Igmándi Szűcs István: Szilveszter

Szerkesztő B, v, 12/31/2017 - 00:18

 

 

 

 

 

A római sétány fái közt
éjbe vész a trombiták dala,
az emberi lélek vigaszául
még kondul egyet
az óesztendő szava.

Jövőbe szökken a múlt,
az óév fájó perceire
írként borul a fátyol,
az igaz lelkek szívébe
vigaszt varázsol a hit,
mely gyámolít és átsegít,
jutalmat oszt, és meleget áraszt,
s a téli hidegség fagyába zárva
nem hagyja árván a hontalant.

Odébb a hidak hideg zugába bújva
zavaros vodkát és ecetes lőrét kortyolnak
„a semminél többet ér” tisztelettel:
az imbolygó gőzös éjszakában
a felejtés felér egy hősi tettel.

És csak szól, csak szól a trombiták hangja,
az óesztendő szennyét lassan eltakarja.

Gyula, 2006. január

 

Forrás: Polísz, 2009. 111. szám

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap