"A Hivatalnak packázásait"

Bodó János, sze, 06/17/2015 - 00:20

 

Tudom, lerágott csont már a hivatalról írni, de valahogy úgy vagyok vele, mint az örök optimista: hátha egyszer megváltozik ez is. 
Hát nem! Ami Shakespeare idején volt, az maradt máig is a hivatal. Az állampolgárnak pedig tűrni kell a sok packázást, mert a hivatal az hivatal! A baj csak akkor kezdődik, amikor konkrét ügyet kell elintézni magunknak is. Akkor tapasztaljuk meg igazán, mit is jelent valójában „a hivatalnak packázásai” címszó. Ha rajtunk csattan az ostor, ha magunknak kell átélni, milyen dolog a hivatallal szemben állni. Mert a hivatalt rossz kedvében teremtette az Isten, az biztos!
De miért is van ez az ellentmondás, hiszen annyiszor deklarálták már azt, hogy a hivatal az emberért van, az emberek szolgálatában áll?
Más dolog a hivatal létét szavakkal deklarálni, és megint más dolog kiállni a próbát, személyesen megtapasztalni, milyen is az valójában. Mint az inkvizíció idején, a tűz- és vízpróbák meg az egyéb finomságok azért voltak, hogy igazolják a mi igazunkat. Az ügyfél, vagyis a páciens vagy belehalt, vagy tényleg csodával határos módon túlélte a próbát. Akkor viszont, ha túlélte, nem volt mit tenni, neki volt igaza.
Megkezdődött a hivatalnokok felsőfokon való kiképzése is, tehát már egyenlő lesz a tanárral, a mérnökkel, az orvossal. Mit is tanítanak nekik? Nyilván az emberekkel való bánásmód kulcsfontosságú kérdéseit. Megtudják, hogyan kell az emberek problémáit kezelni, az identifikáció titkos és kevésbé titkos módszereit alkalmazni, hogy az ügyfél otthon érezhesse magát a hivatalban. Később, ezt mesélje az unokáinak: „ha tudnátok, milyen jó dolog a hivatalba járni! Egyszer én is ott voltam és holtomiglan megemlegetem azt a bánásmódot, azt az emberszeretet, amit ott tapasztaltam. Ha majd nagyok lesztek, és addig jól viselkedtek, ti is szerencsét próbálhattok, hátha egyszer még hivatalnok is lesz belőletek!”
De sokat változott a hivatal! Mert el kell ismerni, a külsőségekre adnak: már nem portája van valamire adó hivatalnak, hanem recepció. Itt adják meg a szükséges információkat az ügyeid intézéséhez. Mint a rajtkő olyan ez, és innen kell fejest ugrani a hivatalba való belépéshez, aztán vár rád a földi mennyország!
De, miért is ez a gúnyos hangnem, a cikizés?
Mik a konkrét kifogások, láthatnánk valami konkrét dolgot, valami ügyet?
Azt már nem! Ha valaki kíváncsi rá, tapasztalja meg maga is a dolgot. Tehát, csak annyit mondhatunk, járjon utána, aki nem hiszi: a hivatal semmit sem változott Shakespeare óta, ugyanúgy packáznak az emberrel, mint annak idején!
Azt hiszem, rájöttem, miért van ez így! A hivatal tulajdonképpen egy kinyújtott kéz, a polgármesteri hivatal lényegében a polgármester kinyújtott keze. Az ő nevében jár el, olyan funkciója van neki, mintha a polgármester személye lenne, és sok-sok ügyet intéz el a polgármester helyett, az ő nevében.
Az állampolgárnak ezzel a ténnyel tisztában kell lennie, mert különben téves elvárásai lesznek a hivatallal kapcsolatban. A segítő hivatal a segítés keze, a sóhivatal a só keze, és így tovább a temetkezési hivatalig. Ez utóbbit persze nem tapasztalhatjuk meg, amíg el nem temetnek bennünket, akkor viszont a maradékainknak jut ez a tapasztalás.
Most veszem észre, hogy bolondokat beszélek!
Tán megbolondultam?
Lehet, mert tegnap a hivatallal volt elintézni valóm, és ez az eredmény! De az is lehet, hogy most olvasok egy könyvet, amely arról szól, hogy idegenek érkeznek a földre, és azzal kezdik az ismerkedést a földi élettel, hogy sorra látogatják a különböző hivatalokat. Azonnal elmennek, nem akarnak itt letelepedni a földön. Kiderült, hogy a titkosszolgálat emberei állnak az ügy mögött, így akarják az idegeneket elriasztani a földi letelepedés elől.
Szó, ami szó, riasztó lehet a normális ember számára a hivatal világa.
Mi már hozzászoktunk az embertelen bánásmódhoz, a megalázáshoz, a kioktatáshoz, amit a hivatal nekünk szán, ha el akarunk valami ügyet intézni. De az, aki emberi módon gondolkodik, annak borzasztó lehet ilyesmit átélni, ami a hivatali ügyintézés világa. A legmerészebb fantázia sem képes kitalálni ilyent, mert minden képzeletet felülmúló dologról van itt szó.
Hivatal mindenütt van, ahol ember létezik. Amíg hivatal lesz, ember is lesz. Tehát az örök létünk záloga a hivatal!
Úgy tekintsetek rá tehát!

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap