Hősök voltak

Bodor Miklós László, v, 02/11/2018 - 00:06

Hősök voltak

Nem tudom milyen idő volt 1945. február 11-én.

Korabeli film- töredékeket nézek. Szürke, havas tájat, romokat, holttesteket látok.

Csak azt tudom, hogy e nap estéje, és azt követő napok (évtizedek…?)  legalább olyan súlyosak számunkra, nemzetben, hazában gondolkodó magyarokra, mint a Muhi csata, a Mohácsi csatavesztés, a Nagymajtényi, majd a Világosi fegyverletétel következményei.

 

Budapestet az alábbi magyar és német alakulatok védték:

Magyarok:
M. kir. 10. honvéd gyaloghadosztály [7 500 fő]
M. kir. 12. honvéd tartalékhadosztály [4 000 fő]
M. kir. 1. honvéd páncéloshadosztály részei [5 000 fő]
M. kir. 1. honvéd huszárhadosztály részei [1 000 fő]
Billnitzer-csoport (M. kir. 1., 6., 7., 10., 13., 16., és 24. rohamtüzérosztály részei) [2 000 fő]
Kozma-csoport (Budapesti légvédelmi tüzércsoport: a m. kir. I., 201., 204., 206., 207. és 208. légvédelmi tüzérosztály részei, 52. önjáró páncélozott légvédelmi gépágyús zászlóalj) [2 000 fő]
Budapest-őrzászlóalj [800 fő]
1. és 2. egyetemi rohamzászlóalj [1 000 fő]
Műszaki csapatrészek (M. kir. VIII., IX. utászzászlóalj, IV. utászzászlóalj részei, VI/2. utászszázad, VII/2., IX/1., 110., 112., 153. kerékpáros utászszázad, VII., VIII. tábori pótutászszázad, 72/101., 72/106. nagyfeszültségű villamos akadályszázad, 134., 138., 401., 404. hadihídoszlop, I/1., I/2., III/1., III/2. honi építőszázad, 101., 102. rohamcsónakszázad, 201., 202., 203. különleges műszaki zászlóalj, 102. fogatolt vegyiharc-zászlóalj, 101. helyreállító zászlóalj, 101., 102., 104. vasútépítő zászlóalj, 107., 110., 111. vasútépítő század, 101., 109. üzemszázad, 104. vasútépítő szeroszlop, 101. fővezérség-közvetlen villamos üzemszakasz) [7 000 fő]
Öt csendőrzászlóalj (besztercei, galántai, pécsi, székelyudvarhelyi, zilahi) [3 240 fő][2]
Rendőr-rohamzászlóalj [1 630 fő][3]
Vannay-zászlóalj [638 fő][4]
Budapest I., II. rohamzászlóalj [1 000 fő]
Budapest karhatalmi zászlóalj [300 fő]
Különböző Budapesten szervezett harccsoportok (Berend, Korányi, Déri, Morlin és Viharos-féle harccsoportok) [2 000 fő]
Budapesten rekedt tüzéralosztályok (12 különféle üteg) [500 fő]
Budapesti honvédintézetek és vonatalakulatok [3 000 fő]
Hungarista harccsoportok [1 500 fő]
Kisegítő karhatalmi (KISKA) alakulatok (a harcokban alig vettek részt) [7 000 fő]

Mindösszesen: 51.100 fő.

Németek:
8. "Florian Geyer" SS-lovashadosztály [kb. 8 000 fő]
22. "Maria Theresia" SS-önkéntes lovashadosztály zöme (kisebb kötelékei a bekerítésen kívül) [11 345 fő]
13. páncéloshadosztály zöme (kisebb kötelékei a bekerítésen kívül) [4 983 fő]
"Feldherrnhalle" páncéloshadosztály részei (néhány alakulata a bekerítésen kívül) [7 255 fő]
271. népi gránátos hadosztály kisebb részei [kb. 1 000 fő]
1. SS-rendőrezred [kb. 700 fő]
12. SS-rendőr páncélosszázad [kb. 100 fő]
12. légvédelmi rohamezred [kb. 1 000 fő]
40/I. nehéz légvédelmi tüzérosztály [kb. 500 fő]
573. nehéz légvédelmi tüzérosztály [kb. 200 fő]
Bataillon Europa (Európa-zászlóalj) [kb. 300 fő]
Különböző harccsoportok [kb. 1 500 fő]
Bataillon z.b.V.500 (500. különleges zászlóalj) [kb. 200 fő]
Egyéb német csapattöredékek [kb. 2500]
Az SS IX. hegyi hadtestének közvetlen alakulatai [kb. 1 500 fő]

Mindösszesen: 41.080 fő.

A Budapesten bekerített német-magyar csoportosítás parancsnoka, Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer a IX. SS-hegyihadtest parancsnoka volt.

Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer

 

 A Budapestet támadó szovjet és román alakulatok létszáma 1945. január közepén:

Pesti oldal (2. Ukrán Front 7. gárdahadserege):

30. lövészhadtest (25. gárda-, 151., 155. lövészhadosztály)
Román 7. hadtest (2., 19. gyaloghadosztály, 9. lovashadosztály)
18. önálló lövészhadtest (66. gárda-, 68. gárda-, 297., 317. lövészhadosztály)

Budai oldal (3. Ukrán Front 46. hadserege):

75. lövészhadtest (109., 113., 180. lövészhadosztály)
37. lövészhadtest (108.gárda-, 326., 320. lövészhadosztály) [január 20-tól e hadtest alárendeltségében a 83. tengerészdandár is]

Megerősítő erők:

36. és 25. önálló gárda-lövészhadosztályok
37. gárda-harckocsidandár
30. gárda-nehézharckocsi-ezred
1505. rohamlöveg-ezred
12. és 14. műszaki dandár
5. áttörő tüzérhadosztály
5. légvédelmi tüzérhadosztály
105. önálló nehéztarackos tüzérosztály
22. önálló páncéltörő tüzérdandár
152. önálló ágyús tüzérdandár
7. áttörő tüzérhadosztály
114. önálló nehézaknavetős dandár
90. önálló nehéztarackos tüzérdandár

A támadó szovjet-román csoportosítás összesített becsült létszáma: 157.000 fő.

Felszabadítási kísérletek:

A közben beérkezett német IV. SS-páncéloshadtest (a Wiking és Totenkopf SS hadtestekből képzett támadó csoportosulás) parancsnoka, Herbert Otto Gille SS - Oberstgruppenführer 1944. december 30-án Eszterházán tartott megbeszélésen megkapta a támadó irányadást. A hadseregcsoport parancsnoka Otto Wöhler gyalogsági tábornok az 1945. január 1-jén induló Konrad fedőnevű támadás célját Budapest, Börzsöny, és a Vértes-hegység között lévő szovjet erők szétzilálásában és megsemmisítésében, valamint a Budapesttel való kapcsolat megteremtésében jelölte meg.

Herbert Otto Gille SS-Oberstgruppenführer

A támadás napján, annak megindítása előtt a német III. páncélos hadtest 1. páncéloshadosztályának páncélozott harccsoportja megtévesztő célzattal, Székesfehérvártól 22 kilométerre, nyugatra támadást indított Ősi elfoglalására, de a bevett helységet hamarosan fel is kellett adniuk. A szovjet felderítés nem tudta megállapítani, hogy a németek a 4. gárdahadsereg melyik szakaszán készülnek támadni, de leginkább Székesfehérvár körzetét tartották veszélyeztetettnek.
A IV. SS-páncéloshadtest - az addig beérkezett erőivel - 1945. január 1-jén este 19 óra 30 perckor indította meg támadását. A balszárnyon a 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztály Becker SS - Brigadeführer vezetésével, attól délre az 5. Wiking SS-páncéloshadosztály támadott, új parancsnoka Karl Ullrich SS-Oberführer vezetésével. A jobbszárnyat a Feldherrnhalle egy részlege a Pape-harccsoport, a balszárnyat pedig a 96. gyaloghadosztály fedezte. A meglepetés növelése céljából mellőzték a tüzérségi előkészítést, azonban légi támogatást kaptak a legendásan híres Hans Ulrich Rudel ezredes Immelmann páncélvadász-repülőcsoportjától.
A főcsapást mérő IV. SS-páncéloshadtest támadása sikerrel bontakozott ki; a német páncélosok lerohanták a szovjet 31. gárdahadosztály állásait. A Wiking Tatától jobbra, a Totenkopf balra támadott, míg a 96. gyaloghadosztály 100 rohamcsónakkal átkelt a Dunán Esztergom irányában, elfoglalta Nyergesújfalut és rohammal Süttőt. A Wiking Germánia ezrede Hans Dorr SS-Obersturmbannführer parancsnoksága alatt Agostyánt, a Totenkopf Theodor Eicke ezrede pedig Bajnát foglalta el. A megjelenő német katonákat, a szovjetektől meggyötört lakosság mindenhol kitörő örömmel fogadta.
Az SS-páncélosok mindenhol áttörve a szovjet védelmet, a Vértes átjárói felé nyomultak előre, hogy elérjék Bicskét, a budapesti irány kulcsát.

A szovjet front és hadsereg parancsnokság magához térve az első megrázkódtatásból, lázas sietséggel kezdte meg csapatai átcsoportosítását a veszélyeztetett irányba. Tolbuhin tudta, ha Bicske a németek kezére kerül, és az SS-páncélosok kijutnak a Vértesből, akkor akár 24 óra alatt is elérhetik Budapestet. Ezért aztán Zaharov hadseregtábornok, a térségben lévő 4. gárda hadsereg parancsnoka, a támadás elreteszelésére bevetette valamennyi tartalékát, az 5. gárda lovas hadtestet, a 7. gépesített hadtestet, a 2. gárda gépesített hadtestet, végül a 18. harckocsi hadtestet is. A fokozatosan megszilárduló szovjet védelem ellenére a Wiking Germánia és Westland ezredének sikerült Bicskéig előretörniük. A Totenkopf ezalatt a balszárnyon Zsámbékig jutott. A német 711. gyaloghadosztály január 6-án pedig felszabadította Esztergomot. Itt azonban a bevetett szovjet erők hatására a front január 7-én megmerevedett, a német támadás ereje a súlyos veszteségek következtében - 2.938 embert veszítettek - kifulladt. Ekkor indult meg a 2. Ukrán Front elit hadseregének, a többszörösen kitüntetett 6. gárda harckocsi hadseregnek (Kravcsenko vezérezredes) támadása, támogatva a 7. gárda hadsereggel, északon Komárom irányába. Ha ott sikerül az áttörés, akkor a Budapest felé előnyomuló német csoportosítás hátát veszélyeztették volna. A szovjet elitcsapatok támadása azonban a német LVII. páncélos hadtest szívós védekezése és a Lévától átdobott 20. páncéloshadosztály január 10-ei ellenlökése következtében megrekedt, sőt a szovjet csapatokat vissza is szorították.
Január 7-én a német Breith páncélos tábornok harccsoportja (I. lovas hadtest, 23. páncéloshadosztály és a 3. páncéloshadosztály páncélos csoportja) Székesfehérvár északnyugati körzetéből Csákvár irányába indított támadást, hogy az elakadt IV. SS-páncéloshadtest Budapest felé való előnyomulását elősegítse. Ennek keretében Székesfehérvár térségében páncélos ütközetre került sor. Ezzel a kisegítő csapással lekötötték a szovjetek harckocsi erejét, és sor kerülhetett az újabb Budapest felmentését célzó támadásra, a Konrád 2-re.

Január 9-re virradó éjszaka a IV. páncélos hadtest áthelyezte támadásának súlypontját a balszárnyra. A Wiking Westland páncélgránátos ezredét Esztergomtól délre gyülekeztették, hogy a 711. gyaloghadosztály állásain keresztül délkelet felé, Szentendre és Pomáz irányába újabb támadásra készüljön fel. Január 11-én a Westland, a magyar I. SS-rohamvadászezreddel megerősítve betört Pilisszentkeresztre és másnap el is foglalta. Számos foglyot és gazdag hadizsákmányt ejtettek, Budapest már csak 21 kilométerre volt, a támadók látták a főváros harci fényeit. Budapest védőinek is ez volt az utolsó reménye.
Este nyolckor azonban a támadásra készülő IV. hadtest parancsot kapott a visszavonulásra. A német katonák nem értették a parancsot, még utoljára felmentek a Dobogókőre, és sírva néztek Budapest felé, amelynek templomtornyai a ködből is kiemelkedve szinte kézzel foghatónak látszottak. Gille kétségbeesetten és dühösen tiltakozott, de sem ő, sem katonái nem tudták, hogy Budapesttől 15 kilométerre már gyülekeztek a szovjet erők, amelyek bekeríthették volna őket. Wöhler tábornok ezért intézkedett a visszavonásról, de nem mondott le Budapest felszabadításáról. Erőit átcsoportosította, és más irányból újra megindította. Ez volt a Konrád 3.

A január 18-án reggel 05.00 órakor induló Konrád 3 hadművelet céljaként a következőket jelölték meg: előbb elérni a Dunát keleti irányban, hogy a Balaton és a Vértes között elhelyezkedő szovjet csapatokat elvágják, majd észak felé fordulva áttörni Budapest felé, hogy a budapesti védőkkel a harcászati kapcsolatot újra megteremthessék. A súlyponti csoportosítás a Totenkopf és a Wiking SS-páncéloshadosztályokat, az 1. és a 3. páncéloshadosztályt, illetve az 509. Nehézpáncélos-osztályt (Königstiger azaz Királytigris páncélosokkal) és a 24/I. páncélos osztályt tömörítő IV. SS-páncéloshadtest volt. A támadásban a III. páncélos hadtest és az I. lovas hadtest erői is részt vettek. A támadást a 4. Légiflotta 135 repülőgépe támogatta.
A támadás kezdetben eredményes volt. A Wiking - amelynek élcsoportjában maga Gille haladt - már első nap áttörte a szovjet védelem harcászati mélységét és Kálóznál átlépte a Sárvíz-csatornát, míg a 3. páncéloshadosztály kifutott Pentelénél a Dunához. A németek ezzel gyakorlatilag 24 óra leforgása alatt kettévágták a 3. Ukrán Frontot. Az 1. páncéloshadosztály még aznap elvágta a Székesfehérvár-Seregélyes útvonalat, amely a szovjetek egyik legfontosabb utánpótlási útvonala volt.
Január 21-én a német 1. páncéloshadosztály, alárendeltségében a Ney Károly SS-Sturmbannführer magyar legénységű SS-harccsoportjával, a német 23. páncéloshadosztály részeinek támogatásával visszafoglalta Székesfehérvárt. Itt került a németek birtokába 40 darab amerikai Sherman harckocsi, amelyet orosz személyzete pánikszerűen elhagyott. Eközben a Wiking Sárosdig nyomult előre, ahol 20-án erős szovjet ellencsapás érte. Ez a vasárnap fekete betűkkel vonult be a hadosztály történetébe. Egy orosz páncéltörő lövedéke megölte a Germánia ezred parancsnokát, Hans Dorr SS-Obersturmbannführert, aki a háború folyamán 16-szor sebesült meg, és az a legenda járta róla, hogy sohasem fog elesni. Hát ez a legenda most megtört.
A Wiking, miután visszaverte a szovjet támadást, 22-én folytatta az előnyomulását, és másnap Adonynál elérte a Dunát. A Germánia a Duna jobb partján, míg a Westland a bal parton támadott, de nem csak a szívós szovjet védelem, hanem az időjárás is nehezítette az előrejutást. Mégis elérték Pettendet, amelyet több órás elkeseredett harcban bevettek. Itt ismét megrázó élményben volt részük a páncélgránátosoknak. A szovjetek kegyetlenül bántak el - kiszúrt szemek, levágott nemi szervek - a kezükbe került fogoly és sebesült német és magyar katonákkal.

Hans Dorr SS-Obersturmbannführer

A Wiking elfoglalta Baracskát, egy páncélos éke pedig Philipp SS-Obersturmbannführer vezetésével már 16 kilométerre közelítette meg Budapestet. Január 25-én azonban a IV. SS-páncéloshadtest már csak 50 bevethető páncélossal rendelkezett. Ennek ellenére még egy utolsó kísérletet tettek a Velencei-tó és a Duna között időközben kiépített szovjet védelem áttörésére. A Totenkopf és az 1. páncéloshadosztály részei átkeltek a Váli-vízen. Ekkor bontakozott azonban ki a hatalmas szovjet ellencsapás a Velencei tótól északra és délre. A 3. Ukrán Front két csapásmérő csoportosításának (északon a 23. harckocsi hadtesttel, az 5. gárda-lovashadtesttel és a 104. lövészhadtesttel, délen pedig a 18. harckocsi hadtesttel, a 30. és a 133. lövészhadtestekkel) Sárosd irányába találkozó irányú csapást kellett mérni a német csoportosítás bekerítése és megsemmisítése céljából.

A Wiking hadműveleti naplójában olvasható, hogy január 28-án reggel 7 órakor kellett volna újabb támadásba lendülnie, amikor váratlanul a reggeli ködből hatalmas erejű szovjet támadás zúdult állásaikra. A súlypont a norvég zászlóalj arcvonalát érte, ahol 180 szovjet páncélos próbált áttörni. A zászlóalj felvette a harcot, maga a parancsnok Foch SS-Sturmbannführer 6 szovjet harckocsit lőtt ki páncélököllel, és amikor a villámgyorsan tüzelőállásba vontatott 88-as lövegek tüzet nyitottak, szörnyű pusztítást végeztek a szovjet harckocsikban.
Gille ekkor azonban a bekerítést elkerülendő, már elrendelte hadtestének a visszavonulást. A visszavonulás során egymás után intézett német páncélos-ellenlökések igen súlyos veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak, amelyek visszaszorították ugyan a németeket, azonban Székesfehérvárt nem tudták visszafoglalni. Budapest sorsa azonban ezzel megpecsételődött.
Február 11-én este a védők - mintegy 20.000 ember, könnyű kézifegyverekkel, közöttük asszonyok és gyermekek - végrehajtják hősies, ám reménytelen kitörési kísérletüket az Olasz-fasoron át, Budakeszi felé. Egész éjjel tartott az egyenlőtlen küzdelem, és hajnalra a szó-szoros értelmében temetővé változott az egykori árnyas, virágos fasor. A kitépett fák és romba dőlt, égő házak között katonák, civilek, asszonyok és gyermekek hullái hevertek. Csak 785 német katona tudta átvágni magát.
A kitörési kísérlet során elesett Rumohr SS-Brigadeführer a 8. Florian Geyer SS-lovashadosztály parancsnoka, a sebesült Zehender SS-Brigadeführer, a 22. Mária Terézia SS-lovashadosztály parancsnoka pedig, hogy elkerülje a szovjet hadifogságot, öngyilkos lett. Pfeffer-Wildenbruch és a magyar erők parancsnoka, Hindy Iván vezérezredes szovjet fogságba esett. Ezzel a tragikus epizóddal zárult a Budapest felszabadításáért vívott csata.

 

 

A hősök, akik ott voltak, akik kitartottak a végsőkig: a legdrágábbat, amit ember adhat: vérüket, életüket áldozták.

Attól a naptól kezdve, hogy az első szovjet harckocsi megjelent a magyar főváros határában és a vörös hadsereg teljes egészében elfoglalta Budapestet, 102 nap telt el! Ezzel szemben Berlin mindössze két hét, Bécs pedig 6 nap alatt esett el.

 

És mikor is esett el Buda vára?

"Az élelem elfogyott, az utolsó töltény a fegyvercsövekben, megadás vagy harc nélküli lemészárlás, ez a választás Budapest védői számára. Ezért úgy határoztam, hogy az utolsó harcképes német és magyar egységekkel kitörök!" - Adta le 1945. február 11-én este utolsó rádióüzenetét a német főparancsnok.

 

 

Karl Pfeffer Wildenbruch, a német-magyar védősereg főparancsnoka, végül úgy döntött, hogy megkísérlik a kitörést, a védők létszáma már csak 44.000 fő volt, amelyből mintegy 12.000 fő sebesülten feküdt, s akiket a kitörés során nem vihetett magukkal.

A kisszámú, de hazájáért, küzdő várvédők súlyos anyagi, idő, és élő erőbeni veszteségeket okoztak az orosz, ázsiai, ukrán, román, bolgár alakulatoknak.

A listák szerint a Perbál- Zsámbék-Tinnye környékén tartózkodó német-magyar vonalakig 785 ember jutott el.

A többiek? Ott nyugosznak a Buda környéki erdők sírjaiban.

Ők jártak jobban.

A győztes horda a Budavári pincékben szenvedő sebesülteket lángszórókkal pusztították el.

Aki a "felszabadítók" kezébe került, zömmel kínhalált szenvedett.

A hetvenes éveiben járó Prónay Pál, Buda védője

 

Az ostromlók, hogy a 102 napos sikertelenségüket elpalástolják, több százezres védőseregről jelentgettek Sztálinnak. A harcedzett magyar-német alakulatok mellett, még az önkéntes civilekkel, egyetemistákkal együtt, a kezdetekben is alig 80 ezres vegyes összetételű csapattestek állták a barbár ellenség meg-megújuló rohamait. Ott volt a védők között, az akkor már a hetvenes éveiben járó Prónay Pál, aki a kitörést végig harcolta. 1945 március 25.- én árulás folytán esett szovjet fogságba, hősi halálának időpontja, helye ismeretlen.

A százezres védőseregről való hazudozást a Malinovszkij-i hadvezetés úgy próbálta igazolni, hogy tömegével fogdosták össze az ostrom után a pincékből elő merészkedő polgári személyeket. 

Egy főhajtással, egy szál gyertya, vagy mécses mellett elmondott fohásszal emlékezzünk rájuk.

És hallgassuk meg Cseh Tamás, emlékükre szerzett dalát:  http://www.youtube.com/watch?v=dLo2MLNxV_s

 

 

Felhasznált forrás:

 http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/konyvek_12/budapest_1945_februar_11/europa_hosei_voltak.htm

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap