Ifjúság - A látvány és a tények

Jókai Anna, v, 05/13/2012 - 00:01

     Nőformám kialakul. Féloldalas frizura, erős festék. Egy kis „démon”. Egyre halványodó nagy tervek. Udvarlók. Hazugság. Sok-sok hazugság, hódításgyűjtemény és párhuzamosan sóvárgás a „nekem teremtett” emberre. A nincstelenség egyre keményebb. Anyám egyre kevésbé törődik a lakással, „rendes” fiút kockázatos meghívni. Apám egyre lerongyoltabb, fekélyek ütköznek ki rajta, majd szélütést kap, és 1955-ben meghal az elfekvőben. Nincs késztetésem többé az írásra. Elkap a külső forgatag. Táncok, randevúk, Margit-sziget, Gellért-hegy. Anyámnak soha nem mondhatom meg az igazat, mindig ki kell találnom valamit. Érettségi után sem a színiakadémiára, sem az egyetemre nem vesznek fel. „A szocialista típus megelevenítésére – a fiatalság oktatására nem alkalmas.” Mivel „nem fogadok szót”, anyám alig ad enni. Meg kell keresnem a kenyeremet. 1950: adminisztrátor a Borforgalmi Vállalatnál. Jár a szám. 1952: Budafokra dobnak ki, anyagkönyvelőnek. Kezdek csöndesedni, „megjavulni”. 1953-ban férjhez megyek, gyerekkori, tiltott pajtásomhoz. Anyám „kitagad”. A családomból senki sem jön el az esküvőmre. Az egyházi esküvő titokban, kék szövetruha, a kezemben néhány szál hervadt gyöngyvirág. Egy tanácsapparátcsik kiemel: művészeti előadó, nesze semmi, fogd meg jól… Albérlet, további nyomorúság. 1955: veszélyeztetett terhesség után megszülöm a fiamat, Gábort. 1956: egy viharos, 1975-ben is visszakísértő, fájdalmas-romantikus szerelem. Forradalmi lelkesedés. 1957: kirúgnak, „véleménynyilvánítás” miatt, az állásomból. Megszületik 57 őszén a házasságomból Nóra lányom. Egy szociális foglalkoztatónál vagyok „főkönyvelő”, a munkámat egyáltalán nem értem. Akik itt körülvesznek: öregek, súlyos betegek, elmefogyatékosok. Egy durva főnök, akivel elhitetik, kártékony elem vagyok, s meg kell nevelni. Sok megaláztatás – de sok értékes tapasztalat. Érzékenység, most már a mások sorsa iránt is. Itt kezd fájni, hogy nem lettem író. Hogy lusta voltam, hogy föladtam. De közben „bent felejtenek” az Eötvös Loránd Tudományegyetemen – ahova 56 őszén, a kedvező légkörben felvettek. Éjszakai tanulás, kitüntetéses magyar–történelem szakos tanári diploma, 1961-ben. „Anikó néni” tanítani megy, a Jázmin utcai Általános Iskolába. Elválok az első férjemtől, a gyerekeket magamnál tartom. 1963-ban kezdek valóban írni. 1964-ben újra férjhez megyek. 1966-ban megjelenik az első novellám, 1968-ban az első könyvem, a 4447.
    
Itt zárul le a fiatalság. Az első férjemet – gyerekeim apját – szőröstül-bőröstül fölfaltam. A szerelmem majdnem felemésztett engem. A későbbi társammal viszont évekig egymás húsát ettük. R.lelkileg megtámasztott Istenben – T. megmutatta Lucifer szépségét és erejét – B. a szellemi megismeréshez vitt közelebb. A szenvedések nem voltak hiábavalók. R. meghalt már szegény, T.-ről nem tudom, él-e, hal-e, B., hála Istennek, még dolgozik a világon.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap