Húsvét hétfő ünnepe

Szerkesztő A, h, 04/06/2015 - 00:13

 

 

 

 

 

 

 

 

 Húsvéthétfő a magyarok lakta területeken a locsolkodás napja. A szokás eredete ősi időkbe nyúlik vissza. Alapja a víz tisztító és megújító erejében gyökerezik, s modern formában a mai napig megmaradt. Sok helyen még napjainkban is kútvízzel locsolják a lányokat.  A víznek mindig is fontos szerepe volt a magyarok életében. A Bukovinában élő magyarok úgy tartották, hogy aki hamarabb merít vizet, az lesz a szerencsés. A moldvai csángó magyaroknál a napfelkelte előtt keresztútra öntött vizet hasznosnak vélték a jégeső ellen. Ilyenkor szokás volt a mosdóvízbe piros tojást tenni, és abból mosakodni, hogy az egész család egészséges legyen.
 

Egyes néprajzkutatók szerint a locsolkodásnak a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit lehet az alapja. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét. Ez a locsolás egykori módjára is utal. A lányokat gyakran a kúthoz vagy a vályúhoz vitték, és egy vödör vízzel öntötték le őket. A locsolóverseknek pedig ma is sok változata ismert, a mágikus jellegű szövegektől a fél népi rigmusokig.

 

A húsvét hétfőn járó locsolkodó legények csoportokban összeverődve tértek be a lányos házakhoz. Nagy szégyen volt annak a lánynak, akinek legalább két-három szoknyája nem száradt már közben a ruha-kötélen a tornácon. A locsolóvers elmondása után a kisebb fiúcskáknak a kézzel festett vagy a hagymahéjban pirosra festett tojásból adtak a lányok, míg a nagyobb legényeknek Erdélyben néhol jácintot vagy más már nyíló tavaszi kerti virágot tűztek a zakójuk gomblyukába. A hímes tojásokat  a vörös vagy lila hagyma héja, vörös káposzta vagy a zöld dió levének segítségével festették különböző színűre. Napjainkban a lányok és az asszonyok a férfiakat a locsolás napján vendégül látják, különféle ételekkel, kaláccsal és italokkal kínálják. A locsolkodást hagyományosan különböző versikék és mondókák kísérik, amelyek igen változatosak. A technika fejlődésével a természetes festékanyagokkal készített hímes tojásokat lassan felváltották a mesterséges színezékekkel készítettek, de gyakori a csokoládéból készült tojás vagy nyuszi figura is. Sok esetben a tojás mellé aprópénz is jár a locsolkodónak. A locsolkodás és a tojásfestés hagyománya azonban a városokban kezd kissé megfakulni, ezt a napot sok magyar család inkább kirándulással vagy a rokonok meglátogatásával tölti.

 

Más nagy ünnepekhez hasonlóan a húsvéthétfőhöz is munkatilalom kapcsolódott. Nem volt szabad dolgozni: seperni, főzni, még varrni sem. A seprési tilalomnak  azt a magyarázatot adták, hogy így elsepernék a locsolókat. E napon nem hajtották ki és nem is fogták be az állatokat.

 

Húsvét hétfőn a böjti tilalom után ismét lehetett táncolni, bálokat rendezni. A báloknak is megvolt a helyileg kialakult szokásrendszere. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ajakon a húsvéti bálba a lányok hajadonfőtt és fehér ruhában érkeztek. A bál költségeit a legények fizették.

 

Régebben húsvétkor gyertyát szenteltek, kőből új tüzet csiholtak, így is emlékezvén a "világ föltámadt világosságára", a sziklasírból kiszálló Krisztusra. Emellett ételt, mindenekelőtt húsvéti tojást is szenteltek, ami régen szintén böjti tilalom alatt állt, valamint a halételek helyét elfoglaló bárányt, kenyeret és sódart is.

A legjelentősebb húsvéti népszokások között a körmenetet követő határjárás is fontos szerepet töltött be. A néphit szerint a körüljárt terület védve van mindenféle ártás: fagy, jégverés stb. ellen.

 

A húsvéti locsolásra visszatérve megjegyzendő, hogy ennek egyes vidékeken a "száraz" változata a húsvéti korbácsolás vagy villőzés. Húsvét hétfőjén a legények a tojásokért cserébe egy négyszögre font korbáccsal vagy zöldággal csapkodták meg a lányokat. 

 

 

Fedák Anita

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap