HITEDÉRT – NEMZETEDÉRT! 4. rész

Petrusák János, cs, 06/22/2017 - 00:11

10. Jelenet

FORGÁS.

Nógrádi Mátyás református püspök otthona.

Középen egy asztal.

Nógrádi Mátyás püspök és Komáromi Csipkés György lelkész érkeznek. Nógrádi duzzogón karba fonja kezét.

Kis csend.

Komáromi Csipkés György egy bizonytalan mozdulatot tesz, majd megköszörüli a torkát.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Köszönöm néked, püspök uram, hogy az utcán lenyugtattad az embereket.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(felcsattan)

Akiket te a prédikációddal felzaklattál!

(a lelkészre mutat)

Én csak teneked mondtam, bizodalmasan, milyen rossz hírek vannak. Nem kell mindjárt rémületbe kergetni az egész várost!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(vállat von)

Azért annyira nem rémültek meg.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(felemeli kezét)

Amikor szóltál törökről-tatárról, nem is. Azok mindig portyáznak, megszoktuk, hogy akár az ordasok, kertjeink alatt járnak. A bujdosók meg, hogy a Partium tájain járnak, jönnek-mennek...

(legyint)

szintúgy megszokott.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Az emberek nem tudatlan birkák. De még a birkanyájnak is van pásztora, kit követhetnek, aki megmutatja az utat. Már megbocsáss, püspök uram, de joguk vagyon tudni híveinknek,  milyen veszélyek fenyegetik a közösséget.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(legyint)

Csak egy hír volt. Mint amilyen születik s elhal nap mint nap.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(kétségbeesetten)

De hogy a császár begyűjtet minden református és lutheránus papot és oskolamestert, sőt még talán a kollégiumi diákokat is!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(komoran biccent)

Hallottam, mert mondták. Egy regéci vitéz hozta a hírt, Zrínyi Ilona küldte. A Felvidéken és Dunántúlon már el is kezdték összeterelni az embereket.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(felkiált)

Akiknek az a bűnük, hogy reformált hitűek!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Nyugalom, György lelkész, csak nyugalom! Ez itt Debrecen, ez itt a mi városunk. Ez itt a Tiszántúl

(maga elé a talajra mutat)

erdélyi terület, még ha a török szultán másként is tudja néha. De...

(megrázza fejét)

semmi esetre se a Habsburgok királysága!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

De mégis gyűjtik...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Ahol gyűjthetik! Itt a bécsi úrnak nincs hatalma.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(tesz néhány lépést fel-le, aztán megtorpan)

Mégis mondtad, püspök uram, hogy ide meg behívót küldenek!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(biccent)

Dunántúlon és a Felvidéken katonákkal gyűjtetik össze a mieinket. De ide csak parancsolást küldhet a bécsi király.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Ha nem megyünk, visznek!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(fejcsóválva)

Jaj, György uram, lelkészem! Isteni szerencse, hogy az emberek bíznak mibennünk, vezetőikben. Tudják, minden bajt megoldunk majd. Ezt is. Hiszen annyi vész jött már az elmúlt évszázadok alatt Debrecenre, s...

(körülnéz)

Vagyunk!

(megkerüli az asztalt s a lelkész mellé érve annak vállára teszi a kezét)

Meg jó az, lelkész uram, hogy olyan hosszú a vasárnapi prédikációd. Úgy láttam padomból, kevesen figyeltek arra teljes tudattal oda. Aki meg figyelt, az rájött arra, amire én...

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(reménykedve)

Már van megoldás?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Természetesen!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(lelkesen)

Püspök uram, te...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(felemeli kezét)

Csak gondolkodni kell! Szelepcsényi érsek parancsol? Nekünk miért? Hisz ő katolikus, parancsolgasson nekik! Kollonich meg? Igaz, a magyar kamara vezetője, de jogtalanul, mert nem magyar ember, ráadásnak Bécsújhely püspöke, tehát nem is magyar területen püspök. Na, ő végképp mire fel parancsolgat minekünk? Az meg, hogy a bécsi császár...

(felnevet)

Felőlem beszélhet, amit akar! Ez itt nem az ő területe!

(megcsóválja a fejét)

Ugyanígy szólhatna a kínaiak ura is hozzánk. Attól mi máris megijednénk?

Komáromi Csipkés György egy bizonytalan mozdulatot tesz.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(mosollyal)

Na ugye, lelkész úr! Elébb gondolkodjunk, de megijedni... Sose ijedjünk meg! Az már egyfajta halál, ha megrettenünk, s ijedtünkben semmit sem teszünk. Őseink itt mindig tettek, s mindig előrefele mozdították Debrecent!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(biccent)

Ez nekünk is kötelességünk, még ha nem is Debrecenben születtünk.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(méreggel)

Juj, ez a bevándorlók meg itt születettek közötti ellentét! Ennek is véget kell vetni!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(fejét ingatva)

Többen támadják azokat, akik mostanság kerültek ide, vagy akinek csak az apja lett debreceni.

 

 

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Ugyan már! Az ős-debreceniek talán ezer éve élnek itt? Kik is voltak akkor erre? A szarmaták, vagy már a hunok? De lehet, hogy az avarok. Ezek szerint azok az ős-debreceniek nem is magyarok, hanem hunok vagy avarok? Ugye, hogy ez butaság? Az embert kell nézni: mennyire hisz, mit akar. Meg,  természetesen, mit tesz. Aki Debrecenért tesz, az debreceni.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Láncfi István professzor...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Egyszerre rémisztget meg nagyképűsködik. Avval, hogy ő minden bajt képes megoldani. Persze, amit ő maga okozott, azt nem.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Lerázhatatlan.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Már itt van. És professzor. Reformált Egyházunk Kurátorális Gyűlése hívta meg őt Váradról.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Ő is tehát betelepülő.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(feltartja tenyerét)

Ezt többé ne halljam! Senkivel kapcsolatban!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Láncfi, mint látom, egyenetlenséget szít.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Nagy tudású professzor, aki Tolvaj Ferencnek Az arithmetikának, avagy Az Számlálásnak öt Speciesinek rövid Magyar Regulákban foglaltatott mesterségét tanítja. Tolvaj könyve mostan szedődik nyomdánkban, mint magyar aritmetikai könyv. Erre nekünk, debrecenieknek büszkének kell lennünk!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Köleséri Sámuel lelkész úr a minap megkérdezte, hogy eme Láncfi tételei mennyiben szolgálják hitünk épülését?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(felcsattan)

Köleséri csak törődjék egyházi írásaival és szónoklataival. Az oktatási kérdések a püspökre és a Consistorialis meg a Kurátorális gyűlésre tartoznak.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(biccent)

Itt van még, főtiszteletű uram, Bánk falvának a kérdése is, illetve az ottani istenháza.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Bánk, sajnos, már csak puszta, és nem falu, amelyet városunk közössége bérbe vett.

 

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Az ottani templom Szent Benedek tiszteletére lett szentelve. Nehogy azt gondolja most valaki, hogy az még mindig pápista imahely!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(szomorúan)

Egy holt falunak holt az imahelye is. Nem mindegy, hogy onnan pápista vagy reformált imaszó halt-e ki? Mind a kettő magyar ember szava volt. A faluból eltűntek az emberek. Vagy holtak, vagy elhurcolták őket törökök, tatárok, rácok vagy éppen a császár emberei, vagy pedig elmenekedtek.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Mi lesz így vélünk, magyarokkal? Ki fog védeni bennünket?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Ha a magyar nem védi önmagát, akkor senki se fogja! Népünk rájöhetett, mindig csak önmagára számíthat!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Debrecen sziget. Körül meg a világ, jaj...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Isten segít. Ahogyan segítünk mi magunkon. Szívvel és lélekkel.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Erős vár a mi Istenünk!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Hitünkért, nemzetünkért legyünk most és mindenkor erősek!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Nem lesz semmi baj...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Ahogy mondtam: tegyünk, munkálkodjunk szívvel és lélekkel. Mint tették ezt őseink, és fogják majd tenni utódaink meg azok utódai. Állni fog Debrecen, ezer év múltán is állni,  itt, az Alföld szívében!

Nógrádi Mátyás püspök megfogja a lelkész vállát. Komáromi Csipkés György bólint egy nagyot.

     11. Jelenet

FORGÁS.

Utca. FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY nyakában deszkalappal árul.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Mosást vállalok, és van tavalyi friss levélzöldségem is jó folyami homokba téve.

Egy fiatal nő jön. (BOLYKY ERZSIKE) Riadtan néz hátra.

 

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Lelkecském, arany virágom! Mosást, olcsón, vagy levélzöldséget még olcsóbban? Ne sajnáljál má’, szép kisasszony, legalább egy fél dénárkát a szegény öreg özvegyasszonytól.

Bolyky Erzsike fejet ráz és menne, de Fehérné elkapja a karját.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Én tudom ám, hogy ki vagy, kis virágszál! Nemes lány, a Bolyky Erzsike vagy te.

BOLYKY ERZSIKE

Szegények vagyunk mi, menekültek, néni kérem.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Szegények? De nem olyan, mint én! Férjem, mikor volt, akkor se volt sok hasznom belőle. Vert, amikor tudott, s akkor is próbált, amikor nem tudott. Pedig fél karja volt néki, sokáig. Csatában csapta el a golyó. Majd...

(felmutatja ujját)

a másikat meg a török bakó. Váradon. Azt mondta a gaz törökje, lopott a szegény férjem. De hogyan lopott volna fél karral? Hát a másikat is levágták néki, le bizony! Ilyen az élet!

BOLYKY ERZSIKE

Árva lány vagyok én.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Jaj, szegény lelkem, aranyom! Tudom én azt! Hogyne tudnám! Fehérné, a mosóné asszony Debrecenben mindenkiről mindent tud. Mosom én, mosom ennek a városnak szennyesét, rendesen.

(felnevet)

Ezért lesz jó a mosás.

BOLYKY ERZSIKE

Nincsen nékünk, néni kérem, semmi pénzünk! A közösség kegyelemkenyerén élünk. Magunk mosunk anyácskámmal!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

(hördül)

Úri kacsókkal? Hová lesz ez a világ!

BOLYKY ERZSIKE

Nem szégyen a munka!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

(felfelé bök)

Mondjuk ezt, odafelé, az uraknak! Azok hogy tudnak parancsolgatni! És még alkudnak is...

(fejcsóva)

Azért gazdagok, hogy még többjük legyen, nekünk, szegényeknek meg, hej...

Bolyky Erzsike menne, de Fehérné elkapja karját.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Legalább levélzöldet, az fél dénár!

Bolyky Erzsike fejet ráz.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Nem sok!

BOLYKY ERZSIKE

(sóhajjal)

Két dénárt ad nékünk a civitas, napi kettőt, anyámmal együtt, hogy abból éljünk!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Kettőt-e? Amikor az inasok négyet kapnak, a borbíró napi nyolcat, a mesterlegények meg 12-őt, de az aranyműveseknél akár 30-50-et?

(felnevet)

Azt ne mondd, te lány, hogy én adjak neked kölcsön!

Bolyky Erzsike lehajtott fejjel elsiet.

12. Jelenet

Kopogás. IMRE BÁ' A TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ érkezik alabárddal, a nyelével kopogva.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Azt ne mondjad má’, csősz uram, hogy este lett máris. Milyen rövid volt ez a nap!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Mint az élet, Fehérné asszony, mint az élet!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Látszik, hogy főbíró uramék fogadtak fel téged, s hozzájuk jársz vasárnapi ebédre, mert az urak asztalánál a morzsák mellett olyanokat szedtél fel, hogy csak csudálja azt az utca. Ilyen ésszel, Imre bá’, elmehetnél professzornak az oskolába.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Tűz- és éjjelicsősz vagyok, de a piaci rendre is vigyázok. Van engedélyed itt árulni?

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Énnékem, árulni? Hát ki árul itt? Az a gaz Hegedűs hadnagy akarta elárulni Dobó kapitányékat Egerben, de én? Hogy tehetnék én ilyet?

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Aki piacon árul, vagy bárhol az utcán, az érte fizet! Ez a rend! Rend nélkül meg nincs közösség! Nincs civitas.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

(elszörnyedve)

Árul? Azt mondod, árul? Hát ki árul itt bármit is! Én eddig semmit sem árultam, még egy kis fonnyadt levélzöldséget sem.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(komoran)

Fél dénár lesz!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Annyi a levélzöldségem. Na, jó, megkapja a tisztes civitas, ha annyira kell neki. Én kettőt is adok, mert úri nő vagyok. Kettő levélzöldség, vidd!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Pénz kell!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Honnét, ha nincs! Az egyházi adót is abban kérik. Pedig mosnék én adó helyett püspökre is. Szívesen. De mindenkinek csak a pénz kell.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

A török is úgy kéri az ajándéknak hívott adót, a császár hadserege is a sápot. Erdély fejedelme is pénzt követel, mert szerinte mi hivatalosan az ő alattvalói vagyunk.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Nagyszerű! Akkor adjon a civitásunk néhány láda levélzöldséget, meg aztán mosson más is... Adó fejében.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(fejcsóválva)

Bolond vagy te, asszony?

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Fehérné vagyok, a mosóné és a fő pletykafészek. Mert tudok, amit tudok. Mosom én, mosom ennek a városnak szennyesét, rendesen. És ne kötekedjél velem, Imre bá’, mert szájamra veszlek. Különben nem vagyok bolond, és most megyek.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Megállj!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

(elmenőn)

Beszéljelek téged is ki, Imre bá’?

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(legyint)

Bolond asszony.

13. Jelenet

Imre bá’ nem megy ki, hanem visszafordul, mert a másik irányból sietős léptekkel, kissé ijedten Boncz jön.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Á, tekintetes legifjabbik Boncz László tőzsér és mészárosmester uram! Hová ily' sietősen?

Boncz László fejet ráz. Tovább lépdel.

 

 

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Bár öreg csontjaim telet mondanak még, de lehet, tenálad már tavasz van, s terelnéd máris a jó kövér, hízott marhákat?

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

Nem mondhatok semmit!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Tűz van?

(fejet ráz)

Azt nekem illene legelőbb tudnom!

(rémülten)

Akkor meg? Török? Tatár? Milyen veszedelem közeleg?

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

Titok. Már nem csupán szóbeszéd, a parancsolás is megérkezett.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Én tulajdonképpen hivatali ember vagyok. Sőt, a bírót és a szenátorokat választják, én meg a magam emberségéből lettem kinevezve fontos feladataimra. Már két évtizede vagyok tűz- és éjjelicsősz, piacfelügyelő, és ajtót is vigyázok, mikoron a városházán üléseznek.

(vállat von)

Én egy ilyen sokhasznosítású öregember vagyok.

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

(körülnéz, majd súgja)

Boldizsár komámmal találkoztam...

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Barta úrral? Az esküdt bírával?

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

Avval.

(megint körülnéz)

Tényleg úgy van, vagy még rosszabbul, mint ahogyan György lelkész mondotta.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(gondolkodik)

Mit?

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

A prédikátorokról. Meg az oskolamesterekről. Sőt, a parancsolásban az áll, hogy még a kollégiumi diákságnak is el kell menni.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Hová?

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

Hát Pozsonyba, bíróság elé. Be lettek vádolva mind a magyarországi, úgy a király, mint a szultán földjén élő lelkészek.

(feltartja ujját)

Ha pediglen nem mennek el, minékünk lesz abból bajunk.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(komoran biccent)

Ha elmennek, abból is.

(fejcsóva)

Pásztor nélkül szétszéled a nyáj.

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

Dobozy főbíró összehívta a sedes minort, a legkisebb tanácsot, s csak nékik mondta el.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(biccent)

Gondolom, titoktartás mellett.

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

(feljajdul)

Mi lesz így?

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Azt is gondolom, a mi lelkészeink nem mennek el. Minek mennének? Parancsoljon Leopoldus az öreganyjának!

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

(legyint, elindul, majd válla felett visszaszól)

Velünk mi lesz? Ha lelkészeink nem mennek el, akkor mi a királyi Magyarországgal nem kereskedhetünk!

14. Jelenet

FORGÁS.

Nógrádi Mátyás püspök háza. Asztalfőn Nógrádi Mátyás, az asztal mellett meg Martonfalvi professzor, Láncfi professzor és Barta Boldizsár esküdt bíró.

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

Azt mondanom se kell, urak, hogy teljes titoktartásotok mellett tájékoztattalak titeket az elébb. Dobozy főbíró ugyanis a parancsot és különösen annak kitételeit titokban szándékszik tartani. Legalábbis egy időre. Úgymond, hogy pánik ne törjön ki.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(asztalra csap)

Fejünk felett kíván az a gaz nemes intézkedni! Talán már minket, tudós fiakat, meg titeket, egyházi embereket el is adott jó haszonért a császárnak! Hadd vigyék fejünket bakó bárdja alá Pozsonyban!

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

(Láncfira néz)

Fővesztés büntetésként csak nemes embernek jár Magyarországon. Talán kutyabőrös vagy, Láncfi uram?

Láncfi vállat von.

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

Akkor akasztás, vagy esetleg karózás lehet...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Uraim! Ezt ne! Ha mi pánikba esünk, abból nem sül ki jó.

(fejet hajt Barta felé)

Először is köszönöm Barta uramnak, hogy jó református módjára értesítette egyházát.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(Bartára pillant)

Nem is kellene ennek a „ki, ha ő nem” nemes embernek, ennek a Dobozynak főbírónak lennie.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

De ő Debrecen városának választott főbírája!

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

A kültanácsbeli hites, oda megválasztott polgárok száma 66 fő, akik maguk közül 12 esküdt bírót vagy szenátort, továbbá egy fő- és egy másodbírót választanak. Ez a rend! Ennek így kell lennie!

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(sóhajjal)

Zavaros időkben meg a főbíró magához ragadja a hatalmat. Mint ahogyan arról tájékoztatott is bennünket.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(felkiált)

Csak nem ad ki minket?

(körülnéz)

Én... én tulajdonképpen váradi polgár vagyok. Várad meg a töröké. Én vissza is mehetek...

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

És kaftánt húz?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Urak! De kérem!

15. Jelenet

Komáromi Csipkés György lelkész érkezik.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Áldást, békességet!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Mind a kettő most nagyon kell! Ülj le, lelkész uram.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Előbb voltam itt, s szólt máris püspök urunk inasa, hogy szaladást jöjjek vissza...

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(égnek löki karjait)

Nagy baj vagyon! Nagyon nagy!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Mi?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Amiről lelkész uram a misén szólott, az kósza pletykából valósággá lett.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(lerogy egy székre)

Amit mondott a katona...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Az igaz! S itt vagyon nyakunkon a fenyegetéssel együtt.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

De nem te mondtad, püspök uram, hogy bármit is parancsolgasson a császár Bécsből, nekünk nem kell avval törődni?

Mindenki Nógrádi püspökre néz.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(kissé gondolkodik, majd megrázza fejét)

Rosszabb a helyzet! 1674. év kikelet hava, vagy Böjtmás hava, vagy ahogyan a nyugatiak mondják, március hó ötödik napjára minden református és evangélikus lelkészt, tanítót, professzort, sőt kántorainkat és kollégiumi diákjainkat is beidézték összeesküvés, király elleni szervezkedés, ellenséggel összejátszás vádjaival és egyéb vádakkal.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Mi miért mennénk el?

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(bólogatva)

Nem kell mennünk... majd a török megvéd!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(döbbenten)

A török?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(sóhajjal)

Ahonnan meg nem mennek el, azoknak az egész közösségét árulónak nyilvánítják. Mert ha nem megyünk el, evvel bizonyítjuk be leginkább bűnösségünket!

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

Felségsértés? Összeesküvés? Hogyan lehet eme vádak alól szabadulni?

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(szomorún)

Sehogy. Még Wesselényi, Zrínyi meg társaik se szabadulhattak. Hát akkor szegény kisemberek hogyan menekedhetnének?

 

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Nem szabad elmennünk! Ha megyünk, önként dugjuk fejünket a hurokba! És mi lesz a ránk bízottakkal? Mi lesz híveinkkel, tanítványainkkal?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Nem tudom. Ha megyünk, az is rossz, ha maradunk, az is rossz.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(összeteszi két kezét)

„Atyám, benned bízom. Nincs más reményem. Te vagy erős váram, Kősziklám nékem.”

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap