HULLÓ CSILLAGOK történelmi dráma II. felvonásban 2. rész

Petrusák János, szo, 08/20/2016 - 00:14

DIÁKOK EGYÜTT

Éljen, éljen Sóvághó! Éljen, éljen!

SÓVÁGHÓ KLÁRI

(tiltakozva hátralép)

Jaj ne, én...

DIÁKOK EGYÜTT

(annál jobban)

Éljen Só-vágh-ó!

Egy diák jön rémülten.

DIÁK

Klári! Klári!

(lefékez Klári előtt)

Vagyis, elnézést, Sóvághó DISZ-titkár. Úrbáni iskolai alapszervezeti párttitkár elvtárs hívat, most azonnal.  Máris, ahogy mondta, késő!

SÓVÁGHÓ KLÁRI

(mintha kissé megrettenne, aztán magabiztosságot sugározva biccent és a diákokra néz)

Folytatni a készülést! Ez parancs. Ez most a legfontosabb diáktett, és a lelkesedés. Mindig lelkesedés a PÁRT-ért.

DIÁK

Úrbáni párttitkár...

SÓVÁGHÓ KLÁRI

(a diákra kiált)

Megyek!

(indul, aztán Nagy Pistára visszanéz)

Veled még, István, számolunk! Csak vigyázz magadra, jól vigyázz!

Sóvághó és a diák ezzel el.

2. Jelenet

A maradó diákok összenéznek.

TÓTH TIBI

Nem kellett volna felbosszantani.

NAGY PISTA

(vállat von)

Én élvezem. Olyan muris, amikor csípőre vágja a kezét    vagy toporzékol.

TÓTH TIBI

Neki is megvan a maga baja, ne bántsátok. Ki tudja, mit kap most Úrbánitól.

NAGY PISTA

Hát dicséretet nem! Úrbáni szerintem még önmagát sem lenne képes megdicsérni.

TÓTH TIBI

A kritika erősíti a PÁRT-ot.

NAGY PISTA

Csak miért minket, kisembereket kritizálnak mindig? A mi kritikánk miért nem szólhat, soha?

TÓTH TIBI

(arrébb ugrik)

Juj, ezt meg sem hallottam!

NAGY PISTA

(nevetve)

Barátom! Te a Klári seggében vagy!

DIÁK

(vihogva)

Máshol szeretne lenni!

TÓTH TIBI

(méreggel)

Rohadtak vagytok és irigyek. Ez nem Párt...

NAGY PISTA

Na, ide ne keverd a PÁRT-ot!

DIÁK

Ez inkább pártszerelem.

NAGY PISTA

Tudjátok, amikor a szocdem elhajlók aztán visszahajlók összeforrtak kommunista szájcsókban, hogy megszüljék a mostani, győzedelmes élcsapatunk, a PÁRT-ot.

TÓTH TIBI

Apád, aki katonatiszt, felelős beosztású zászlóaljparancsnok, tudja, hogy...

NAGY PISTA

(fejét lehajtva)

Már nem.

TÓTH TIBI

Úristen! Vagyis... ne haragudj a régi szóért. Csak nem történt vele valami?

NAGY PISTA

De, történt. Az, hogy már nem százados.

DIÁK

Ezredes?

NAGY PISTA

Hülye! A következő rangfokozat az őrnagy.

 

TÓTH TIBI

(vállat vonva)

Manapság... Amikor közvitézből lesznek tábornokok, tábornokból meg börtönlakók...

(széttárja karját)

Ki tudja azt!

NAGY PISTA

Na jó, hagyjuk...

DIÁK

Utáltam is már dalolászni.

TÓTH TIBI

(megfogja barátja, Nagy Pista karját)

Baj van?

A többi diák összeszedve a zászlókat elmegy.

NAGY PISTA

(utánuk tekint, majd amikor elmentek, mondja)

Kisebb lett a néphadsereg.

TÓTH TIBI

A magyar?

NAGY PISTA

Az. Nem kell már a kettőszáz-tízezres készültség. Elég csak a százhúszas.

TÓTH TIBI

(felnyerít)

Megnyertük a háborút! Végre, mi magyarok, egyszer meg!

NAGY PISTA

(fejcsóválva)

Komolytalan vagy.

(dühösen robban)

Apát kitették, ki a seregből. Ki az utcára.

TÓTH TIBI

De... de miért?

NAGY PISTA

Gyerekes vagy. Itt mindent a

(függönyre mutat)

PÁRT akar. Mindent, és mind a kezében vagyunk! Te meg, ha nem érted ezt, akkor, ne nézz így rám, gyerekes vagy.

(legyint)

Nem lesz így komoly barátnőd, soha.

TÓTH TIBI

(hátra lép)

Ez hogy jön ide?

 

NAGY PISTA

Klárit verd ki az álmodból. Míg az ÁVO nem teszi!

TÓTH TIBI

Mi-mi van?

NAGY PISTA

Mondd, te vak vagy? Klári nem azért lett iskolai DISZ-titkár, mert annyira lelkes, hanem mert a párttitkár akarta. Mindennap akart

(bólogat)

Klárival konzultálni. A pártos eseményekről.

(fejcsóva)

Felejtsd el azt a nőt.

TÓTH TIBI

(kakaskodva)

Talán neked kell?

NAGY PISTA

(felkiált)

Mert a Párté és Úrbánié, szőröstől, bőröstől, lelkestől.

Tóth Tibi szájat nyit, majd némán zár.

NAGY PISTA

Igen. Hogy tudd, amit az egész iskola.

TÓTH TIBI

(nyögve)

Rohadt világ!

NAGY PISTA

Csitt! Ne olyan hangosan. Még magukra értik.

(bök állal a függönyön lógó képek felé)

És manapság kevesebbért is elvisz a karhatalom.

TÓTH TIBI

(nyekken)

Pista, én félek! Milyen világ van itt?

NAGY PISTA

Mindig olyan, amilyet a többség akar.

Mozgalmi dalok hangzanak fel.

NAGY PISTA

(kifelé indul)

Na, jössz? Elkísérhetlek?

TÓTH TIBI

Hiszen egy házban lakunk.

 

 

 

 

NAGY PISTA

Ahogyan egy hazában.

Ezzel kifelé indulnak. A mozgalmi dalok felerősödnek. Győzedelmesen.

NAGY PISTA

(visszajön)

Figyelj!

(szól a válla felett vissza)

Te csak figyelj!

TÓTH TIBI

(óvatosan bejön)

Ne csináld! Baj lesz ebből...

NAGY PISTA

(felnyúl a képekhez)

Nem hagyhatom ezeket itt! Ezek tették apám, családom, népem tönkre! Ezek...

Nagy Pista leszedi a képeket és a vörös csillagot.

NAGY PISTA

(körülnéz)

Kinek kell?

TÓTH TIBI

Gyere már! Jön valaki! Lebukunk!

A két fiú kiszalad.

Munkásmozgalmi dal:

„Ma millióknak ajkán egy név zeng
E név oly nagy és oly dicső...”

 

3. Jelenet

Függöny fel. Munkásmozgalmi dalok kakofóniája a háttérből.

Puritán irodabelső a színen. Egyszerű íróasztal, rajta semmi, csak egy vörös mappa meg egy Lenin-szobor, továbbá egy öreg fekete telefon. Egy szék az asztal mögött, azon egy férfi.

A férfi (ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR) újságot olvas.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(hümmögve megcsóválja a fejét)

Hm-hm, elvtársak, elvtársak. Több keménységet, többet! Így a fejünkre olvassák ügyeinket.

Kopogás. Elég határozott.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(az asztalra löki az újságot, majd gyorsan, szinte rémülten a vörös mappa alá gyűri, aztán a mappát kinyitja, mintha eddig is azt tanulmányozta volna)

Ha fontos, akkor gyere!

Sóvághó Klári DISZ-titkár jön. Elég messzi az asztaltól megáll. Katonás vigyázzban.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(végigméri a lányt)

Ha azt mondtam, Sóvághó, hogy azonnal, akkor az magának is azt jelenti, mint mindenkinek. Azonnal, azaz rögvest. Maga meg

(a karórájára néz, aztán tenyérrel az asztalra csap)

két egész perc alatt tolja ide a redves pofáját! Hát micsoda fegyelem ez? Mi? Micsoda? Én ezt...

(üt megint tenyérrel az asztalra)

nem tűröm. Értve? Nem! Senkitől sem! Leginkább magától, tisztelt DISZ-titkár, akinek példát kellene mutatnia. Példát, mindenben! Gyorsaságban és lelkesedésben is.

(a lány felé int)

Ez magának lelkesedés? Ez? Hát nézzen csak magára!

A lány körülnéz, mint aki tükröt keres.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(újból az asztalt csapja)

Kevés! Kevés, kevés! Amit maga csinál, az mind kevés, kevés és kevés! Nem lelkes, nem harcos, nem elég kommunista. Nem eléggé öntudatos, nem eléggé tudja, mit kell tennie. Mit a PÁRT-ért, a népért, mit...

(kissé megakad és váratlan elmosolyintja magát)

mit önmagáért. Na...

(szól már emberi, sőt szinte kedves hangon)

gyere, Klárim, közelebb. Gyere, kiscica...

SÓVÁGHÓ KLÁRI

Párttitkár elvtárs, én...

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

Voltunk mi már nagyon jóban. Csak rajtad múlik, Klárikám, hogy milyen lesz a karriered. Vagy lesz-e egyáltalán!

(felmutatja ujját)

Mert tudod, a PÁRT adhat...

(kimutatja nyitott tenyerét)

és a PÁRT el is vehet.

(zárja össze a markát, majd megingatja fejét)

Csak rajtad múlik, mert te okos vagy, csinos és szerencsés, te választhatsz, hogy téged simogasson

(megint előre tartja a kezét)

vagy üssön

(ezzel ököllel az asztalra csap)

ez a kéz. Na?! Te melyiket választod?

SÓVÁGHÓ KLÁRI

Úrbáni elvtárs, én...

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(oldalt hajtja fejét)

Te? Ha elkezdtél egy mondatot, fejezd be, bátran. Elvtársi világban élünk! Csak bátran, mondd!

(bólogat)

Engem mindenki szeret, tisztel. Mindenki csodál.

(nyájasan mosolyog)

Ugye, gyermek, te is ezt akartad mondani?

SÓVÁGHÓ KLÁRI

Én...

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

Nekem elmondhatod. Mintha a papád lennék, vagy kedves, atyai jó barátod. Aki szereti a buta gyermeket, támogatja, ahol kell. Eddig sem panaszkodhattál, Klárikám. Ugye nem panaszkodsz rám? Aki panaszkodott, azt már az ÁVO nevelgeti  az Andrássy út 60-ban, egy kínzókamrában. Mert mivé lenne a világ, ha mindenki csak úgy kritizálhatna? Te ne tedd!

SÓVÁGHÓ KLÁRI

Én tisztelem Úrbáni elvtársat!

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

Úgy? Csak tisztelsz? Ez kevés.

(felemelkedik)

Gyere közelebb! Én csináltam embert belőled, vagyis a PÁRT. Engedtem, hogy tovább tanulj, engedtem, hogy jó jegyeket kaphass, mondtam, hogy legyél az iskolai DISZ-szervezet titkára, és akarom, hogy majd a PÁRT-ba is belépj. Ha akarsz, egyetemre, főiskolára menj, ha úgy gondolod, dolgozni ne akarj, legyél inkább vállalati-üzemi párttitkár. És ehhez csak egy kell, ehhez a kényelmes és biztos jövőhöz, egy...

(vigyorogva kijön az asztal mögül)

Hogy mi legyünk jó barátok, nagyon, nagyon jó barátok! Jobbak, mint eddig, mert az már... ugye érted, mire gondolok... nagyon kevés.

SÓVÁGHÓ KLÁRI

(hátrébb lép)

Én diák vagyok.

 

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(megáll)

És az is akarsz maradni? Diák, örökre, egyszerű diák? Mert nem kell ám mindenkinek DISZ-tagnak lennie, DISZ-titkárnak meg pláne nem.

(bólogat)

Te lennél az első a Demokratikus Ifjúsági Szövetségben, akit szégyenszemre, végzősként, leváltottak a titkári posztról. Mert nem végezte jól a feladatát!

Sóvághó Klári szólna, de Úrbáni mérgesen felé int.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

Akkor nem mehetsz továbbtanulni, mert a PÁRT-tal szembefordultál, a PÁRT elvesztette benned a bizalmát. Nem mehetnél jó munkahelyre sem, hanem mondjuk Vecsésre, varrodába, három műszakban görnyedni, esetleg a gépi-fonóba, hogy húsz évesen garantáltan úgy nézzél ki, mint a nagyanyám.

(a lányra nevet)

Kedveském?

SÓVÁGHÓ KLÁRI

Ez zsarolás?

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

Ez az élet. Az egyszerű prolik élete. A zsarolás, kicsim, az lenne, ha azt mondanám, hogy elvitetlek az ÁVO-val egy kínzókamrába, ahol úgyis bevallasz mindent, még azt is, amit el sem követtél. De hát én tisztelem benned a pártembert, és nem zsarollak meg.

(felnevet)

Ugye, ezt te sem hitted rólam? Hogy én

(összecsapja kezét)

ilyet tennék!

SÓVÁGHÓ KLÁRI

Mit akar tőlem az... úr?

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(felordít)

Te! Ne urazz engem! Azt ne!

(visszamegy az asztal mögé)

Több tiszteletet, te lány! Több alázatot. Ez az, amiről beszélek. Én csak a javadat akarom.

Kis csend. A lány lehajtja fejét. Úrbáni nézi. Mosolyog. Egyre jobban mosolyog.

 

 

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

Ugye, okos kislány leszel, Klárikám, okos és ügyes, mint mindig.

SÓVÁGHÓ KLÁRI

(felnéz, biccent)

Igenis, alapszervezeti párttitkár elvtárs.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(elégedetten felnevet)

Akkor? Barátok vagyunk? Egészen barátok?

SÓVÁGHÓ KLÁRI

(nagyot nyel, majd kinyögi)

Igenis, alapszervezeti párttitkár elvtárs.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(gőgösen leül)

Jegyezze meg, velem jó jóban lenni! Nagyon jóban. Most...

(int türelmetlen)

sok a dolgom. Elmehet.

Sóvághó Klári kifelé indul.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(a vörös mappa alól előhúzott újságba néz és felkiált)

Ú, az újság!

SÓVÁGHÓ KLÁRI

(visszafordul)

Mi újság?

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

A mai Magyar Nemzet.

SÓVÁGHÓ KLÁRI

(csodálkozón)

A mai? Az október huszonkettedikei? Hiszen az még nincs az utcán.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(felkuncog)

Nem a huszonkettedikei, hanem a huszonharmadikai! És nem egy utcai példány van a kezemben, hanem egy nyomdai... Kissé fog még, de én szeretem előbb tudni a híreket.

Sóvághó Klári kíváncsian visszalép.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(fontoskodón az újságba olvas)

Azt írják, hogy, idézem:

(krákog egyet)

„Éljenek a magyar elvtársak!”

(felnéz)

Így kezdődik a cikk, a lap alján, de középen. Szóval...

(megint krákog egyet)

„A Lengyel Ifjúsági Szövetség Lapja ezt írta...”

(megint felnéz)

Csak a lényeget idézem...

SÓVÁGHÓ KLÁRI

Mit írtak?

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

A türelmetlenség elvtárstalan! Tehát, csak nyugalom, még csupán írták, hogy... Olvasom...

(a lapba néz)

„Magyarország kétségtelenül olyan ország, amely Lengyelországgal együtt a sztálintalanítás folyamatában és a népi hatalom helyreállításában az élcsoportban halad...”

(felnéz)

Érti ezt, DISZ-titkár elvtársnő?

SÓVÁGHÓ KLÁRI

(felfortyan)

Nem vagyok hülye!

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(az asztalra löki az újságot)

Ha ezt már írják, méghozzá a mi lapunk...

SÓVÁGHÓ KLÁRI

Minden lap a miénk!

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

Ha a Hazafias Népfront lapja is írja, akkor...

(felpattan és elordítja magát)

Mit keres Sztálin, a zsarnok képe a november hetedikei megemlékezés próbáján? Ezért

(a lányra mutat)

magát teszem felelőssé! Csak

(szusszant)

ennyit akartam mondani. Most hagyjon dolgozni.

Sóvághó Klári a férfire bámul, majd megperdül és kifelé igyekszik.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(a lány után kiált)

Még egy ilyen ne forduljon elő!

(maga elé nevet)

Megvagy, kis Klárika, megvagy!

Úrbáni álmodozva hátradől. A munkásmozgalmi dalok felerősödnek.

„Vörös Csepel...”

Ekkor megszólal a telefon.

 

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(rettenve felkapja, döbbent, majd feláll, és még meg is hajol, kezében a kagylóval)

Igen, igen, természetesen, kérlek... Igen, persze, nem tegezem, hogyan is képzelném, igen, persze, a legteljesebb mértékben egyetértek kerületi párttitkár elvtárs. Egyet, én mindig, mindenben...

(meghajol)

Igen, a legteljesebb... Hogy hangos? Nem elég... Ja, igen, hülye vagyok, ahogyan tetszik rátapintani, nagyon hülye, hangos, nagyon, éppen ez a baj, akkor...

(a közönségre mered)

Letette. Ez most mit jelent? Csak nem valami...

(elordítja magát)

Kuss a zenének, kuss!

Úrbáni kifelé siet.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(ordítva)

Zene kuss, ének kuss, menetelés csendben. A kerületi pártvezérünk nem tud miattatok nyugodtan dolgozni. Szégyentelenek!

Elhal a zene. Csend.

Függöny.

ÚRBÁNI PÁRTTITKÁR

(kiles a függöny mögül)

Csend, csitt, ha az kell! De csendesen, csitten is lelkesen, lelkesen, még lelkesebben, némán!

(elkiáltja magát)

Éljen!

(erre a szájára csap és visszabújik)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap