HITEDÉRT – NEMZETEDÉRT! 9. rész

Petrusák János, p, 06/30/2017 - 00:12

II. FELVONÁS

1. Jelenet

Játszódik: Debrecen városában, a „református világ közepén”, „a kálvinista Rómában”, az Úrnak 1676-ik  esztendejében, valamikor április hónapban.

Utcakép. Nincs senki az utcán. Szél hangjai.

Távolról halljuk a mormoló hangokat: „Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak, A mi gonosz ellenségünk, Hogy távol járjon mitőlünk. Emlékezzél meg mirólunk, Jól tudod, mely gyarlók vagyunk, Kiket megváltál véreddel, Úr Isten, kérünk, ne hagyj el. Dicsőség légyen Atyának, Ö szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben Örökkön örökké. Ámen.”

Csend. Aztán harangszó. (Kísérő harangszó az istentisztelet után, amely némely református közösségre is jellemző.)

Kisdeákné siet be, feje lehajtva, fejére húzva fekete kendő, mint aki gyászol.

Harangszó elhal.

Kisdeákné sietősen már a szín túlsó felére ér.

2. Jelenet

Kintről kiáltás. Bolyky Erzsike hangja.

BOLYKY ERZSIKE

(kintről)

Nénémasszony!

Kisdeákné megáll, de csak pillanatra. Vissza is néz a hang irányába, majd kendőjét még inkább magára húzva kisiet a színről.

BOLYKY ERZSIKE

(beszalad kiáltva)

Nénémasszony, várj meg, kérlek!

Bolyky Erzsike Kisdeákné után néz, majd lép, mint aki menne utána.

3. Jelenet

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(Bolyky Erzsike felé siet)

Erzsike, drága lányka, ne siessél egy áruló után...

BOLYKY ERZSIKE

(megtorpanva, megdöbbenve)

Áruló? Ki az áruló?

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(nevetve)

Tudja azt az egész város! Beszéli egész Debrecen!

BOLYKY ERZSIKE

Miről beszél itt az úr?

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(gyűlölettel)

Hát a gaz anyjáról! A szintúgy árulóról! Ki kellene seprűzni innét az ilyet!

(felnevet)

Lángoló cirokseprűvel!

BOLYKY ERZSIKE

Csak nem Kisdeákné asszonyról beszélsz?

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Kiről másról? Talán más árulója is van hitünknek, mint az a gaz...

(mint aki köpni készül)

...ki ne mondjam, milyen Máté!

BOLYKY ERZSIKE

(melléhez kapja kezeit)

Áruló? A Máté? Hogyan lenne ő hitünknek árulója?

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(professzorosan magyarázva)

Tény. Ergó...

(felmutatja ujját, majd lekezelő hangon)

Aki nem tudja, mert kollégiumunkba nem járt, annak mondám, hogy ez azt jelenti, hogy tehát, ennélfogva, így. Latin szó.

(újra ujjat mutat)

Primum! Azaz elsőre. Senki se mondta, hogy menjen, ő mégis nagyon menni akart.

(újabb ujj)

Secundo: ment, de senki se tudja, megérkezett-e. Mert vagy...

(megtáncoltatja ujjait)

gyáva őkelme, s oda se ment, csak beszélt róla, vagy odaért, de azért nem mondott hírt, immár kettő esztendeje, mert...

(harmadik ujj)

s ez már tertio, eleve áruló volt, ki gonoszul jutott prédikátoraink közé, hogy közébük beférkőzve, s kihallgatva beszédjük, besúgja az ellenségnek. Hiszen...

(negyedik és ötödik ujj)

quarto és quintus, tudjuk már másoktól, aki Pozsonyban meghátrált, hitét odahagyta, az bűnbocsánatot nyert, s aki  együttműködött, az talán még aranyakat is.

(kihúzza magát, s felsőbbséggel néz le a lányra)

Mint a mondott lator „Kisdeákusz”!

BOLYKY ERZSIKE

(kezei ökölben)

Hazugság!

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(vállat von)

Ezt beszéli mindenki.

BOLYKY ERZSIKE

Mert te terjeszted!

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(atyáskodva)

Az igazsággal, leányom, szembe kell nézni! Ab ovo, azaz a tojástól, vagyis a kezdettől fogva, a legelejétől kezdve már gyanús volt nekem, hiszen semmilyen oskolája se volt.  Elegendő volt csak ránéznem, már tudtam, kiféle.

(felnevet)

Ablue pecte canem! Canis est et permanet idem.

BOLYKY ERZSIKE

(méreggel)

Uram, te itt most miről beszélsz?

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

A gyengébbek kedvéért máris fordítok. Fürdesd és fésüld! Bár a kutya, az mindig kutya marad. Ezt mondtam az előbb.

(kényeskedve megigazítja magán a ruhát)

Az igazán ember nyelvet beszél, művelt nyugatit, mint a latin.

BOLYKY ERZSIKE

(csípőre vágja kezeit)

A gonoszok gyalázkodása dicséretnek számít. Ezt én nem tudom latinul, de attól még igaz!

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(feltartja kezeit)

Nyugalom, szép leányzó! Csak nyugodt szó legyen közöttünk. Hiszen nem haragítani akarlak én téged, hanem nagy boldogságot hozok.

BOLYKY ERZSIKE

(fordulva)

Nem kell nékem az úr!

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(összecsapja kezeit)

Nékem? Van énnékem hites asszonyom.

BOLYKY ERZSIKE

Hagyjál engem, uram, békében!

Bolyky Erzsike menne, Láncfi viszont elkapja a karját.

BOLYKY ERZSIKE

Sikítok!

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(elkapja kezét a lánytól)

Ugyan már, Erzsike! Okosan kell gondolkodni!

BOLYKY ERZSIKE

Már gondolkodtam.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Buta nő! Anyád egyszer meghal, te meg magadra maradsz,  riherongyként kerülve a nép szájára. Fúj! Férj kell máris neked, úriember.

BOLYKY ERZSIKE

Van énnékem mátkám, jegyesem...

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(felkapja fejét)

Jegy...

(nyelvébe harap)

Ki?

BOLYKY ERZSIKE

Kisdeák Máté, az oskolamester.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(legyintve)

Mondom, hogy buta vagy! Verd ki fejedből a gazt. Aki elment, nem jön vissza soha, mert nem merészel visszajönni. Ami meg a jegyességet illeti: kihirdette a pap a templomban?

Bolyky Erzsike lehajtja fejét.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Na, ugye, lányom! Minden el van már intézve. Ott van az én Andris öcsém, néki tetszel!

BOLYKY ERZSIKE

Az Andrisnak?

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Ugye, észrevetted már?

 

BOLYKY ERZSIKE

Nagyon is.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Na, ugye!

BOLYKY ERZSIKE

Mert... olyan fura...

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Gazdag ember, igazi Láncfi. Én meg az esküvőtökre  megajánlok 110 német tallért. Megér az vagy 200 aranyat  német számítás szerint.

BOLYKY ERZSIKE

(megrázza fejét)

Nem kell nékem az úrnak se aranya, se ezüstje, de még csak a drágalátos öcsikéje se.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

Mit beszélsz? Nem fogod fel, hogy gazdagságot kínálok néked?

(legyint)

Jó, elismerem, öcsém kissé fura. Beszédje, járása, mozgása és viselkedése másmilyen... De gazdag! Kell ennél több a boldogsághoz?

Bolyky Erzsike megrázza fejét és kisiet.

LÁNCFI ISTVÁN PROFESSZOR

(Bolyky Erzsike után kiált)

Akkor álmodozz, csak álmodozz! De az álmokból nem lehet megélni!

Láncfi István a lány után legyint, majd az ellenkező irányban kimegy.

4. Jelenet

FORGÁS.

Kisdeákné háza. KIsdeákné az asztal mellett száraz babot válogat. (Kopognak a babszemek a lábasban.)

Kisdeákné szomorúan bólogat. Majd sóhajt.

Kopognak. Kisdeákné megint sóhajt.

Hangosabb a kopogás.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(felkapja fejét)

Fiam...

BOLYKY ERZSIKE

(beperdül)

Itthon van?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Azt hittem, Máté az.

BOLYKY ERZSIKE

(körülnéz, majd fejét lehajtja)

Én is.

Kisdeákné tovább potyogtatja a babot.

BOLYKY ERZSIKE

(bizonytalankodó mozdulatot tesz)

Róla... Hír?... Valami?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(minden babot a lábasba söpör)

Hiába számolom, ennyi.

(leteszi a lábast az asztalra)

Életem.

Bolyky Erzsike döbbenten néz.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(sóhajjal)

Azt mondják... ezen a télen nem kell a házból kimennem.

BOLYKY ERZSIKE

Nénémasszony! Megijesztesz! Hová mennél? És miért?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Azt mondják, mindenki ellenem van. Leginkább Láncfi, aki ez évre szenátor lett.

BOLYKY ERZSIKE

De Munkácsi István a választott bíró ebben az évben.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(bólogatva)

Hát éppen ő volt, ki üzente, hogy eme ház az oskolamestert illeti, s jövő tavasszal itt az új tanító. Én pedig...

(széttárja karjait)

Mehetek.

BOLYKY ERZSIKE

És ha Máténk visszajön?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Ide már ne jöjjön. Csúnyákat mondanak rá az emberek.

(sikkantva szájára csap)

Jaj, miket mondok, én tudatlan!

Bolyky Erzsike az asztal melletti székre rogy.

Hallgatnak.

Bolyky Erzsike Kisdeáknére néz, nyitja száját, de szót végül nem szól.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Nem is szeretek én már ezen a világon lenni!

BOLYKY ERZSIKE

Néném!

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Ha fiam élne, két év alatt biztos hírt adott volna magáról.

(felszipog)

Csak nem hagyta volna így anyját, egyedül...

BOLYKY ERZSIKE

(átnyúl az asztalon Kisdeákné keze felé)

Én itt vagyok. Bár az elébb elszaladtál előlem, néném.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Nem is hallok én sokszor. Csak magamban hallom fiam hangját, és magam előtt látom őt.

BOLYKY ERZSIKE

Nem tudjuk, mi történhetett.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Csak halljuk a híreket. Az utcán, a piacon, meg lelkészeinktől a templomban.

(fejet ráz)

Több száz, úgy mondta valaki, talán hétszáz vagy annál is több prédikátort, reformátust és evangélikust vegyest gyűjtöttek össze, tanítókkal, kántorokkal meg tanulókkal együtt.

BOLYKY ERZSIKE

Vallatták őket?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Mikorra kezdetét vette a per, készen volt már az ítélet is. Felségsértés, összeesküvés, ellenséggel összeszövetkezés. Ezért halál jár!

BOLYKY ERZSIKE

Jaj nekem!

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(biccent)

Jaj nekünk.

BOLYKY ERZSIKE

Mi lesz így hitünkkel?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Mi lesz így a magyarsággal?

BOLYKY ERZSIKE

Katolikust akarnak csinálni mibelőlünk?

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Meg koldust, de főleg nem magyart. Ez Bécs szándéka, ez volt mindig is szándéka a nyugatnak!

(lehajtja fejét)

Fiam így mondotta.

BOLYKY ERZSIKE

De volt, akit elengedtek, ugye? Hallottam ilyenekről is.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Igen, elengedték, aki megtagadta hitét. Meg magyarságát. Az mehetett, élhetett. De nem itt. Magyar földre többé nem teheti lábát!

BOLYKY ERZSIKE

(szívéhez kapó kézzel)

És Máté? Vajon...

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(megremeg)

Nem tudom. Nem tudhatom. Csak... remélek.

(feláll, elfordul)

Magam sem tudom, mit.

5. Jelenet

Kopogtatnak. Két legény érkezik. (Nógrádi Benedek és Debreceni Ember Pál) Nógrádi Benedeknél egy szakajtókosár van, kendővel letakarva, Debreceni Ember Pálnál pedig egy kendőbe bugyolált tárgy.

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

Áldás, békesség! Istennek dicsőség!

BOLYKY ERZSIKE

Áldást, békességet!

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Hát ti, legény urak?

NÓGRÁDI BENEDEK

Nénémasszonyhoz jöttünk.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

A fiam tanított titeket, de én mit mondhatnék?

DEBRECENI EMBER PÁL

Mi mondjuk: Benefactis pensare delicta.

BOLYKY ERZSIKE

Jaj, csak idegen nyelven ne!

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

Jó tettért jót várj.

BOLYKY ERZSIKE

Így már szép a mondás.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Ugyan már, legény urak! Mi jót tettem én tiveletek?

NÓGRÁDI BENEDEK

Bár a két esztendő nagy idő, nem feledtük el oskolamester urunk okító szavait, s hozzá nénémasszony jó bablevesét sem.

DEBRECENI EMBER PÁL

Meg a forró kenyérlángost, tejföllel, töpörtyűvel.

NÓGRÁDI BENEDEK

(leteszi a kosarat)

Ezért hoztam ez.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(meghatódva a legényekre néz)

Nem fogadhatom el, hisz nem tudom mivel viszonozni.

NÓGRÁDI BENEDEK

Nénénk már adott. Mi meg most adunk. Bár anyám a szakajtókosarat azért visszavárja.

DEBRECENI EMBER PÁL

(leteszi a kendős csomagot az asztalra)

Csak a tojásokat hoztuk benne. Én meg eme cipót, benne kolbász sült...

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

(majdnem elsírja magát)

Jaj, ifjú emberek! Jó fiaim! Hát szeret engem ez a város?

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

Persze.

NÓGRÁDI BENEDEK

Legalábbis az értelmes meg jó szándékú része.

DEBRECENI EMBER PÁL

Az tudja, kicsoda Kisdeák Máté. A mi oskolamesterünk!

BOLYKY ERZSIKE

(feláll, könnyét törli)

Jaj, fiúk!

(karját tárja a két legény felé)

Bár jól megnőttetek, megemberesedtetek, mégis keblemre ölellek benneteket. Testvériesen.

Bolyky Erzsike magához öleli a két pirulva szabadkozó legényt.

ÖZVEGY KISDEÁKNÉ

Késői, délutáni ebédre itt fognálak benneteket, bár csak bab van. Mit nem mondok, figyelmeztessetek! Tojásrántottát csinálok, hozzá meg azt a kolbászos kenyeret szegem...

NÓGRÁDI BENEDEK

(feltartja kezét)

Nem enni jöttünk, hanem meghívást hoztunk.

DEBRECENI EMBER PÁL

Nénémasszonynak és

(Bolyky Erzsike felé biccent)

a szép hölgynek.

 

NÓGRÁDI BENEDEK

Ahogyan hirdettük hívásunk a Debrecenben lakó minden jó embernek!

Kisdeákné és Bolyky Erzsike összenéznek.

DEBRECENI EMBER PÁL

A nagy pör. Ez a címe.

NÓGRÁDI BENEDEK

Mi játsszuk el, kettesben!

DEBRECENI EMBER PÁL

Ahogyan a beszámolókból megtudhattuk, mi volt ott.

NÓGRÁDI BENEDEK

Hogy mindenki tudja.

A két legény meghajol, és már menne.

BOLYKY ERZSIKE

Megyünk mi, hogyne mennénk, ha tudnánk, hová és mikorra.

A két legény összenéz.

DEBRECENI EMBER PÁL

Kollégiumunk nagy, vagy más néven öregtermébe.

NÓGRÁDI BENEDEK

Most, egy óra múltán.

DEBRECENI EMBER PÁL

Hogy az idősebbek az előadás végeztével még sötétedés előtt haza tudjanak menni.

NÓGRÁDI BENEDEK ÉS DEBRECENI EMBER PÁL EGYÜTT

(meghajolnak)

Gyertek el ti is!

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap