Honfoglalásaink a középiskolai történelem tankönyveinkben 2/2

Horváth Béla, szo, 06/08/2013 - 00:11

 

 

 

Folytatás...

 

Árpád-népének bejövetele

A Kárpát- medence természetföldrajzi viszonyai kedvezőek voltak. A Dél-Oroszországi és ukrajnai sztyeppéhez képest zárt egység, jól védhető, a vegetáció folyamatos, de itt minden kicsiben található meg. A Kárpát-medence egy földi paradicsomnak tetsző vidék, amely jóval kedvezőbb életfeltételeket kínált, mint a sztyeppe régió. A 300 ezer km. terület természeti kincsekben gazdag, kb. 80 %-át tölgy-, bükk-, gyertyán és fenyves erdők borították. A Nagy Alföld jellegzetes növénytakarója az erdős sztyeppe vagy füves puszta, amellyel itt érintkezik a zárt tölgyerdő. Hatalmas területeket foglalt el a víz, és sokszínű lehetett az ártéri gazdálkodás, az emberek együtt éltek a természettel. Az állatvilág gazdag volt, élt itt még őstulok, bölény, barnamedve, jávorszarvas, hiúz, farkas és vízi állatok seregei. Félgömbünkön a 8. századtól melegebb éghajlat uralkodott, 820-880 között enyhén csapadékos, ezután pedig ismét száraz periódus köszöntött be.

A Kárpát-medence a nagy létszámú avar nép országa volt, öt várral, és minden valószínűség szerint 670-től a kazár főkagán uralma és irányítása alatt. A főkagán hatalmát itt is a helytartó, a tudun képviselte, nagyfokú önállósággal és hatalmi súllyal. A 780-as években az avarok közvetlen szomszédjaik lettek a frank királyságnak, s ez cseppet sem volt problémamentes. Az avarok és bajorok között több összecsapás zajlott, az avarok erős várat emeltek a Bécsi erdőben, ostromgépekkel, komoly sáncokkal ellátva. 791-ben aztán Karolu Magnus frank király kiváló haditervvel, hatalmas hadsereget indított az avarok ellen, igaz hatalmas zsákmány került kezükbe, de hadászatilag semmit sem értek el. Ekkor azonban belviszály tört ki, az okát azonban csak feltételezzük, vagy belharc tört ki a hún, és a hatalmat birtokló vári nép között vagy a kazár kagán zsidó hitre való áttérése miatt. A kárpát-medencei tudun áruló lett, elküldte követeit Karolu Magnushoz, hogy aláveti magát a frank királynak, és népe fel kívánja venni a kereszténységet. Sőt a tudun személyesen is elment Aachenbe, miközben lehetővé tette, hogy a frankok kirabolják a pannoniai avarok gyűrűjét, Sirmium közelében. Az újabb frank seregnek már senki nem állt útjába, elfoglalták a nyugati határvidéket, az avar főemberek megadták magukat, megkeresztelkedtek, s újabb kincses szekerekkel indultak nyugatra. Iszonyatos mennyiségű kincs került ekkor Károly kezébe, aki ezt két kézzel osztogatta hűséges hívei és a kolostorok között. A frankok igyekeztek gyorsan berendezkedni, de erőszakosságuk miatt az avarok fellázadtak, és igen véres csatákat vívtak a frankokkal. 805-ben a hún-avarok itteni fejedelme, a keresztény Theodor kapkán a vári nemességgel együtt Karolu Magnus császárhoz fordult segítségért és menedékért a zsidóvá lett Obadia kazár főkagánnal szemben. Azaz megroppant az addig oly erős pannoniai avarok hatalma, mert belülről sérültek meg, elveszítették ősi hitüket. Így váltak a nyugatra menekültek a frankok és a szlávok alávetettjeivé. A régi hitükben megmaradt avarok a nyugati források ezt követően avaroknak, bolgároknak vagy ungariknak nevezik azonban a 9. században is tovább éltek Stájerországban, a Dunántúlon, a Felvidéken és a Tiszántúlon, szegényebben ugyan, de békében. 862-ben és 881-ben aztán ungarik és a cowarik (kabarok) ez utóbbiak a Hétmagyarok elővédjei, akik a Felső-Tisza vidéken szállásolhattak hadjáratot is vezettek a frankok ellen. Eddig ezt tévesen az 1000-1500 kilométerre lévő Árpád-népéhez kötötték, holott a bolgárok és a bizánciak sem tudtak a türkök kalandozásáról nyugaton. Nem tudjuk, hogy ekkoriban ki lehetett az a kárpát-medencei magyar fejedelem, akivel a szlávok apostola Metód érsek találkozott, és bölcsességéért, megfontoltságáért, türelméért és vitézségéért nagyra tartotta.

A Keleti-frank állam élére 887-ben az összes német törzs Karlmann fiát, Karintiai Arnulfot választotta királlyá, 896-ban pedig a pápa császárrá koronázta, s ő volt a Pannoniai tartomány ura is. A korabeli nyugati források Pannonia alatt a Dráva-Száva közét értették, amely az ókori Sirmiumtól, (Nagy) Moráviától Karantániáig terjedt. A Pribina uralta Karinthiai-hercegség Dél-Ausztriában, székhelye pedig Klagenfurt közelében volt és nem Zalaváron! , és fennhatóságuk talán kiterjedt a Dunántúlra.

A 9. században a szláv törzsek a Kárpát-medence peremvidékein egyre nagyobb szerepet játszottak. Két morva ország volt és nem egy északon, s a morva uralom Szvatopluk fejedelemsége alatt (870-892-4?) kiterjedt a Dráva-Száva közötti (Nagy) Moráviára, és a Dunától északra lévő (Kis) Moráviára, sőt Arnulf 890-ben átengedte neki Csehországot is. A keresztény morvákat hűbéreskü és adófizetés kötötte a keleti frankokhoz, valamint a római pápához, de az ellenségeskedés rendre kiújult közöttük.

Bulgária feletti vezető szerepet a 9. század elején Krum kán avar zsoldosaival megszerezte, elfoglalta az erdélyi sóbányákat, és nagyjából a Marosig Erdély déli részét, de a dunai bolgárok sohasem szállták meg az ettől nyugatra eső területeket. A keleti kereszténységet felvevő bolgárok számára gazdaságilag az erdélyi sóbányák monopóliuma volt jelentős, de az nem volt kereskedelmi méretű.

A 9. század végén a Kárpát-medence nem három állam végvidéke volt, és meghatározó népe nem a szlávság, hanem az avarság. A magyar nyelvűek (így a honfoglalás előtt valószínűleg itt lévő székelyek is) minden bizonnyal asszimilálhatták a velük együtt élő különféle etnikumokat. A Kár-pát-medence népességére vonatkozó adatok is nagymértékben eltérnek egymástól, a becslések félmillió és egymillió négyszázezer fő között ingadoznak.

A honalapításról biztos ismeretünk nagyon kevés, azt tudjuk csak, hogy volt ilyen. A történészek különbözőképp értékelik a néhány valós tényt, az egyik tábor, a menekülés elméletet-, míg a másik, a tudatosan megtervezett és végrehajtott honalapítást vallja.

A honalapítás kiváltó okai. Az Etelközben élő Hétmagyarok az arabok, besenyők és a ruszok nyomásának voltak kitéve, s a nyitott sztyeppe nem kedvezett a védelemnek. A krónikás hagyomány szerint az avarok 888-ban segítséget kértek Álmostól Szvatopluk ellenében. Álmos fejedelem és vezértársai (talán ekkor kötötték meg a vérszerződést) elhatározták a Kárpát-me-dence elfoglalását. Árpád nagyfejedelemmé tételének idejéről és helyéről sem tudunk semmi biztosat (Anonymus szerint 903-ban és már Ungváron). Árpádról azt sem tudjuk mikor született, valószínűleg két felesége lehetett, s négy fiáról (Tarkacsu, Jeleg, Jutocsa, Zolta) tudósít bennünket Bíborbanszületett Konstantin császár, később viszont Liüntika-Leventét is Árpád-fiként írta le, de ő a testvére is lehetett. Árpádot nemcsak az apjától kapott Turul-mítosz öröksége, hanem karizmája is kiemelhette a magyarok közül. Álmos és Árpád, Attila örököse-ként tartottak igényt a kiváló adottsá-gokkal bíró Kárpát-medencére, valamint a nyelv- és fajta rokonainak tartott avarok segélykérését is teljesíteni kívánták.

A Kárpátok hadművelet . Árpád-magyarjai alaposan felkészülve, gondosan megtervezve és megszervezve, rendezetten, katonai terv szerint, egy menetben települtek át a Kárpát-medencébe. A honalapításnak azonban az időpontja is kérdéses, ugyanis a modern kor történészei a 895-ös évet fogadták el, míg velük szemben egyetlen kortársként Regino prümi apát Világkrónikájában a 889-es évnél mondja el, hogy a hungari nép Szkítiában a besenyők nyomása miatt felkerekedett, útnak indult hazát keresni, és a pannonok, avarok pusztáit (az Ennstől a Rábáig terjedő területet?) szállta meg. A magyarok honfoglalásának igaz történetét megíró Anonymus használta Reginot, nála azonban a 884-es év szerepel, de feltételezzük, másoláskor maradhatott le a latin V-ös szám. A magyar seregek valószínűleg még a tél vége előtt megindultak az Atil-tól (ez a Don lehetett). Kijev alatt 7 kun (?) vezér és népe is csatlakozott a magyarok-hoz. A honalapításra indulók összlétszámára vonatkozó becslések nagyon eltérnek egymástól, 25 ezertől a hatszázezerig terjednek. A magyar seregek is a hagyományos sztyeppei (hun) stratégiát alkalmazták, harapófogó-szerűen támadhattak a Kárpát-medencére a Vereckei-hágón- és Havasalföldön át. Árpád vitézei szinte harc nélkül birtokba vették a Rábáig a Kárpát-medence nagyobbik részét, és fennhatóságuk alá került a hungár-bulgár-avar nép. A Felső-Tisza vidékén fogadta a nagyfejedelem az elébe járuló avar és székely előkelők küldöttségét. Álmos vezetésével a nép zöme (talán két törzs Etelközben maradt) szekereken, állataival együtt közvetlenül a hadak után külön utakon in-dulhatott, és a kb. 3-6 hónapig tartó, kb. 1000-1500 km-es út végén rendezetten vonult be új hazájába, az Uzsoki-hágótól lefelé az Ojtozi szorosig tartó átjárókon és az Al-Duna melletti alföldön. A hagyomány szerint Álmos nem jöhetett be az új hazába, mások szerint viszont már itt lakott, amikor tőrbe csalták és megölték. A harcok elültével Árpád főembereivel együtt a későbbi Szeged közelében (Ópusztaszeren) elrendezte az ország dolgát, a szeri gyűlésen a vezérek-nek és az érdemeket szerzett neme-seknek, vitézeknek uralkodóhoz méltóan felosztotta a köztulajdont, földeket adományozott. Ez a berendezkedés 4 5 évig tarthatott, és nem lehetett zökkenők nélküli. A testvérnépek megnyerésére Árpád bizonyos idő eltelte után összeházasította legkisebb fiát, Zoltát, az egyik helyi előkelő, Mén-Marót fejedelem lányával.

A magyarok megerősödése miatt Arnulf király igyekezett megnyerni magának szövetségesül Szvatoplukot, majd amikor benne csalódott, a magyarokat hívta segítségül (Nagy) Morávia feldúlásához, amely végül is nem járt sikerrel. Ekkor azonban a magyarok részéről Kurszán (vagy Kuszán) talán Levedi fiaként a kabarok fejedelme szövetséget kötött a morva fejedelemmel, Szvatoplukkal, és ezt őrizte meg a fehér ló mondája. A magyar krónikák szerint Árpád követe, Kündü fia Kusid a felszerszámozott fehér lóért cserébe földet, vizet és füvet kért a morva fejedelemtől. Csak utólag derült ki, hogy a föld, a víz és a fű az egész ország jelképe, azaz Szvatopluk a felszerszámozott lóért országát adta oda. A magyar seregek fel is dúlták a frankok keleti határait, de a morva fejedelem váratlanul meghalt, országát fiai között osztotta fel, akik viszont egymásnak estek a koncért. A bolgárok katonai ellenállása már sokkal keményebb diónak ígérkezett. Árpádék előbb Alpárnál fölényes győzelmet arattak egy bolgár fejedelem csapatai fölött, majd megvárták azt a pillanatot, amikor Bizáncot fel lehet használni a magyar érdekeknek megfelelően. Ez 894 nyárutóján következett be, a magyarok fejei , Árpád nagyfejedelem és Kuszán elfogadta Bizánc szövetségi ajánlatát Simeon bolgár államával szemben. Levente hadseregét 895-ben a bizánciak szállították át a Dunán, miközben a bolgár főerők lent délen, Thrákiában harcoltak. Levente vitézei három ütközetben szétszórták a bolgár seregeket, a fővárosig hatoltak és a cárt is beszorították Mundraga várába. Tehát a bizánci-magyar szövetség totális győzelmet aratott a bolgárok fölött, Etelköz, a Kárpát-medence és Havasalföld a magyarok uralma alatt hevert. Azonban két előre nem látható zavaró következménye lett a magyarok győzelmének. Az egyik, hogy valamikor (talán a 899-es itáliai hadjárattal egy időben) Etelközben a hátramaradt magyar törzseket váratlanul csekély erejű, rablási célú besenyő támadás érte. Szó sem lehetett hadjáratról, hisz erre a zömében magyarul beszélő (?) besenyőknek sem oka, sem elegendő ereje sem volt, és katasztrofális sem lehetett, mert a feltárt honfoglalás-kori sírokban egyforma arányban találták meg a férfiakat és asszonyaikat, valamint keletről hozott nagyszámú állataikat is. Mindezek mellett menekülésről pedig egyáltalán nem lehetett szó a magyarok részéről. Ugyanis, ha a napi átlagban kb. 20 km-es sebességgel haladó nép menekül olyan könnyűlovasok elől, akik napi 150 km-t huzamosabb időn át képesek megtenni, akkor már az első tocsogónál elakadnak, és a többség fejet hajt üldözői előtt, mert az élet fontosabb számára. Minden katonatiszt előtt egyértelmű, hogy a trén nem tud elmenekülni a könnyűlovasság elől! Árpádék le is vonták a tanulságot, Etelközt feladva, a hátra maradt, és megfogyatkozott két törzset is betelepítettek az új hazába. A másik volt a veszélyesebb, a szorult helyzetben lévő Simeon úgy kapott békét Bölcs Leó császártól, hogy ő erről magyar szövetségesét meg sem kérdezte, és a flottát visszavonta a Dunáról. Ez az álnok lépés válságba sodorta a magyar sereget, amely a bolgár túlerővel szemben vereséget szenvedett. Levente mégis teljesítette a feladatot, mert Simeon győ-zelme ellenére tudo-másul vette erdélyi tartományának elveszítését.

A honalapítás folyamatának lezárulása a századfordulóra tehető, s ezt több esemény bizonyítja. Szvatopluk fiai a trónért viszálykodtak, s ez meggyengítette a morvákat, de a magyarok szövetsége mindig megvédte őket a frankoktól. 899-ben egy magyar sereg Itáliába vezetett hadjáratot, és a Brenta folyónál tönkreverte az elbizakodott Berengár király seregét. Arnulf császár halála után a magyar követséget az Enns menti határ ügyében a bajorok elutasították, mire pusztító támadást kellett elszenvedniük két magyar hadtesttől a bajoroknak és a karantánoknak is. Ettől kezdve Magyarország nyugati határa az Enns folyó lett. A csehek is megtagadták a hűbéradó fizetését a bajoroknak és szabad átjárást biztosítottak a magyaroknak. A Kis-Moráviába betörő bajorokat a magyarok tönkreverték, mire ők egy lakomán Kurszánt orvul meggyilkolták, s ezért valószínűleg adófizetésre kényszerültek. A frank támadások és a belviszály nyomán 902-re elpusztult a morva állam, s a magyarok jogutódjaiknak tekintették magukat. Rövid idő elteltével a magyarok a Száva-völgyét is katonai ellenőrzésük alá vonták. A térségre igényt formáló elbizakodott bajor nemesség 907-ben öngyilkos támadást intéztek a magyarok ellen, de megsemmisítő vereséget szenvedtek eleinktől. A krónikás hagyomány szerint ez évben halt meg Árpád nagyfejedelem. A 9. század legvégén a Hétmagyar törzsszövetség a kabarokkal, székelyekkel és többi Kárpát-medencei rokonaival összefogva birtokba vette új hazáját, és hasznosak tudtak lenni egymás számára. A régió feletti uralmukat több mint egy évszázadig nem kérdőjelezte meg egyetlen más hatalom sem. Ebben szerepet játszhatott az a tény, hogy a magyarság túlnyomó katonai fölényben volt szomszédaival szemben. A magyarság ezekben a zűrzavaros évtizedekben is megmaradt, mert az összetartó erő Árpád és dinasztiájának tekintélyében rejlett. Árpád lovas alakja az a mindenki fölé magasodó magyar hadvezéré, akinek Magyarország megalapítása személyes teljesítménye volt.

(Elhangzott Somogyfajszon, 2002. június 1-én)

_______________________________________________________

(1.lbj.)A szerző a dunaújvárosi Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola tanára

 

Megjelent: PolíSz, 2002.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap