Húsvét ünnepe

Szerkesztő A, v, 03/27/2016 - 00:26

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvét a legrégibb keresztény ünnep. Minden évben Jézus Krisztus halálára és föltámadására emlékeztet.

A keresztény korban, mint legfőbb ünnep, a húsvét sokáig az új esztendő kezdetének számított. Naptári szempontból is indokoltan, hiszen a keresztény naptár minden mozgó ünnepe a húsvéthoz igazodik. A 325-ben rendezett nikaiai zsinat döntött úgy, hogy az ünnep minden évben a tavaszpont utáni holdtöltét követő első vasárnapra essék. Legkorábban tehát március 22-re, legkésőbb pedig április 25-re. Az eseményt a nagyböjt utolsó hete, a virágvasárnappal kezdődő nagyhét készíti elő.

 

Az utolsó három nap a mély gyász ideje, a harangok sem szólalhatnak meg. A nagyszombati feltámadással kezdődő, körmenettel egybekötött örömünnepnek része volt valamikor az ünnepélyes keresztelés is. Az egyházi hagyomány szerint a húsvéti locsolkodásban is ennek emléke kísért.

 

A húsvét az egyik legfontosabb ünnep a keresztények számára, ennek köszönhetően számos hagyomány alakult ki és maradt fenn ezzel kapcsolatban. A magyaroknál, húsvét vasárnap inkább az egyházi szertartásokhoz szorosabban kötődő szokások és hiedelmek dominálnak, az ünnep másodnapján, húsvéthétfőn pedig a népszokásoké és a családi vendégségeké a főszerep.

 

Az egyházi ünnep
 

Húsvét alkalmával Jézus Krisztus feltámadásáról emlékeznek meg. Ennek tiszteletére szerte a Kárpát–medencében szentmiséket és istentiszteleteket tartanak, melyek általában körmenettel zárulnak. A húsvétot megelőző vasárnap – virágvasárnap – Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának az ünnepe. Ennek emlékére alakult ki a déli vidékeken a pálmás, az északibb tájakon pedig a barkás körmenet.

Az ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdődik, amelynek mélypontja a nagypéntek, Jézus szenvedéseinek és kereszthalálának az emléknapja. A legtöbb templomban passiójátékot, némely iskolában misztériumjátékokat rendeztek. Nagyszombaton szentelték meg a tüzet, illetve ezen a napon tartották a vízszentelés szertartását is. A leglátványosabb nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet volt. A negyvennapos böjt után az emberek teli kosarakkal indultak a templomok felé, hogy a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát már megszentelve, megáldva fogyaszthassák el a húsvétvasárnapi ünnepi asztal körül ülve.

 

Locsolkodás és tojásfestés
 

Húsvéthétfő a magyarok lakta területeken a locsolkodás napja. A szokás eredete ősi időkbe nyúlik vissza. Alapja a víz tisztító és megújító erejében gyökerezik, s modern formában a mai napig megmaradt. Sok helyen még napjainkban is kútvízzel locsolják a lányokat. A locsolás után a fiúk a régi időkben szalonnát vagy festett tojást kaptak cserébe. Ezeket a vörös vagy lila hagyma héja, vörös káposzta vagy a zöld dió levének segítségével festették különböző színűre. Napjainkban a lányok és az asszonyok a férfiakat a locsolás napján vendégül látják, különféle ételekkel, kaláccsal és italokkal kínálják. A locsolkodást hagyományosan különböző versikék és mondókák kísérik, amelyek igen változatosak. A technika fejlődésével a természetes festékanyagokkal készített hímes tojásokat lassan felváltották a mesterséges színezékekkel készítettek, de gyakori a csokoládéból készült tojás vagy nyuszifigura is. Sok esetben a tojás mellé aprópénz is jár a locsolkodónak. A locsolkodás és a tojásfestés hagyománya azonban a városokban kezd kissé megfakulni, ezt a napot sok család inkább kirándulással vagy a rokonok meglátogatásával tölti.

 

A húsvéti szimbólumok
 

• A tojás az ősi termékenység szimbóluma, amely a világ szinte összes népénél fellelhető, a kereszténységben pedig a feltámadás jelképévé vált.  A tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Európában maradt fenn a XXI. századig. Eredetileg egyszínűek voltak, pirosas színüket növényi festőanyagoktól kapták. Erre szolgált a vöröshagymahéj, a börzsöny, a bíbortetű. Később kialakultak a feliratos tojások. A díszítést viasszal „írták” a héjra, melyet festés után lekapartak.

A görögök azt a tojást, melyet a tyúk először tojt nagypénteken, varázserejűnek tartották. Német hiedelem szerint, húsvét reggel egy tojáson átnézve meg lehet látni a benne táncoló bárányt.

A tojást jóslásra is használták: ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Ugyanaz lesz, mint az első férfié, aki belép a házba.

• A húsvéti nyúl eredete bizonytalan, a magyarságnál német hatásra honosodott meg valamikor a XIX. század folyamán. Maga a nyúl szintén a termékenység szimbólumává vált, és szerte Európában a húsvét ünnepével társítják. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest – ahogy az állatvilágban a nyúl is – a termékenység szimbóluma. Nyúl és tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat húsvéti kultusza hozzánk német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi.

Az is lehet, hogy tévedésről van szó, mert régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból is eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase. Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, a múlt század végén a képes levelezőlapok elterjedésével igen sokfelé eljutott.

• A bárány az egyik legelterjedtebb húsvéti jelkép, amelynek szerepe az utóbbi időben jelentősen csökkent. Helyét a húsvéti sonka vette át. A mediterrán országokban azonban napjainkban is az ünnepi asztal elmaradhatatlan eleme a sült bárány.  Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.

• A barkaág szintén régi húsvéti szimbólum, melynek eredete a virágvasárnap megünnepléséhez nyúlik vissza. A barka a Kárpát–medencei éghajlati viszonyoknak köszönhetően vette át a pálma és olajágak szerepét, amelyekkel Jézust köszöntötték jeruzsálemi bevonulása alkalmából.

 

 

Fedák Anita

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap