Hitvallás

Szerkesztő A, p, 03/15/2019 - 00:07

Édes anyanyelv… valóban, ízlelhetünk bármilyen más nyelvet, a legédesebb zamata számunkra a gyönyörűséges magyar nyelvnek van. Mert a világ, a mi világunk van benne. Tükör a nyelv, melyben saját létezésünk tárul fel előttünk: önmagunkat látjuk. Hol üdén-dallamosan, csengőn-bongón szól hozzánk, máskor andalító titkokat búg, olykor szigorú, majd szelíd, simogató-bizsergető, szavakkal szerető a szépséges anyanyelv.

A hely, ahová születünk, idővel sajátunkká lesz, és meghatározza gondolkodásunkat, érzéseinket. És az anyanyelv, mely a helyhez és közösséghez kötődik, szintén elválaszthatatlan részünk lesz. Csakis anyanyelvemben-kultúrámban lehetek európai, csakis gyökereimből táplálkozva, anyanyelvemben-kultúrámban bontakoztathatom ki önmagamat teljesen, mert anyanyelvem-kultúrám által ismerhetem meg legteljesebben a világot. Európa hasznára akkor lehetek, ha önmagamat megvalósítva állhatok szolgálatára – ezt pedig leginkább saját közegem, lelki-szellemi otthonom segíti. Ezért létfontosságú a nemzetállamok megmaradása, s ez, a hazaszeretet és a hazamegtartás meggyőződésem szerint kötelességünk.

Mert a hazában, az otthonban kezdődik minden. Az otthoni harang szavában, az ereszről lelógó ismerős jégcsapokban, az öreg fa lombjában, a házfal hűvösében, a sejtelmes kertben, a hazavezető, töredezett kövű járdában érlelődik a hazaszeretet, ezekben, ekkor és így, a személyes, érzéki tapasztalatok által idomul tudatunk a helyhez, szövetségre lép, eggyé válik vele. S aztán az élmény érzelem lesz, eszme, mely a földhöz, házhoz, hazához húz és köt. Nem hiszek a véletlenekben. Abban hiszek, hogy sorsunkat az isteni törvények mellett-szerint szabad akaratunk révén, döntéseink következményeit hordozva-vállalva mi magunk irányítjuk. A kezdet a Teremtőé, s minden, mit tőle kapunk, adomány, talentum, adottság. Adottság a lokalitás is, és ha hiszek Isten tökéletességében, tudom, nem véletlen, hová születünk. Adottság hazánk is, ott folyik vérünkben, ott zengedez nyelvünkben, benne lüktet a szívünkben, s égi adományként felelősséget ró ránk. A mindenség titkait fürkészhetjük tudós szemmel, hittel, filozófiával, de a legtöbbet a nyitott szív segít. És jöhetnek új korok, új gépek, más világrend, ez nem változik. És a kitárt szív, mely befogadja az élet minden rezdülését, s mozgásba hozza saját lélekhúrjait is, tudja, érzi, hogy hazánk a táptalaja, éltető forrása személyiségünknek. Múltunk, nyelvünk, kultúránk az a közeg, melyben önmagunk s embernyi emberek lehetünk. Ha adottság a haza, ezt az adottságot fejlesztenünk kell magunkban is, mint a sportolónak az izmait. Cselekvés ez is, az is. Mozgás mindkettő. A helyesen értelmezett lokalitás cselekvő hazaszeretet. Ha adottság, Istentől kapott adomány a haza, élnünk kell vele és fejlesztenünk kell, amíg csak lehet, de amíg lehet, addig kell. Nemzeti voltunkat, kultúránkat és nyelvünket vállalnunk kell; bátortalanság, kisebbségi komplexusok, feszélyezettség, szégyenérzet nélkül.

Miként Kazinczy mondta: „A nyelv egyik legféltőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője”

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap