Hőgye István: A gazdálkodó Kazinczy Ferenc 1/3

Magyar Nyelv Múzeuma, p, 10/14/2011 - 03:48

 

 

 

 

 

A GAZDÁLKODÓ KAZINCZY FERENC

 

HŐGYE ISTVÁN

 

Kazinczy kézírásával földjeinek leltára

A tanulmány Kazinczyról, a szükségben gazdálkodó emberről kíván új adalékokkal szolgálni. Kazinczy saját feljegyzéseire támaszkodva vázoljuk gazdasági elképzeléseit, előbb mint az anyjától függő, s 1813-tól mint „önálló" gazda tevékenységét. A forrásokból szembetűnő, hogy az ember, aki életét magasabb célnak, népe, nemzete felemelésének szentelte, mennyi nehézséggel, mindennapi kenyérgonddal küzdött. Sokszoros erőfeszítés kellett ahhoz, hogy nagy családjának „őseihez méltó életet" teremtsen, gyermekeit neveltesse, fiait megfelelően taníttassa, házát, cselédeit szerényen ellássa, anyagi áldozatokat hozzon nemzetéért. Jelentős könyvtárat gyűjtött, műveit saját költségén nyomtatta, az ország minden író — költő, politikusával levelezésben állt, melyeket mind ebből a kevés jövedelmet biztosító birtokból kellett előteremtenie.

Mint „gazda" is különös tehetségről adott számot meglátásaiban, vagy a megvalósítás teljes reménytelensége miatt barátainak adott gazdálkodási javaslataiban. Ugyanakkor gondolataiban, tetteiben együtt él a kor középbirtokosairajellemző, elavult földesúr—jobbágy viszony megtartása, egy műveltebb ember magatartásával.

A dolgozat Kazinczyt, a gazdát szeretné bemutatni, akinek feljegyzéseiből, levelezéséből általános kép rajzolható meg a 19. század elején tőkehiányban szenvedő, rossz termés vagy természeti csapás esetén a legszűkebb megélhetést alig biztosító középbirtokos gazdaságokról.

A 19. század elejére a feudális társadalom gazdasági tényezői is végleg válságba jutottak, melyből csak kevesen, a nagybirtokkal és tőkével rendelkezők menthették át jólétüket. A feudális terhek, a földesúr-jobbágy viszony, az elavult robotoltatás, évszázados módszerekkel történő termelés, hitelhiány voltak a fejlődés akadályozói. A jobbágy terheken alapuló, jobbágyszolgáltatásokon nyugvó középbirtokok urai a jobbágyok terményszolgáltatásaiból éltek még most is, értékesítési lehetőségek nélkül alig jutottak pénzhez.

A Hegyalja földesurai fő jövedelmüket a lengyelországi borkereskedelemből szerezték. A lengyel kereskedők még a nyár során megjelentek és szüret előtt lekötötték a termést. Ha elmaradtak, a termelők nem tudták értékesíteni boraikat, melyről Kazinczy is panaszkodott „... ez idén Lengyelnek még csak hírét sem láttuk, boraim a nyakamon vannak.. .,n Kazinczynak pedig gazdálkodása kezdetétől állandóan pénzre volt szüksége, hogy adósságai kamatait fizetni tudja, később pedig a megnövekvő családi kiadásokra. Minden alkalmat, eszközt megragadott, hogy pénzt szerezzen. Birtokát a jó gazda gondosságával irányította, mert „... még a' gazdagnak is gazdának kell lenni, ha nem tiszttartóskodik is, hát aki nem gazdag ..." — írta.2

Kazinczyt földesúri szomszédai, testvérei sem tartották jó gazdának. Még nagybátyja sem adott kölcsönt neki egy gazdasági befektetéshez, azt hitte nem kapja többé vissza, ezért írta haragosan „... Azt hiszik az emberek, hogy aki könyvet csinál, annál el van veszve a' pénz.. ."3 vagy „a parasztok azt hiszik, hogy aki olvas és ír, az nem lehet gazda. De aki reggeltől fogva estig pipáz vagy vadász, vagy kártyázik nekik az gazda .. ."4

Ő olyan gazdának tartotta magát, aki nem „tiszttartóskodik, hanem combinál, plánumot csinál, azt kiviszi, ebből áll a gazdasága.. . "5 Büszkén írta, hogy gyermekei írói érdemei mellett azt is elmondhatják majd „.. .gazda is volt ... (mert) midőn irtatott naponként kétszer is meglátogatá a' Mecczenző-föket, kik neki irtottak, 's midőn Mihályit meg akará venni, öt egész hétig mindig calculálgatott, 's könyv sem volt kezébe... "6 Jó gazdasági terveit, elképzeléseit pénz hiányában mégsem valósíthatta meg.

Kazinczy és jobbágyai. Kazinczy a földesúr—jobbágy viszonyt a természet rendelésének tartotta és nem érezte annak lényeges és sürgős megváltoztatását, mint kortársai pl. Széchenyi vagy Wesselényi tették. A francia forradalom jobbágyfelszabadító eszméi alig befolyásolták parasztjaihoz fűződő kapcsolataiban. Elveiben, de a gyakorlatban is közelebb állt barátja, Dessewffy Józsefhez, aki osztályát feltette Széchenyiek reformjaitól.

Elítélte a jobbágynyúzó földesurat, egyik őséről, aki jobbágyát megölette mélységes megvetéssel írt, felháborodva.7 Patriarchálisán szemlélte a jobbágyviszonyt, úgy ahogy gyermekként anyai nagyapja házában, ahol nevelkedett látta és elfogadta azt, hogy nagyapja „... náddal fedett, vályogból rakott házában patriarchai felelőséggel éle, bírája, békéltetője, tanácsadója jobbágyainak. . ."8 Szigorú anyja is jó szívvel volt jobbágyaihoz. Példájuk nyomán önmagát is jó földesúrnak tartotta. „.. .Mi embereinknek, cselédjeinknek atyjok, 's anyjok vagyunk. Sophie betegeinket orvossággal, étellel tartja ... egy jobbágyunk csecsemője, kinek anyja megbetegedett Sophimnek tejével élt együtt Eugénia lányunkkal.. ."9 Berzsenyihez írt soraiban szintén a jó, az igazságos földesúr-önmagát méltatta, aki legfeljebb eltűri a jobbágyi kézcsókot, hogy ne tartsák gőgösnek. „... lelkem és erszényem tiszta a' paraszt sorsban szenvedő embertársaim izzadságától 's pénzétől, az én kezemet csak azért nyálazza meg a tót ,mer e' nélkül nem tud köszönni mikor hozzám belép, 's kevélynek nézne ha azt nem engedném... "10

Máskor viszont, mikor juhásza akarva kárt tett, mivel a birkákat sáros időben a vetésre hajtotta, felháborodásában földesúri módon „.. .az illy gaz embert, ha akarva tett kártételben kapom megkínzom..." — vallotta.11

Szeretett gondoskodni cselédeiről már kezdő gazda korában is. Mikor még anyjától, anyja parancsaitól függött így rendelkezett „... A' molnárnak megparancsoltam (Regmecen), hogy őröljön ott lévő cselédeimnek a' magáéból, míg az én rozsom Semlyénből feljöhet.. .".12 Máskor cselédeinek terményt, előlegeket, még pénzt is kölcsönzött.13 1823-ban 50 köböl gabonát kért kölcsön, mert évi gyenge termése nem volt elég, hogy házát és cselédségét ellássa.14 A cselédek fizetéseit nagy szegénységiben is, ha kellett kölcsönökből, de Újévre mindig előteremtette.15 Szőlőművelőivel volt csak bizalmatlanabb, pincéjébe nem engedte lejárni cselédeit sem, főleg az 1814. évi pincerablás után.16

Felesége gyakrabban perelt a cselédekkel és a szófogadatlanokat el is kergette. Később azután maga kérte férjét visszafogadásukra, ami mindig sikerrel járt, mert Kazinczy elve az volt, hogy „... a háznál nem az Űr az Úr, nem az Asszony az Asszony, hanem a' ház java az úr: de ha a' nyomtató ló belé harap a' kalászba, azért a' lovat el nem kergetem. Csak hív legyen cselédem és ne alkalmatlan, én a' régi magyar szokás szerint örökös kenyeret adok neki, mert beszerzi ő azt nekem... "1?

Távoli birtokrészeinek bérlőiben, intézőiben megbízott, egészen baráti viszony alakult ki közte és a petneházi birtokát irányító Szűcs Dániel között, olyan, mint nagyapja házánál volt, akinek „pásztorai (úgy) számolnának el, amint magoknak tetszett."18 Ha anyagilag tehette volna, úgy élt volna, mint jómódú nagyapja, aki „vagyonával keveset gondola, ménese, gulyája, nyájai örömére voltak, nem haszonra. ... Szérűje gazdagon rakva asztagokkal, széna és szalmakazlakkal, pincéje tele borral, vermei élettel, 's ezeket szükség idején inkább nyitá meg a rászorultaknak hitelbe 's kamat nélkül, mint a nyerekedőknek fizetésért..."19


Kazinczy vázlata birtokairól

A kezdő gazda. Kazinczy tanulmányainak befejezése után a kassai tankerülethez került iskolafelügyelőnek. II. József halálával azonban a császár intézkedéseit eltörölték, az ő hivatali állását is megszüntették. Az ekkor már 31 éves férfit anyja házasságra sürgette, gazdag lányt remélve házastársnak. Határozott terve volt, hogy anyjától jussot kér és Széphalmon házépítéshez kezd. Anyja 1790 őszén, szüretkor megígérte fiának, hogy segít az építkezésben, „... követ, fát, napszámost ingyen ad hozzá. ... Szüret után mindjárt hozzáfogtak a fák és cserjék irtásához, s megkezdték az építőanyagok hordását. Mintegy húsz holdnyi területet keríttetett körül, kiirttatta, hogy szántóföldje, rétje, szőlője, gyümölcsöse, veteményese és méhese legyen angol ízlésben... "20

Kúriáját a Szerencsyek szinyei háza mintájára készíttette, ami a környék legrangosabb háza volt abban az időben. „.. .Ez 1791-ben már be vala zsindely ezve, 1792-ben beboltozva kevés szoba híján .. ."21 1793—94-ben több gazdasági épületet építtetett a ház köré, de nem rendezkedhetett be, mert Martino-vicsék letartóztatása után őt is elfogták és hosszú börtönbüntetésre ítélték. A börtönben töltött évek idején József öccse vette át a gazdaság irányítását, Ferencet jogos örökségéből is kitúrta.

A börtönben is sokat gondolt gazdaságára, tervezgetett, utasításokat adott: „.. .Parancsoljon Asszonyanyám Timár János Gazdámnak, hogy vetésemre, kertemre jó gondot viseljen, hogy pinczémnek baja ne legyen..."22 Nagybátyjának, aki azt tudakozta, hogy lovait eladja, vagy megtartsa-e, így válaszolt: „.. .Minthogy a' tél nagy volt 's a' széna és abrak drága, azt lehet reményleni, hogy jól elkelnek..., de minekelőtte olcsón adódjanak el inkább megtartom... "23 Mikor még azt sem tudta, hogy kivégzik vagy kiszabadul e valaha börtönéből, öccsének írt üzenetében ilyen apróságokra is gondolt: „... Az öcsémet arra kérem, hogy múlván a föld fagya, azokat a fákat, melyeket elfogatásom előtt a kert útjaira temettettem el, ültettesse egy sorba valami olly helyre, ahol a föld már mívelve volt, egy sorba azért, hogy kiszabadulván köny-nyen lehessen kiásatnom és máshová ültetnem, mívelt földbe pedig azért, mert az újonnan feltört földben a fa nehezebben ver gyökeret.. ."24

Míg börtönben volt, József elhanyagolta az induló gazdaságot, telke parlagon hevert, háza beázott, megrongálódott, még anyjukat is ellene ingerelte. Kiszabadulván ezért panaszkodott így: „.. .haza szabadulván az volt minden örömem, hogy valahára hozzáfoghatok a gazdálkodáshoz, s helyre hozhatom, amit elmulasztók. Kértem Asszonyanyámat, hogy tenne olly karba, hogy valamit kezdhessek... "25 József tanácsára azonban anyja semmi segítséget nem adott, ezért írta egyik bizalmasának Érsemlyénbe, hogy „... a Muftit és a tavaly sántító kanczámat a Váradi Úrnapi vásárkor Dienes által adassa el mind a kettőt minél drágábban"26 Kezdetben csak a 300 Ft-ot biztosító kólyi szőlő jövedelme volt az övé, amiből nem tudott megélni.27 Adósságokat csinált. Debrecenben 115 Ft-tal tartozván írta: „.. .azt a rendelést tettem, hogy adjanak el annyi marhámat, hogy ez a 115 Rf. belőle kiteljék. Asszonyanyám azt ellenezte, az eránt intést adott, hogy a gulyabeli marhát szaporítani kell, nem elvesztegetni... "28 Ezt az összeget még anyja fizette ki helyette, de a börtönben eltöltött évekért, az ellátásért, őrzésért stb. a kincstár újabb összeget kért, ezeket már csak kölcspnökből tudta fedezni, mely kölcsönökre nagy kamatot számítottak fel a hitelezők. 1808-ban „... kilenc ezerre megyén adósságom, annak pedig interessé 540 Ft esztendőnként" — írta.29

 

Folytatjuk

 

JEGYZETEK

1. Kazinczy Ferenc levelezése (szerk. Váczy J.Harsányi—BerlászFülöp) Bp., 1890—1927 és 1960. VI. 56.;

2. Kaz. lev. XII. 232.

3. Kaz. lev. XIV. 449.

4. Kaz. lev. XII. 232.

5. Kaz. lev. XII. 232.

6. Kaz. lev. XVII. 543.

7. Zemplén megye levéltára Sátoraljaújhely. Acta Criminalia. Fasc. 372. No.: 63.

8. Kazinczy Művei. Pályám emlékezete. Bp., 1903. 179.

9. Kaz. lev. X. 384.

10. Kaz. lev. VI. 227.

11. Kaz. lev. IV 104.

12. Kaz. lev. XII. 137.

13. Kaz. lev. V. 361.

14. Kaz. lev. XVIII. 322.

15. Kaz. lev. XIX. 30.

16. Zemplén megye levéltára. Közgyűlési iratok. Loc. 192. No.: 54.

17. Kaz. lev. XIX. 25.

18. Kazinczy: Pályám emlékezete. 179. J : '

19. Kazinczy: Pályám emlékezete. 179.

20. Váczy János: Kazinczy és kora. Bp., 1913. I. 413. ,'••''•

21. Kaz. lev. XII. 142.

22. Kaz. lev. II. 402.

23. Kaz. lev. II. 401.

24. Kaz. lev. II. 401.

25. Kaz. lev. XXII. 91.

26. Kaz. lev. XXII. 61.

27. Kaz. lev. XXII. 91.

28. Kaz. lev. V. 203.

29. Kaz. lev. VI. 56.

30. Kaz. lev. IV. 108.

31. Kaz. lev. IV. 373.

32. Kaz. lev. IV. 373.

33. Kaz. lev. IV. 374.

34. Kaz. lev. IV. 393.

35. Kaz. lev. V. 249.

36. Kaz. lev. VI. 56.

37. Barcza József: Kazinczy Ferenc könyvtára Sárospatakon. Magyar Könyvszemle. LXXVIII. 1. sz. 204.

38. Zemplén megye levéltárában Sátoraljaújhely Városkönyve. 1810. június 8. bejegyzés.

39. Sátoraljaújhely Városkönyve. 1810. június 8.

40. Kaz. lev. VIII. 400.

41. Kaz. lev. IX. 103.

42. Kaz. lev. IX. 103.

43. Kaz. lev. IV. 472.

44. Kaz. lev. X. 339.

45. Kaz. lev. X. 381.

46. Kaz. lev. X. 382.

47. Kaz. lev. X. 384.

48. Kaz. lev. X. 420.

49. Kaz. lev. XI. 60—61.

50. Kaz. lev. XI. 132.

51. Kaz. lev. XI. 261.

52. Kaz. lev. XII. 111.

53. Kaz. lev. XII. 111.

54. Kaz. lev. XII. 144.

55. Kaz. lev. XII. 145.

56. Kaz. lev. XII. 146.

57. Kaz. lev. XII. 147.

58. Kaz. lev. XIII. 126.

59. Kaz. lev. XIII. 161. 219.

60. Kaz. lev. XIII. 367.

61. Kaz. lev. XIV. 106.

62. Kaz. lev. XIV. 141.

63. Kaz. lev. XIV. 141.

64. Kaz. lev. XIV. 449.

65. Kaz. lev. XV. 274.

66. Kaz. lev. XV. 449.

67. Kaz. lev. XVI. 42. 195.

68. Kaz. lev. XIV. 523.

69. Kaz. lev. XVI. 523.

70. Kaz. lev. XVII. 314. 326—327.

71. Kaz. lev. XVII. 460.

72. Kaz. lev. XVII. 460.

73. Kaz. lev. XXII. 368.

74. Hőgye István: Kazinczy Ferenc Zemplén vármegye szolgálatában. Borsodi Szemle, XI. 4. sz. 62.

75. Kaz. lev. XVII. 460.

76. Kaz. lev. XVII. 541.

77. Kaz. lev. XVIII. 161.

78. Kaz. lev. XVIII. 161.

79. Kaz. lev. XVIII. 162.

80. Kaz. lev. XVII. 545.

81. Kaz. lev. XXI. 219.

82. Kaz. lev. XVIII. 322.

83. Kaz. lev. XXI. 376.

84. Kazinczy Ferencz: Eredeti poétái munkái. Buda, 1836. I. 222. Részlet: Gr. Festetich Györgyhöz című versből.

 

 

 

 

 Megjelent: Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1976

 

 

Magyar Irodalmi Lap

 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap