A III. sz. magyar páncélvonat harcai 1918-1919 (1/3)

Horváth Lajos, p, 09/23/2011 - 04:18

 

 

 

Valós nemzeti történelmünk korabeli dokumentumai, történeti forrásai sokszor a mélybe kényszerítve lappanganak poros padlások avitt bőröndjeiben, hová a gondos ősök rejtették egy jobb és magyarabb kor eljövetelében bízva. Százezerszám vannak irataink, kézirataink, tárgyaink és eszméink, melyeket haldokló magyarok utolsó óráikban bíznak utódaikra, örököseikre, hogy azután ők is továbbadják azoknak, akiket illet. Búvópatakként, barlangfolyóként így csordogál, folyik, olykor felszínre tör az igazi nemzeti történet egy-egy ere.

Egy tisztességes, becsületes magyar család megőrizte a III. számú magyar páncélvonat naplóját 1918-1919-ből. A naplóból kibontakozik egy páncélvonat tisztikarának, legénységének, gyalogságának, műszaki személyzetének hősi helytállása a hazánkra törő román és cseh ellenséggel vívott harcban. A napló - már műfajánál fogva is - szűkszavú, nem találunk benne eszmefuttatásokat, ömlengéseket, még az ellenséget sem káromolja. A III. sz. páncélvonat honvédei egyenként és közösségben is teszik a dolgukat. Lövik az ellenséget, felszedik az aknákat útjukból, helyreállítják a megrongált síneket, ágyútűzzel segítik az előrenyomuló székely hadosztályt, kórházba küldik sebesültjeiket, felszedik a menekülő tisztviselőket, postásokat stb.1

 

1. Apáncélvonat fegyvernem az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében az I. világháborúban

Az I. világháborút megelőző időben néhány állam hadvezetőségének már volt alkalma páncélozott vonatokat felhasználni háborús körülmények közepette. Ezek az akciók esetlegesek, rögtönzöttek voltak, ezt a harci eszközt, fegyvernemet azonban még sehol sem rendszeresítették.

Az I. világháború kitörésekor a Monarchia hadvezetősége még nem tulajdonított jelentőséget a páncélozott vonatoknak. Maguk a hadműveletek Galíciában azonban kikényszerítették leleményes alkalmazását a páncélozott vonatoknak 1914 szeptemberétől fogva. Szurmay Sándor altábornagy, az ungvölgyi hadseregcsoport parancsnoka - például - 1914. nov. 26-án Malomrétről Fenyvesvölgyig páncélvonaton tört előre a cári orosz csapatok hátába, mely meglepetésszerű hadmozdulatával újra lendületbe hozta a saját csapatainkat.2

A MÁV Igazgatósága eddigre már felismerte a páncélvonatok hadászati jelentőségét és javaslatot tett a Hadügyminisztériumnak ilyen mozdonyok és vonatok építésére. A Monarchia Hadügyminisztériumának rendelkezésére a MÁV Északi Főműhelye nyolc páncélvonatot épített 1914. okt. 10-1915. febr. 15. között. Ezek közül hat csupán gépfegyveres és kettő ágyúval felszerelt volt. Az összes vonat 377 sorozatú mozdonyai és kocsijai páncélozottak voltak. Valamennyi vonat elejére és végére egy-egy nyitott, azaz pöre kocsit soroztak be.3

Az I. sz. páncélvonat hadrafogható állapotban 1914. dec. 5-én érkezett Máramarosszigetre. A többi, közte a III. sz. is 1915. februárjában készült el és állt hadrendbe. A IX. sz. utólag épített egyedi, un. lapos páncélvonatot 19l6-ban helyezték forgalomba.

A Károlyi-kormányzat alatt 1918. novemberében a magyar szállításvezetőség átszámozta a páncélvonatokat és így vette nyilvántarásba. Ekkor a régi VII-es számú páncélvonat lett az új III. számú, melynek naplóját ismertetjük.4

 

2. AIII. sz. páncélvonat megszervezése honvédelemre

A német köztársaság megbízottai az antant hatalmakkal aláírták a fegyverszüneti szerződést 1918. nov. 11-én. Ezzel az aktussal végetért az I. világháború. Magyarország számára azonban ekkorra már elkezdődött egy újabb háború, hiszen a szerb, román és cseh hadseregek rátámadtak hazánkra területrabló szándékkal. A magyar állam peremvidékein fokozódott az anarchia, melyet elsősorban a honi nemzetiségek, a betörő idegen csapatok gerjesztettek.

Egy tiszti csoport Budapesten a Vigadóban 1918. nov. 3-án megkezdte a toborzást a "Bácska részére." Délután Budán a Radeczky laktanyában már 70-en letették az esküt, hogy hazánkat megvédik a külső ellenség ellen, akár az életük árán is. Így jött létre az a tiszti különítmény, amelyik nov. 4-én már Szabadkán, nov. 5-én Ujverbászon volt. November 6-án "Itt és a környéken teljes anarchia uralkodott. Itt Ujverbászon rendet csináltunk, táviratilag Óbecsére kértek bennünket, du. 4 órakor Újvidéken páncél vonattal szereltek fel bennünket és elindultunk Óbecsére. Temerinben vonatunkat leintették s egy táviratot adtak a parancsnoknak, hogy a szerb nemzeti tanács elfogatta a magyar nemzeti tanácsot és tagjait ruhájuktól megfosztották és a martalócokat kiszabadították és a katonatisztekre uszították ... A magyar katona tanács tagjait kiszabadítottuk. "Az Újvidékről érkezett páncélvonat parancsnoka kászonjakabfalvi László Gyula hadnagy volt.5

November 7-an reggel Óbecsén elfoglalták a páncélvonatról a Városházát. Estére 8 gépfegyvert, kb. 2000 egyéb fegyvert gyűjtöttek össze és értesültek róla, hogy a balkáni antant hadsereg előőrsei Bácsföldvárt megközelítették.6 Este 8 órakor a menekülő magyar vasutasok utolsó vonata is elhaladt Óbecsén7 keresztül. A páncélvonat felvéve az óbecsei magyar nemzeti tanács tagjait és más honvéd tiszteket éjfélre elérte Szegedet. A következő napon a páncélvonat Budapestre érkezett, nov. 9-én László Gyula hadnagy, páncélvonat parancsnok a Hadügyminisztériumban Kerekes József alezredestől, aki ekkor már Durazzo "hőse" ragadványnevet viselte, azt a parancsot kapta, hogy a páncélvonattal jelentkezzen Aradon a vonalparancsnokságon, ahonnan a további parancsokat meg fogja kapni.

 

3. AZsil völgyi bányavidék védelme

A Zsil völgyében folyó, elsősorban szénbányászat rendkívül jelentős és fontos volt az egész Kárpát-medencei Magyarország, azon belül a főváros és ipartelepei számára. Jelentőségében felülhaladta az akkori pécsi bányavidéket, melyet azonban november elején a szerb megszállás fenyegetett.

A III. sz. páncélvonat parancsnoksága nov. 10-én Aradon Tihi őrnagytól azt a parancsot kapta, hogy sürgősen induljon Petrozsényba8, ahonnan fenn kell tartania a rendet a Zsil völgyében. A páncélvonat nov. 11-24-ig Petrozsény, Lupény, Hátszeg és Vulkán vasúti állomások között járőrszolgálatot végzett és lehetőség szerint - már puszta jelenlétével is - hozzájárult a rend fenntartásához.

Közben a  miniszterelnökség 1918. nov. 11-én közzétette 5220. sz. rendeletét az új hadsereg, nemzetőrség és polgárőrség felállításáról. November 13-án a kormány megbízásából Linder Béla, tárca nélküli miniszter Belgrádban aláírta részünkről a konvenciót, amelyik - többek között - az új demarkációs vonalat a magyar és román hadsereg között a Maros folyó vonalán állapította meg.

A belgrádi konvenció szövege szerint a románok által megszállt területen is a helyén maradtak volna a magyar közigazgatási szervek, azonban a településeken a megszállás legelső napjától kezdve megkezdődött a közigazgatási hivatalok likvidálása, ellenállás esetén a tisztviselők legyilkolása. Ugyancsak megtámadták a MÁV állomásokat, vonalakat, az egész szervezetet.

Vázsonyi szénkormánybiztos 1918. nov. 20-án még azt nyilatkozta a már-már elviselhetetlen szénhiány közepette, hogy a kieső külföldi szénszállításokat a lupényi és pécsi bányák termelésével pótolni lehet. December 3-án azonban már maga Vázsonyi kénytelen volt rendelettel korlátozni a szénhiányra való tekintettel a lakások fűtését, világítását és gázfogyasztását.9 A III. sz. páncélvonat nov. 25-én parancsra Szászvárosra10 ment, ahol felszámolta az Opreanu Titusz alezredes parancsnoksága alatt a vasúti forgalmat nagymértékben akadályozó román nemzetőrséget, elmozdította Jánosi állomásfőnököt, aki a románokkal összejátszott.

Ezekben a napokban a páncélvonat Szászváros, Alvinc, Piski, Branyicska között járőrözött. Különösen fontos volt Piski11 megtartása, mert a Zsilvölgyében bányászott szén szállításának elosztó központja volt. A petrozsényi nemzeti tanács november utolsó napjaiban arról értesült, hogy a román katonaság birtokba akarja venni a Zsil völgyét, megkísérli a bányák erőszakkal való elfoglalását. A Zsil völgyi magyar, román és német munkásság fegyveres ellenállása megakadályozta ekkor még a román foglalást. Piskit azonban sikerült elfoglalniuk valószínűleg nov. 30-án, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a piski román parancsnokság szabályozta a szénszállítást. A lehető legkevesebbre csökkentették a Budapestre szenet szállító vonatok számát.

Rendkívül figyelemre méltó, hogy természetesen parancsra, a III. sz. páncélvonat 1918. dec. 1-jén Gyulafehérváron keresztül egészen Koslárdig /Tövisi járás/ nyomult előre.12 Koslárdon magyar honvédségi és állami anyagokat vagoníroztak be, miközben újabb parancsot kaptak táviratilag. "Kérem a 8. sz. páncél vonat par.-nokát értesíteni, hogy ott léte alatt kincstári vagyon elrablását megakadályozni tartozik. Ha a felvételezést befejezte, térjen, vissza szállítmányával azonnal Aradra, ha a 3. sz. Páncél vonat előbb érkezne Koslárdra, a 3. sz. Páncél vonat viszi át a koslárdi feladott" anyagokat.

Az erdélyi románok nemzeti gyűlése 1918. dec. l-jén mondta ki a Romániával való egyesülést. Éppen azon a napon, amikor a III. sz. páncélvonat áthaladt a városon. A páncélvonat még dec. 3-án is kincstári anyagokat vagonírozott Koslárdon, vagyis keletre volt Gyulafehérvártól. December 4-én vette a következő távirati parancsot: "Kérem, a 3. sz. páncélvonat par.-nokát azonnal értesíteni, hogy sürgősen fejezze be a fölvételezést és azonnal induljon Aradra. Különösen ügyeljen Gyulafehérváron, Alvincon, Alkenyéren és Szászvároson, mert valószínűleg le akarják román gárdisták fegyverezni. Ha felszólítják dacára és megakadályoznák fegyverrel tovább, mentében, a páncélvonat leghatásosabban használja fegyvereit a támadás ellen. V. P. Arad 5000/111."

A fennmaradt páncélvonat naplóból néhány lapot később kitéptek, ezek között a dec. 5-6-i napot is. Nem ismerjük tehát a páncélvonat áttörésének részleteit Gyulafehérváron és vidékén, de annyi bizonyos, hogy dec. 7-én Aradról Békéscsabára indult, hová másnap meg is érkezett. A békéscsabai "pihenő" tényéből arra következtetünk, hogy Gyulafehérvár környékén a páncélvonat harccal törte keresztül magát, honvédeinek szükség volt a lelki, testi erőgyűjtésre és a fegyverzetet is rendbe kellet hozni, feltölteni.

December 9-én azonban a páncélvonat már megint Petrozsény, Szurdok és Branyicska határáig őrjáratokat végzett, ez a tevékenysége dec. 14-ig tartott. Ekkortól ismét hiányoznak a lapok a naplóból. A "Minisztertanács 1918. dec. 28-án - akkorra a románok már birtokba vették a Zsil völgyét - a fokozódó szénhiányra hivatkozással bezáratta a színházakat és a mozikat az országban 1919. jan. 1-jei hatállyal.13

 

4. Apáncélvonat a székely hadosztály kötelékében

Kratochvil Károly ezredes, az I. világháborúban az 1. gyalogezred és a 39. gyalogdandár parancsnoka, 1918. novemberében kezdte meg a székely hadosztály szervezését. Ennek az évnek az őszétől Erdély katonai parancsnoka volt.

Az Erdély védelmére elégtelen fegyveres erő halogató harcokkal való visszavonulásra kényszeritette Kratochvil ezredest. December 24-én a román imperialista hadsereg bevonult Kolozsvárra, mely esemény különösen megrázta Erdély magyarságát.

A III. sz. páncélvonatot László Gyula százados parancsnoksága alatt 1919. jan. 23-án Nagyváradra küldték, ahová jan. 24-én délután 2 órakor érkezett meg. Itt a 38. hadosztálytól nyert parancs értelmében Csucsára kellett haladnia a páncélvonatnak, hogy a 21. ezredet támogassa a románok elleni harcban.14

A bukaresti román nemzetgyűlés 1919. jan. 24-én ünnepélyes keretek között becikkelyezte Bukovina, Besszarabia és Erdély Romániával való egyesülését.

A következő napon a III. sz. páncélvonat naplójába ezt jegyezték be: "Reggel 9 órakor a mi támogatásunkkal a Sebesvár15 előtti dombhátot megszállták a nemzetőrség és a 21. ezred félszázada. A páncélvonattal ezek után továbbmentünk, közben a megrongált telefonhuzalt helyreállítottuk, a Sebesvár állomás elöljáróját, kit éppen az oláhok elhurcolni akartak, kiszabadítottuk. Ezek után a vonal épségének földerítésére és a vonaltól jobbra és balra a terepnek megfigyelése céljából lassú tempóban a Malomszegi megállóig mentünk. Malomszeg megállóhelyen azt a megfigyelést tettük, hogy a vonaltól délre lévő Magura háromszögelési pontnál több ember feltünedezik, mire mi két srapnelt lőttünk a hegy felé. Ezek után a kissebesi állomásra visszajöttünk, ahová 10 órakor megérkeztünk. Ekkor érkezett meg Kissebesre Hevessi alezredes úr, aki az itt lévő zlj par.-nokságot átvette. Du. 1 órakor újból kifutottunk Malomszeg felé, mert az ott lévő szd. parnok telefonon kért bennünket. Mi Malomszegen túl a 49. sz. őrházig mentünk, hol két oldali erős géppuska tűzzel vártak bennünket. Mi újból hatásosan szétvertük őket és felderítettük, hogy a 49. sz. őrháztól jobbra és balra táboroznak. Lassan visszajövet a Bánfi villából újból ránk tüzeltek és viszonoztuk a tüzelést. Visszajöttünk Kissebesre.16

Du. 4,30 kor kapott parancs szerint ismét kifutottunk Malomszeg megállóig, azonban mielőtt még elértük a megállót gyanús dolgokat vettünk észre a vasúti vonal közvetlen közelében a már teljes sötétségben csoportosulást vettünk észre, melyet géppuska tűzzel széjjel zavartunk. A vasúti töltés mindkét oldalról erősen tüzeltek ránk. Erre mi is géppuskatűzzel válaszoltunk. Hátunk megett egy kisebb csapat a síneket megrongálni akarták, azonban azt géppuskáink tüze megakasztotta. Erre mi lassan visszavonultunk erős tüzelés közepette. A mozdonyt / 324 sorsz. nyitott gép / több helyen találták és a 3. sz. Páncélkocsit több találat érte, de kárt nem tett. Este 6h- kor ismét Kissebesre jöttünk vissza. Az éjszakát itt töltöttük."

A román ellenség a páncélvonat lőtávolán és a dombok túloldalán nyomult előre ezekben a napokban. Január 26-án este 8 órakor a vonatok kiürítették Kissebest, a román túlerő nyomása akkora volt, hogy nem tudta a 21. gyalogezred tovább tartani. A vonatok menekülők százait vették fel, utoljára a III. sz. páncélvonat hagyta el Kissebest. Ezen az éjszakán Csucsára futott be.17

A III. sz. páncélvonat 1919. jan. 13-tól, amikor Nagyváradra érkezett, az erdélyi katonai parancsnokság beosztásában harcolt Csucsa, Királyhágó és Kissebes vonalon. Ennek a magyar haderőnek a magva a szentkereszthegyi Kratochvil Károly ezredes vezette 38. gyaloghadosztály volt, amelyik az összeomláskor, 1918. nov. l0-én - megtagadva az engedelmességet - nem tette le a fegyvert, hanem zárt rendben hazatért Erdély védelmére. Kezdetben a belgrádi konvenció által kijelölt Maros vonal védelmét látta el, majd folyamatosan harcolt a mindenféle megállapodást megszegő és lassan előnyomuló románok ellen. Cigányinál18 1919. jan. 14-én sikeres csatát vívott a románokkal. Január 20-án a 38. gyaloghadosztály felvette a Székely hadosztály nevet. Február 22-25 között időlegesen visszavette harccal a románoktól Zilah városát.

A Székely hadosztály alárendeltségében 1919. jan. 13-30-ig harcolt a III. sz. páncélvonat László Gyula százados parancsnoksága alatt. Ezen belül a 21. gyalogezreddel együtt küzdött január 24-29 között. Kubai alezredes, a 21. ezred parancsnoka 1919 jan. 30-án jelentést írt a páncélvonat tevékenységéről az aradi vonal parancsnokságnak, melyet Barátkán keltezett.

"A III. sz. Páncélvonat folyó hó 24-től a mai napig Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonalon az ezred alárendelve felderítő szolgálatot teljesített. Mai nappal felsőbb parancsra a kötelékből kilépve más irányú alkalmaztatásba rendeltetett. Ezrednél való beosztása alatt több alkalommal igen merész, bravúros, értékes és eredményteljes felderítést végzett. Minden alkalommal erős ellenséges tűz alatt állott, ennek dacára derék elszántsággal az ellenséges vonalakat megközelítette, azok soraiban nagy veszteséget okozva igen értékes és a valóságnak megfelelő jelentéseket hozott. Most midőn kötelékünkből kilép, nem mulaszthatom el, hogy tiszti karának és legénységének a kiválóan értékes és odaadó szolgálatért legmelegebb hálámat ki ne fejezzem és köszönetet ne mondjak."

A III. sz. páncélvonat 1919. február-márciusában Borosjenő, Borossebes és Soborsin vonalon teljesített szolgálatot a hazának. Ezután Miskolcra irányították, ahonnan részt vett a csehek elleni sikeres északi hadjáratban.

 



 Folytatjuk

 

A III. sz. magyar páncélvonat harcai 1918-1919

Jegyzetek

1. Anapló 1918. nov. 3.-1919. jún. 29-ig tartalmazza az eseményeket. Egy nyomdailag előállított, év jelzése nélküli keményfedelű naptár. Mivel vezetését 1918. novemberében kezdték, a végén indul és mivel 1919-ben folytatták, az első felében végződik.

2. Amagyar vasút krónikája a XX. században. Szerk.: Mezei István. Bp., 2005. 56.

3. Losonczi Szakáll Kálmán: Uzsok hősei 1914. Bp., A könyvnyomtatás 500. esztendejében. 29-31.

4. Bonhardt Attila / Sárhidai Gyula / Winkler László: A magyar királyi honvédség fegyverzete. Bp., é. n. 177-194. - Szerző nem használta, mert nem tekinti tudományos műveknek az 1990 előtt a páncélvonatokról megjelent publikációkat, melyek a Hadtörténelmi Közlemények 1969- és 1979-es számainak bibliográfiáiban felsoroltatnak.

5. Kászonjakabfalvi László Gyula /Csíkmadéfelva, 1876. aug. 18.-Bp.,1965. jan. 27./ a III. sz. magyar páncélvonat parancsnoka, római katolikus székely. Házasságra lépett 1906. okt. 7-én Szépvizen ditrói Puskás Klárával /Szépviz, 1887. márc. 10. - Bp. 1958. nov.10/ Az 1908-ban született Klára Erzsébet nevű leányuk férjhez ment Szeleczky Zoltánhoz /1903-1989/, aki Szeleczky Zita színésznő másodunokatestvére. Fiuk, Szeleczky Zoltán / Bp., 1940. febr. 29./ a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője 1990-1994-ig.

6. Bácsföldvár /1909-ig Tisza-Földvár/, szerbül Feldvarac, 1920 után Bačko Gradiste. Közvetlenül a falutól északra húzódik a Ferenc-csatorna. 1900-ban 6609 lakójából 3795 magyar, 2739 szerb, 52 német stb. A községben 1918-ig magyar csendőrőrs működött és 1941-1944-ig is. - RUL 1. 798-799.

7. Óbecse város a Bácskában, a Tisza jobb partján. Szerbül 1947-ig Stari Bečej, jelenleg Bečej. Lakói 1900-ben 18 865 fő, ebből magyar 12 342, szerb 6211, német 252 stb. A szerbek 1918. nov. 7-én foglalták el, azután lerombolták az 1897-ben felállított 1848-49-es honvédemlékművet. - RUL 15. 280.

8. Petrozsény város a Déli-Kárpátokban, a Keleti-Zsil mentén. Lakói 1900-ban 7765, ebből magyar 4297, román 2232, német 939 stb. Szénbányászati központ, barnaszén bányászata jelentős. - RUL 15. 747-743.

9. MTK III. 845.

10. Szászváros, Hunyad vármegye rendezett tanácsú városa. Lakója 1910-ben 7672 román, magyar és német.

11. Piski /Ópiski és Piskitelep/, 1919-től Romániához tartozik. Lakói 1900-ban 2505, ebből magyar 1918, német 35o stb. - RUL 15. 343, 777.

12. ABalázsfalvi Román Nemzeti Tanács igényt tartott a koslárdi katonai ruha és egyéb anyagraktárra és meg is támadta azokat. A tövisi magyar nemzetőrség vette fel velük a harcot. A páncélvonatok az állami anyag raktárak megmentésére mentek Koslárdra. - Raffay, 1987. 137. és 26. jegyzet.

13. MTK III. 847.

14. ACsucsa körüli harcokhoz lásd Koréh I. 145-148.

15. Soborsin falu a Sebes-Körös mellett, románul Bologa. Lakói 1900-ban 900, ebből román 884. - RUL 16. 618.

16. Kissebes falu Bánffyhunyadtól Ny-ra, románul Poieni. Lakói 1900-ban 1227, ebből magyar 482, román 675 stb. - RUL 11. 908.

17. Csucsa város Bánffyhunyadtól Ény-ra. Lakói 1900-ban l500, ebből magyar 330, román 1162 stb. - RUL 4. 979.

18. Cigányi falu a Zilah folyó völgyében, románul Criseni. Lakói 1900-ban 654, ebből magyar 121, román 532. - RUL 4. 123.

19. Rozsnyó város a Sajó mindkét partján, szlovákul Roznava. Lakói 1900-ban 5198, ebből magyar 4768, szlovák 233 stb. - RUL 16. 387-388.

20. Igló város a Hernád folyó mindkét partján, németül Zipser Neudorf, szlovákul SpiŠska Nova Ves. Lakói 1900-ban 9301, ebből magyar 2220, német 2042, szlovák 4966 stb. - RUL l0. 359-360.

21. Betlér falu Rozsnyótól É-ra, szlovákul Betliar. Lakói 1900-ban 1119, ebből magyar 223, szlovák 845 stb. - RUL 2. 958.

22. Muzsla falu a Duna bal partján. Lakói 1900-ban 2908, ebből magyar 2901. - RUL 14. 743-744.

23. Kürt falu a Garam folyóba ömlő Párizs patak partján, szlovákul Strekov. Lakói 1900-ban 2643, ebből magyar 2623, szlovák 18 stb. - RUL 12. 917.

24. Perbete falu Érsekújvártól DK-re, szlovákul Pribeta. Lakói 1900-ban 3534, ebből magyar 3511, szlovák 13 stb. - RUL 15. 687.

25. MH 2. 594.

26. HL 1989. 65, 111, 186.

27. Bonhardt/Sárhidai/Winkler 177-194.

28. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal VII. Pest, 1860. 33-34.

29. Ahivatkozott okmányok fénymásolatait átadtam a Hadtörténeti Levéltárnak a napló fénymásolati példányával együtt. 

 

Irodalom és rövidítések

 

Bonhardt / Sárhidai / Winkler = Bonhardt Attila / Sárhidai Gyula / Winkler László: A magyar királyi honvédség fegyverzete. Bp., é. n.

HL = Horváth Lajos: Katonák a Rákos és a Galga mentén 1918-1919-ben. Gödöllő, 1989.

Koréh = Koréh Endre: Erdélyért A székely hadosztály és dandár története 1918-1919. I-II. Bp., é. n.

MH = Magyarország hadtörténete I-II. Főszerk.: Liptai Ervin. Bp., 1984-1985.

MTK III. = Magyarország történeti kronológiája III. 1848-1944. Főszerk.: Benda Kálmán. Bp., 1983.

Raffay  = Raffay Ernő: Erdély 1918-1919-ben. Bp., 1987.

RUL = Révai Új Lexikona 1-16. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996-2006. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap