnan az igehirdetés hangzik el. Mellette a lelkipásztor helye, a Mózes szék, körben padok.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

De miért?

DEBRECENI EMBER PÁL

Így a gyülekezet közössége együtt üli körbe Isten asztalát.

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

A templomtér egyszerűsége arra mutat, hogy nálunk a külsőségek helyett a lelkiek a fontosak és a lényegesek.

NÓGRÁDI BENEDEK

Láthattuk a most vasárnapi istentiszteleten is, hogy a lelkész templomba érkezésekor feláll a gyülekezet, majd a köszöntés után leül. Ülve is maradunk, csak akkor állunk fel, amikor az istentisztelet végén a lelkész egy bibliai igeverssel áldást mond.

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

Az istentiszteleten énekelni is szoktunk.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Ezek csak külsőségek!

NÓGRÁDI BENEDEK

Az istentiszteleten van imádság is, amelyet mint a gyülekezet képviselője, a lelkész mond hangosan, de magunkban mi is vele imádkozunk. Az istentisztelet végén pedig közösen imádkozzuk a Miatyánkot. A református istentisztelet középpontjában az igehirdetés áll. E köré épül fel minden, az énekek, a hirdetés, az imádság.

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

Az egész istentisztelet nem tart tovább egy óránál.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(felnevet)

Cserfesem! Atyádnak most sok minden fontos történést kellett elmondania gyülekezetének!

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(aggódón)

Főtiszteletű uraim, mondjatok valami vigasztaló szót! A világ romlásakor mi lesz így velünk Debrecenben?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(a fiatalok felé int)

Menjetek, ifjak, Istennek hírével!

Az ifjak meghajolnak a felnőttek felé.

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

Áldást, békességet!

KOMÁROMI CSIPKÉS KATA

Áldás, békesség!

A fiatalok elmennek, a férfiak közelebb húzódnak egymáshoz. Sustorgó beszélgetés kezdődik.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap