Húsvét ünnepe

Szerkesztő A, v, 04/01/2018 - 00:40

 

 

 

 

 

 

 

 

Húsvét ünnepe

 

A húsvét a kereszténység megszületésétől kezdve az egyik legnagyobb és legfontosabb ünnepe volt minden hívő embernek. Idővel a modern világunkban ez a szerep kezdett kicsit átalakulni, megváltozni, ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy inkább a karácsony kezdett a legfőbb ünnepé válni. Eredetileg a húsvét csak vasárnapra esett, de az idő múlásával átalakult kétnapos ünneppé. A vallás szerepének, jelentőségének háttérbe kerülésével pedig egyre inkább a hétfő kezdett igazi ünneppé változni, aminek az oka az volt, hogy a templomba nem járók esetén a vasárnap egy ugyanolyan hétvégi nap, mint bármelyik másik, így a hétfő lett inkább a fontosabb, mert ez a nap munkaszüneti nap lett, így rendkívülibb lett, hogy nem kell menni dolgozni.

 

A húsvét esetén maga az elnevezés is nagyon sokféle, minden nyelvben, minden kultúrában megvan a maga változata, de a gyökér viszont közös minden esetben. Ugyanis eredetileg a húsvét a héber pészah ünnepben eredeztethető, ami kikerülést, elkerülést jelent. Története messze nyúlik a régmúltba, amikor is a bibliai tíz csapás, mely Egyiptomot érte, közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást az izraelieknek nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, így a halál elkerülte fiaikat. A csapás után a fáraó engedélyezte, hogy a rabszolgaként élő zsidók elhagyják az országot. Éppen ezért nevezik a szabadság ünnepének is. A kovásztalan kenyerek ünnepe elnevezés szintén a szabadságra, szabadulásra emlékezteti a zsidóságot. A kovásztalan kenyér, vagyis a pászka volt a szegények és a rabszolgák kenyere. A pészah, akárcsak a keresztény húsvét, mindig a tavasszal, a természet éledésének idejében köszöntöt be, ezért is érthető, hogy a tavasz ünnepe névvel is illetik. Eredetileg ez a zsidó ünnep és a húsvét egybeesett, de ez nem volt sokáig így. Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, és pedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. A katolikus egyház 1581-ben rögzítette azt a számítási módot, mely meghatározza ennek pontos naptári helyét. Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. Mindezek miatt a nyugati kereszténység húsvétvasárnapja legkorábban március 22-ére, és legkésőbb április 25-re eshet minden évben.

 

A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara az alvilág úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Lehet, hogy neve az East, a kelet szóból származik, s a napfelkeltére utal. Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyven napos nagyböjt lezárulását jelzi, és önmegtartóztatására tanít. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.

 

A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat egyaránt. Ezt nagyobb és kisebb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul le. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál.

 

Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi ünnepeinek sorában. A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe. A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus - amint azt előre megmondta - harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból. Ekkor ünneplik a világosság győzelmét a sötétség, az élet győzelmét a bűn és halál fölött, amiben egybefonódik a kereszthalál és a feltámadás. A nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya a feltámadott Üdvözítőt a világ világosságaként jelképezi.

 

Húsvétvasárnap ünnepélyes szentmisét tartanak országszerte. A feltámadás napján a pápa a Szent Péter téri ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és Urbi et orbi (a városhoz, vagyis Rómához és a világhoz intézett) apostoli áldását. A katolikus egyházfő számos nyelven köszönti a híveket, köztük magyarul is, és a mi nyelvünkön a Krisztus feltámadott, Alleluja szavakkal teszi ezt minden évben. A húsvétvasárnapi szertartásnak része a húsvéti ételek (bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) megáldása is. A szentelés után siettek haza, mert a néphit szerint a lemaradó még abban az évben meghal, míg az elsőnek hazaérő első lesz az aratásban. A szentelt étel maradványainak varázserőt tulajdonítottak: a tojáshéját a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették vagy meghintették a vetést, hogy jégverés kárt ne tegyen benne. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.

 

Húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás és ennek jutalmául a festett tojás ajándékozása. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe volt, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát elérni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodó vers és a kölnivel való locsolkodás jóval később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is. A gyermekeket megajándékozó nyúl meséje csak a 16. századtól datálható. A húsvéthétfőt régebben - a locsolkodás szokására utalva - vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. A nap a fiatal lányok és legények mulatságainak egyik legfontosabb alkalma, igazi tavaszünnep volt szabadban töltött szórakozással. Az ünnepen országszerte húsvéti bálokat is rendeztek anno.

 

A húsvéti ünnepkör és az ahhoz kapcsolódó esemény, Jézus feltámadása több okból is fontos számunkra. Egyrészről Isten hatalmas erejéről tesz bizonyságot az esemény. Aki a feltámadásban hisz, az Istenben is hisz. Jézus sírból való feltámasztásával Isten élet és halál feletti mindenhatóságáról tett bizonyságot. Másodsorban, Jézus feltámadása az emberek feltámadásának, azaz a keresztyén hit alaptételének tanúbizonysága. Más vallásoktól eltérően a kereszténység alapítója a halál fölé emelkedik, és ígérete szerint követőivel is ez történik majd, így lassan két évezrede jelenti a keresztény emberek számára ez a reményt a jövőre nézve, a halál feletti diadalt mintegy előre vetítve ad egy halvány reménysugarat a feltámadásban való hit. Mióta csak emberek élnek a földön, foglalkoztat minket a halál, az elmúlás legyőzésének a gondolata, és amíg a tudomány ezt nem teszi lehetővé számunkra, addig marad a hit nekünk, ami ebben segíthet. 

 

 

 

Béres Attila

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap