HITEDÉRT – NEMZETEDÉRT! 6. rész

Petrusák János, v, 06/25/2017 - 00:11

12. Jelenet

Kopogás. IMRE BÁ' A TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ érkezik alabárddal, a nyelével kopogva.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Azt ne mondjad má’, csősz uram, hogy este lett máris. Milyen rövid volt ez a nap!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Mint az élet, Fehérné asszony, mint az élet!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Látszik, hogy főbíró uramék fogadtak fel téged, s hozzájuk jársz vasárnapi ebédre, mert az urak asztalánál a morzsák mellett olyanokat szedtél fel, hogy csak csudálja azt az utca. Ilyen ésszel, Imre bá’, elmehetnél professzornak az oskolába.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Tűz- és éjjelicsősz vagyok, de a piaci rendre is vigyázok. Van engedélyed itt árulni?

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Énnékem, árulni? Hát ki árul itt? Az a gaz Hegedűs hadnagy akarta elárulni Dobó kapitányékat Egerben, de én? Hogy tehetnék én ilyet?

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Aki piacon árul, vagy bárhol az utcán, az érte fizet! Ez a rend! Rend nélkül meg nincs közösség! Nincs civitas.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

(elszörnyedve)

Árul? Azt mondod, árul? Hát ki árul itt bármit is! Én eddig semmit sem árultam, még egy kis fonnyadt levélzöldséget sem.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(komoran)

Fél dénár lesz!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Annyi a levélzöldségem. Na, jó, megkapja a tisztes civitas, ha annyira kell neki. Én kettőt is adok, mert úri nő vagyok. Kettő levélzöldség, vidd!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Pénz kell!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Honnét, ha nincs! Az egyházi adót is abban kérik. Pedig mosnék én adó helyett püspökre is. Szívesen. De mindenkinek csak a pénz kell.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

A török is úgy kéri az ajándéknak hívott adót, a császár hadserege is a sápot. Erdély fejedelme is pénzt követel, mert szerinte mi hivatalosan az ő alattvalói vagyunk.

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Nagyszerű! Akkor adjon a civitásunk néhány láda levélzöldséget, meg aztán mosson más is... Adó fejében.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(fejcsóválva)

Bolond vagy te, asszony?

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

Fehérné vagyok, a mosóné és a fő pletykafészek. Mert tudok, amit tudok. Mosom én, mosom ennek a városnak szennyesét, rendesen. És ne kötekedjél velem, Imre bá’, mert szájamra veszlek. Különben nem vagyok bolond, és most megyek.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Megállj!

FEHÉRNÉ, MOSÓNÉ ASSZONY

(elmenőn)

Beszéljelek téged is ki, Imre bá’?

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(legyint)

Bolond asszony.

13. Jelenet

Imre bá’ nem megy ki, hanem visszafordul, mert a másik irányból sietős léptekkel, kissé ijedten Boncz jön.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Á, tekintetes legifjabbik Boncz László tőzsér és mészárosmester uram! Hová ily' sietősen?

Boncz László fejet ráz. Tovább lépdel.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Bár öreg csontjaim telet mondanak még, de lehet, tenálad már tavasz van, s terelnéd máris a jó kövér, hízott marhákat?

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

Nem mondhatok semmit!

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Tűz van?

(fejet ráz)

Azt nekem illene legelőbb tudnom!

(rémülten)

Akkor meg? Török? Tatár? Milyen veszedelem közeleg?

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

Titok. Már nem csupán szóbeszéd, a parancsolás is megérkezett.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Én tulajdonképpen hivatali ember vagyok. Sőt, a bírót és a szenátorokat választják, én meg a magam emberségéből lettem kinevezve fontos feladataimra. Már két évtizede vagyok tűz- és éjjelicsősz, piacfelügyelő, és ajtót is vigyázok, mikoron a városházán üléseznek.

(vállat von)

Én egy ilyen sokhasznosítású öregember vagyok.

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

(körülnéz, majd súgja)

Boldizsár komámmal találkoztam...

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Barta úrral? Az esküdt bírával?

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

Avval.

(megint körülnéz)

Tényleg úgy van, vagy még rosszabbul, mint ahogyan György lelkész mondotta.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(gondolkodik)

Mit?

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

A prédikátorokról. Meg az oskolamesterekről. Sőt, a parancsolásban az áll, hogy még a kollégiumi diákságnak is el kell menni.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Hová?

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

Hát Pozsonyba, bíróság elé. Be lettek vádolva mind a magyarországi, úgy a király, mint a szultán földjén élő lelkészek.

(feltartja ujját)

Ha pediglen nem mennek el, minékünk lesz abból bajunk.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(komoran biccent)

Ha elmennek, abból is.

(fejcsóva)

Pásztor nélkül szétszéled a nyáj.

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

Dobozy főbíró összehívta a sedes minort, a legkisebb tanácsot, s csak nékik mondta el.

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

(biccent)

Gondolom, titoktartás mellett.

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

(feljajdul)

Mi lesz így?

IMRE BÁ' TŰZ- ÉS ÉJJELICSŐSZ

Azt is gondolom, a mi lelkészeink nem mennek el. Minek mennének? Parancsoljon Leopoldus az öreganyjának!

LEGIFJABBIK BONCZ LÁSZLÓ TŐZSÉR ÉS MÉSZÁROSMESTER

(legyint, elindul, majd válla felett visszaszól)

Velünk mi lesz? Ha lelkészeink nem mennek el, akkor mi a királyi Magyarországgal nem kereskedhetünk!

14. Jelenet

FORGÁS.

Nógrádi Mátyás püspök háza. Asztalfőn Nógrádi Mátyás, az asztal mellett meg Martonfalvi professzor, Láncfi professzor és Barta Boldizsár esküdt bíró.

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

Azt mondanom se kell, urak, hogy teljes titoktartásotok mellett tájékoztattalak titeket az elébb. Dobozy főbíró ugyanis a parancsot és különösen annak kitételeit titokban szándékszik tartani. Legalábbis egy időre. Úgymond, hogy pánik ne törjön ki.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(asztalra csap)

Fejünk felett kíván az a gaz nemes intézkedni! Talán már minket, tudós fiakat, meg titeket, egyházi embereket el is adott jó haszonért a császárnak! Hadd vigyék fejünket bakó bárdja alá Pozsonyban!

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

(Láncfira néz)

Fővesztés büntetésként csak nemes embernek jár Magyarországon. Talán kutyabőrös vagy, Láncfi uram?

Láncfi vállat von.

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

Akkor akasztás, vagy esetleg karózás lehet...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Uraim! Ezt ne! Ha mi pánikba esünk, abból nem sül ki jó.

(fejet hajt Barta felé)

Először is köszönöm Barta uramnak, hogy jó református módjára értesítette egyházát.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(Bartára pillant)

Nem is kellene ennek a „ki, ha ő nem” nemes embernek, ennek a Dobozynak főbírónak lennie.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

De ő Debrecen városának választott főbírája!

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

A kültanácsbeli hites, oda megválasztott polgárok száma 66 fő, akik maguk közül 12 esküdt bírót vagy szenátort, továbbá egy fő- és egy másodbírót választanak. Ez a rend! Ennek így kell lennie!

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(sóhajjal)

Zavaros időkben meg a főbíró magához ragadja a hatalmat. Mint ahogyan arról tájékoztatott is bennünket.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(felkiált)

Csak nem ad ki minket?

(körülnéz)

Én... én tulajdonképpen váradi polgár vagyok. Várad meg a töröké. Én vissza is mehetek...

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

És kaftánt húz?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Urak! De kérem!

15. Jelenet

Komáromi Csipkés György lelkész érkezik.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Áldást, békességet!

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Mind a kettő most nagyon kell! Ülj le, lelkész uram.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Előbb voltam itt, s szólt máris püspök urunk inasa, hogy szaladást jöjjek vissza...

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(égnek löki karjait)

Nagy baj vagyon! Nagyon nagy!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Mi?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Amiről lelkész uram a misén szólott, az kósza pletykából valósággá lett.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(lerogy egy székre)

Amit mondott a katona...

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Az igaz! S itt vagyon nyakunkon a fenyegetéssel együtt.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

De nem te mondtad, püspök uram, hogy bármit is parancsolgasson a császár Bécsből, nekünk nem kell avval törődni?

Mindenki Nógrádi püspökre néz.

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(kissé gondolkodik, majd megrázza fejét)

Rosszabb a helyzet! 1674. év kikelet hava, vagy Böjtmás hava, vagy ahogyan a nyugatiak mondják, március hó ötödik napjára minden református és evangélikus lelkészt, tanítót, professzort, sőt kántorainkat és kollégiumi diákjainkat is beidézték összeesküvés, király elleni szervezkedés, ellenséggel összejátszás vádjaival és egyéb vádakkal.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Mi miért mennénk el?

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(bólogatva)

Nem kell mennünk... majd a török megvéd!

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(döbbenten)

A török?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

(sóhajjal)

Ahonnan meg nem mennek el, azoknak az egész közösségét árulónak nyilvánítják. Mert ha nem megyünk el, evvel bizonyítjuk be leginkább bűnösségünket!

MARTONFALVI TÓTH GYÖRGY PROFESSZOR

Felségsértés? Összeesküvés? Hogyan lehet eme vádak alól szabadulni?

BARTA BOLDIZSÁR SZŰCSMESTER

(szomorún)

Sehogy. Még Wesselényi, Zrínyi meg társaik se szabadulhattak. Hát akkor szegény kisemberek hogyan menekedhetnének?

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

Nem szabad elmennünk! Ha megyünk, önként dugjuk fejünket a hurokba! És mi lesz a ránk bízottakkal? Mi lesz híveinkkel, tanítványainkkal?

NÓGRÁDI MÁTYÁS PÜSPÖK

Nem tudom. Ha megyünk, az is rossz, ha maradunk, az is rossz.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY LELKÉSZ

(összeteszi két kezét)

„Atyám, benned bízom. Nincs más reményem. Te vagy erős váram, Kősziklám nékem.”

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap