A II. Magyar Hadsereg vérengzése? Krausz Tamás történész úrtól...

Prof. Dr. Bokor Imre, k, 07/09/2013 - 00:11

 

 

 

 

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG
(SIRATÓ)FALRA HÁNYT BORSÓ LÁZÁR, KRAUSZ ÉS GYURCSÁNY URAKNAK
 
 
ELŐSZÓ
Úgy hírlik, hogy Jeruzsálem után (2014-ben) Olaszliszkán épül a világ második siratófala, ahová el lehet járni gyászolni, imádkozni, szóbeli vagy írásbeli bejelentéseket (kéréseket, megjegyzéseket, ajánlatokat, stb.,) lehet tenni, valamint közösségi vagy magánjellegű észrevételeket. A Magyar Justitia Bizottság (MJB) évek óta próbálkozik közérdekű kérdések (problémák) megoldására tett javaslatai (észrevételei, elemzései, stb.,) közkinccsé tételével, de az esetek többségét csak a “falra hányt borsó” közismert jelensége nyugtázta! Az új siratófalnál nagy valószínűséggel nem kell számolni a “borsó” effektussal, ezért teszünk egy próbát az alábbi észrevételek, javaslatok és kérések közreadásával.
 
 
 
 
KRAUSZ TAMÁS TÖRTÉNÉSZ ÚRRÓL
Az ATV-ben nemrégiben (újra) sugárzott történelmi kerekasztal beszélgetés egyik főszereplője volt Krausz Tamás történész, aki pénzt és energiát nem kímélve kutatta a 2. Magyar Hadsereg második világháborús megszálló tevékenységét a Szovjetunió területén. Kutatási eredményéről (állami segítséggel) olyan könyvet kreált, amely méltán lehetne a legelfogultabb, hazugságokkal teletűzdelt, a magyar katonát sértő és hősi halottaink emlékét bemocskoló, fércmunka díj várományosa.
Krausz Tamás szovjet dokumentációk alapján állítja, hogy a magyar honvédség kiterjedt népirtó tevékenységet folytatott az ellenőrzése alatt álló szovjet területen, raboltak, fosztogattak, ártatlan férfiakat és nőket kínoztak meg, vagyis több millió(!) kivégzése és/vagy megkínzása terheli a lelküket. Krausz elvtárs még azt is megmagyarázza, hogy Sztalin és utódjai azért nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és titkosították a bizonyítékokat, mert nem akarták , hogy a szovjet-magyar kapcsolatokban törések keletkezzenek.
Krausz Tamás hazudik és annyira elfogult, hogy inkább hisz egy-egy kétes értékű vallomásnak, mint a valós tényeknek. Vita tárgyát nem képezheti, hogy a szovjetek a dokumentumok hamisítását világszínvonalú minőségben végezték és a magyar megszállás alatt lévők, majd a megszállásból kikerültek az NKVD-től való félelmükben minden negatívumot összehazudtak a megszálló katonáink tetteiről, hogy mentsék az életüket és mentesüljenek a magyarokkal való barátkozás miatti megtorlástól. Krausz ezekből a dokumentumokból válogatott és “feltupírozta” a mennyiséget, mégpedig olyan nagyságrendűvé, amely a szerző dilettantizmusára, magyarsággyűlöletére és bolsevik szemléletmódjára utal! Az sem felel meg a valóságnak, hogy Sztalinék titkolták volna a katonáink által elkövetett atrocitásokat, mert még a háború befejezése előtt, majd Sztalin haláláig kutatták a hazai (szovjet) és külföldi bűnösöket, találtak is szép számú elkövetőt, de magyarok nem voltak közöttük.
Felelősségem tudatában és megszámlálhatatlan szovjet katonával, valamint polgári személyekkel való találkozásaim során szerzett tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a magyar katonákat nem gyűlölték az ukrán, a fehérorosz és az orosz emberek, komolyabb és elterjedtebb konfliktus kialakulásáról szó sem volt, sőt még Király Béla elmondásából is ismerté vált, hogy amikor a partizánok fogságába került (vezérkari századosként), a haja szálát sem görbítették meg és szabadon engedték.
Nyilvánvaló, hogy egy német tiszt (vagy katona) nem számíthatott hasonló elbánásra, hiszen a Gestapo pribékjei, valamint a speciális SS-partizánvadász alakulatuk permanens összetűzésben voltak a polgári lakossággal, és a szemben álló felek nem válogattak a likvidálás módszereiben.
Amik Krausz történésznek (?) a magyar katonák rablási-fosztogatási ügyeit feszegeti, a legkirívóbb rágalom kategóriájába sorolható, hiszen a szerencsétlen muzsikoknak jóformán semmijük sem volta “boldog” sztalini kiéheztetési évek alatt hosszú távra lerongyolódta, de a magyar katona sem tartozott a fosztogatók kategóriájába, arról már nem is beszélve, hogy olyan szállító kapacitásuk sem volt, amivel hazaküldhettek volna néhány használt szamovárt vagy alig használt faekét.
Ha már Krausz elvtárs a rablás és a fosztogatás kutatásával foglalkozott, akkor gazdag anyagot talált volna Zsukov speciális alakulatának éveken át tartó “beszerzési tevékenységéről” , mivel ez az alakulat rendelkezett vasúti szállító eszközökkel, gépjárművekkel, jól képzett szakemberekkel, akik a seregük által megszállt területekről (ezen belül hazánkból is) gyári berendezések tömegét, képtárakat, könyvtárakat, ékszereket, élelmiszereket, haszonállatokat, bútorokat, zabráltak össze a front mögötti területekről, és ezt a tevékenységüket a háború befejeztét követő években is szorgalmasan művelték! 1945 ben szemtanúja voltam a Tiszaszőlősről elhajtott (Tiszaszentimrén bevagonírozott) lovak és tehenek elrablásának, Budapesten pedig az Üllői úton lévő üzletek feltörésének és kirablásának. Kispesten még teve vontatású kocsival is rendelkeztek, és válogatás nélkül fosztották ki a hentesboltokat, a papír és írószer üzleteket, az optikai anyagokat, ruhaneműket, és különféle háztartási cikkeket. Nem ártana, ha Krausz történész ezekkel is foglalkozna, mert bőségesebb anyagra lelne, mint az egykori szovjet magazinok szegényes (áruhiányos) készletének vizsgálatával.
Hasonló személyi, anyagmozgatási és szállítási kapacitás soha nem állt a magyar haderő rendelkezésére, ezért ha esetenként elő is fordulhatott egyes katonánk megengedhetetlen fellépése és idegen tulajdon elsajátítása, ez nem volt jellemző katonáinkra,, a 2. Magyar Hadsereg nem rablással és fosztogatással foglalkozott, és nem is készült fel ilyen tevékenységre, mint Zsukov serege, nem beszélve arról, hogy az agyondicsért szovjet marsall önmagának is több mindent begyűjtött (ékszereket, szőrméket, gépkocsikat, festményeket, stb. stb.,) , hogy még Göring is elbújhatott mellette. Jány Gusztáv, a 2. Magyar Hadsereg parancsnoka egy gombostűvel sem gyarapította a vagyonát a frontszolgálata során. Ez volt a különbség Zsukov és Jány, valamint a rablásra alaposan felkészült szovjet hadsereg és a 2. Magyar Hadsereg korrekt magatartása között.
Krausz elvtárs arra sem figyelt fel, hogy még Ilja Ehrenburg , a habzó szájú szovjet propaganda miniszter nem említette meg a magyarokat a szovjet katonához a Pravdában, a Krasznaja Zvjezdában (a Vörös Hadsereg lapja), az Izvesztyijában és az Einikeyt, (héber nyelvű kiadásban) megjelent cikkeiben egyetlenegy alkalommal sem! A GYILKOLJ c. cikkéből kitűnik a németekkel szembeni vadállati gyűlölete és a szovjet katonákat gátlástalan cselekedetre buzdító uszítása.
///Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! ///A németek nem emberi lények. /// Ölnöd kell, és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett. /// Ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket./// Ha csendes körülötted a front, akkor is keress németet, akit megölhetsz. /// Öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át. /// Ne a napokat , ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! /// A megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett. /// Öld a németet, ez a nagyanyád kérése! Öld a németet, ezért imádkozik anyád! Öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! /// Ezt kéri hangosan kiáltva a szovjet haza! /// Ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! /// Dicső szovjet harcosok, öljetek! ///
Ebből a cikkből is kitűnik, hogy a magyar katonák nem voltak érintve a szovjetek és a németek között kialakult (eltorzult, elfajult) öldöklési akciókban, és Krausz Tamás az akkori magyar propaganda anyagokban sem talál olyan utalásokat, amely a katonáinkat kilengések elkövetésére inspirálta volna.
A háborúban részt vett szovjet tisztek (a Híradó Mérnöki Akadémia tanárai) előadásaiból megtudtam, hogy a magyar katonaság magatartásában semmi kifogásolni való nem volt. Katonáink még élelmiszerrel és gyógyszerekkel is segítették a hátramaradt szovjet embereket, hiszen az elvonuló erők minden lehető értéket magukkal vittek (élelmiszert, haszonállatokat, gépeket, szerszámokat, stb.,), nem volt mit rabolni..
Krausz Tamás azon dolgozott, hogy ezeket a tényeket meghamisítva, illetve a szovjetek “viselt dolgait” elhallgatva még a szovjet történészek, bíróságok és politikusok álláspontját is “megkontrázza”! Élőszavaiból és írásaiból is kitűnik, hogy mérhetetlen öröm tölti el, ha előkotor egy olyan bizonyítéknak minősülő anyagot, amely a katonáink által elkövetett atrocitásokra utal.
Nem vitatható, hogy egy háborúban előfordulhattak egyes személyek részéről meg nem engedett kihágások, de ez nem általánosítható a 2. Magyar Hadseregre és katonáira. Az sem kizárt, károkat okoztak (okozhattak) harcosaink a polgári lakosságnak, de Krausz Tamás arról is elfelejtkezett, hogy a békeszerződésben rögzítettek szerint a Magyar Népköztársaság jóvátétel fizetésére lett kötelezve, és annak a jóvátételi összeg megállapításánál alapul kellett hogy szolgáljon az okozott ok felmérése és értékelése. Jóvátételt kellett fizetnünk a szovjeteknek, a jugoszlávoknak és a háború után létrejött Csehszlovákiának, ami azért számít kuriózumnak, mert sem a csehekkel, sem a szlovákokkal nem volt semmilyen harci konviktusunk, és az már csak hab volt a jóvátételi tortán, a szlovákok a németek oldalán első “csatlósként” támadták meg a szovjeteket, majd a háború végén bennünket “legutolsó csatlósi” címmel ruháztak fel, és a bugyellárisukba tették a tőlünk kapott jóvátételt,, de a mai napig nem tudják, hogy miért kapták és milyen károkat okoztunk nekik?!
Jó lenne tudni, hogy a történész Krausz Tamás tud e arról, hogy a szovjetek milyen károkat okoztak nekünk ‘56-ban Budapest szétlövésével, a polgári személyek lelövésével és/vagy elhurcolásával? Lásd: “Jelcin-dosszié”, 132, oldal: Kádár és Münnich elvtársak telefonon közölték Szerov és Andropov elvtársakkal, hogy vasúti szerelvényen szállítottak ki magyar fiatalokat a Szovjetunióba, és azt kérték, hogy hivatalosan tagadják le ezt a tevékenységüket, mert e miatt a vasutasok sztrájkja rontotta a belpolitikai helyzetet. Szerovék utasították az illetékeseket, hogy a jövőben a letartóztatottakat zárt gépkocsikon szállítsák, megerősített konvojjal. No comment!
Összegezve: Krausz Tamás az oroszok (szovjetek) tanácsadójának szegődött, de hamisított (hiteltelen) dokumentumokban kotorászik, és nem látja az erdőt a fáktól! Fogalma sincsen egy háborús állapotról, a katonák és a polgári személyek közt kialakulható kapcsolatokról, és a “. Magyar Hadsereg tevékenységéről. Szerencséje van, mert állami pénzen kutathat és könyv kiadásra is van anyagi fedezete. Úgy tűnik, hogy a “szponzort” nem érdekli a tartalom, a hitelesség és a minőség.
 
 
 
Lejegyezte:
(Prof. Dr. Bokor Imre)

 

 

 

 

 Magíar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap