A hóhér hóhérdala

Polszerkesztő2, k, 03/15/2016 - 00:06

 

 

 

 

Ismét egy szomorú naphoz érkeztünk történelmünk fekete krónikájában. Az aradi vértanúkra emlékezünk mély tisztelettel, akik vérüket áldozták e sokat szenvedett Hazáért. A legyilkolásuk körülményeit nem is kívánom most ecsetelgetni, sokkal inkább a halálukban közreműködőket. A szabadságharc miatt trónra lépő, utóbb már nekünk is csak a jó öreg Ferenc Jóska, Haynau kezébe adta sorsukat.

Julius Jacob von Haynau a magyar történelem legsötétebb figurái közé tartozik. Neve az elmúlt másfél évszázadban összefonódott a könyörtelen és nemtelen bosszúval. Kortársai szerint legjobb indulattal is legfeljebb közepes képességűnek nevezhető katona volt – azonban olyan korba született, amikor a tehetséget és a vitézséget könnyedén pótolhatta gátlástalansággal és kegyetlenséggel.

Kevesen tudják, hogy „báró von Haynau ” eredetileg sem báró nem volt, sem „von Haynau”, hanem Jakob J. Richter, IX. Vilmos, Hessen-Kassel választófejedelme és a Hainauban született Rebecca Richter zsidó patikuslány törvénytelen fia. Becsületére legyen mondva, összes törvénytelen gyerekéről és azok anyjáról igazi nagyúrként gondoskodott. Rebecca felvehette a Rosa von Lindenthal nevet, a kis Jakobból pedig Julius von Haynau lett.

Tapasztalt katonatiszt volt, akinek katonai pályafutása 1801-ben kezdődött az osztrák hadseregben. Részt vett a napóleoni háborúkban. Féktelen gyűlöletet érzett a forradalmárok iránt. Korán elhíresült kegyetlenségéről, erőszakosságát meg sem kísérelte irányítani. 1847-ben nyugdíjba vonult, ám az 1848. évi forradalmak elleni fegyveres harcra jelentkezett az udvarnál.

Előbb Olaszországban harcolt, ahol az olasz szabadságharcosok elleni kegyetlenkedéseiről nevezték el „bresciai hiénának”. Bresciában a kórházakban fekvő sebesült osztrák katonákat a forradalmároknak feladó, illetve lemészároló férfiakat kivégeztette, a nők egy részét pedig nyilvánosan megvesszőztette. A nemzetközi közvélemény felháborodott, Joseph Wenzel Radetzky tábornagy viszont ismételten levélben köszönte meg a határozott fellépést. 1849. május 30-án Haynaut nevezték ki az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokának. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után Haynau mint Magyarország teljhatalmú parancsnoka vezette a magyar forradalmárok elleni megtorlást. 1849. október 6-án kivégeztette az aradi vértanúkat és ugyanezen a napon a pesti Újépület udvarán Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány elnökét. A későbbiekben is sok más forradalmár esett Haynau áldozatául. Százakat küldött Kufstein, Munkács, Olmütz, stb. várbörtöneibe. Ezrével vitette a magyar honvédeket a Habsburgok olasz és német tartományaiban állomásozó seregeibe.

Miután Haynau elvégezte a piszkos munkát és már nem volt rá szükség - sőt, elég terhes volt a mészáros jelenléte a Habsburg Birodalomnak - érdemei elismerése mellett gyorsan nyugdíjazták. És elküldték kicsit világot látni, addig sincs otthon. A tábornok 1850 augusztusában érkezett Londonba. Pedig voltak, akik szóltak, jobb, ha oda nem megy. Kegyetlenkedései miatt közutálatnak örvendett az angoloknál. Az aradi mészárlás mellett még az verte ki a biztosítékot, hogy 1849 augusztusában Ruszkabányán megvesszőztetett egy nőt, Maderspach Károlynét, aki honvédtiszteket szállásolt el.  Haynau nem hallgatott a jó tanácsra, Londonban még a munkások közé is bement, amikor felkereste a híres sörfőzdét. Azok meg felismerték az "asszonykorbácsoló hiénát".

Egyesek szerint híres bajusza buktatta le, más források úgy tudják, valaki kileste a nevét, amikor beírta a vendégkönyvbe. Fentről rádobtak egy köteg szalmát, meg némi trágyát, ez volt a jel - aztán lapátokkal, seprűkkel jól elverték. Még bajszát is megcibálták. Haynau a közeli George Innbe menekült, és egy kukában bújt el. Innen is kirángatták, végül a fogadó egyik szobájában barikádozta el magát. A kiérkező rendőrök az ablakon át húzták ki és vitték rögtön csónakkal a túlpartra. A sörgyár nem büntette meg a munkásait, és Haynau nevét kihúzták a vendégkönyvből.

Ha már itt tartunk: Kossuth egy évvel később, 1851-ben érkezett Törökországból Londonba. Őt viszont ünneplő tömeg fogadta. Notting Hill-i háza falán emléktábla van, Greenwichben pedig egy utca viseli nevét.

Haynau 1853-ban hunyt el. Halálának oka valójában ismeretlen, mivel eszméletlenül találtak rá, és úgy vélték, nem él. A halál pontos okának kiderítéséért elrendelték a boncolást, amit a koponya felnyitásával kezdtek. Az elborzadt orvosok csak ezután vették észre, hogy Haynau valójában él, mert az agya lüktetett.

De ne feledkezzünk meg a megbízókról sem. Ha van degenerált történelmi család Európában, akik egymás között is házasodtak, akkor ezek a Habsburgok. A család egy részét megölték, botrányos családi viszonyok voltak minden uralkodójuknál. Elég csak utalnunk a korábbi századok nélkül Mária Terézia életére (16 gyereke volt, de ezek nem egy apától), degenerált fiára, II. Józsefre, a gyilkos Ferenc Józsefre, Habsburg Ottó anyja, Zita pedig spanyol zsidó volt.

És a magyar nem felejt! Vagy mégis? Állami támogatással fenntartva, hozzávetőleg nyolc évig működött a Habsburg Történeti Intézet.  Valljuk be a Habsburg Intézet teljességgel fölösleges volt. Annál is inkább, mert az ország tucatnyi egyetemén működik történelmi tanszék, talán több is a kelleténél, s mindegyik ellát kutatási feladatot is. Ha ez így van, márpedig így van, minek terhelték a költségvetést párhuzamos tevékenységgel, amikor a gazdaságosság érdekében az olykor szükséges párhuzamos közlekedést is leépítik? Kivált, hogy ez az intézet szakmailag vagy a közvélemény történetileg helyes befolyásolása terén semmi érdemlegest sem produkált. S még valami: miért lehetett Habsburg Intézet, amikor Magyar Őstörténeti Intézet nincs!

Nem felejtettük el Habsburg Ottót sem, aki 55 településünk díszpolgára, míg Ausztriában egy csak egy helyen. De mit is köszönhetünk neki, személy szerint mi, magyarok? Az Európai Unió bővítéséért, és Magyarország csatlakozásáért tett erőfeszítéseit? Hát köszönjük, igazán nem kellett volna!

Máig nem tudni, hogy pontosan mikor és milyen körülmények között döntöttek Ottó magyar állampolgárságáról, de az valószínű, hogy már az Antall-kormány hivatalba lépése után nem sokkal. Ekkoriban Habsburg Ottót köztársasági elnöknek is jelölték volna támogatói, s a kezdeményezés mellé állt a Független Kisgazdapárt is. Fia, Habsburg György 2004-től 2012-ig a Vöröskereszt elnöke. Mennyi magyar vér kell még a Habsburgoknak? /Jegyezzük meg Habsburg György a kétes hírű, botrányokról híres, és azóta darabjaira esett Magyar (?) Demokrata (?) Fórum (?) képviselő-jelöltjeként a kommunista Bokros Lajossal karöltve Dávid Ibolya pártfogoltjaként indult az EU parlamenti választásokon, és csúfos vereséget szenvedett! MIL-szerk./ 

Szerencsére a Habsburg-restaurációt és a Habsburgok hatalmának bármilyen szintű és minőségű visszaállítását egyetlen közép-kelet-európai országban sem tűrték el.

Hőseink emlékének gondozása mellett figyelmet érdemel a londoni munkások cselekedete is. Mindent a helyén kell értékelnünk, és bátran cselekedni is. El kellene dönteni végre: kellenek-e nekünk a Habsburgok, akár csak kutatási céllal is, ha saját hazájukban (mert Magyarország sosem volt az) sem kellenek? A többi összefüggést is látjuk, a következtetést ki-ki vonja le maga!
 

Forrás: internet

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap