A III. sz. magyar páncélvonat harcai 1918-1919 (3/3)

Horváth Lajos, v, 09/25/2011 - 04:27

 

 Folytatás
 

 

8. Magáról a III. sz. páncélvonatról

A Bácska számára toborzott tiszteket és legénységet 1918. nov. 6-án Újvidéken "szerelték fel" páncélvonattal. A napló 1919. febr. 17-i bejegyzéséből megtudjuk, hogy "az eredeti páncélgép Újvidéken maradt." Mivel László Gyula 1919. jan. 21-én a 220 sorozatú mozdony helyett 324 sorozatú mozdonyt kért, amelyik gőzfűtéses és Westinghaus fékje jó, azt tételezzük fel, hogy Újvidékről a páncélvonat 220 sorozatszámú mozdonnyal jött el.

A III. sz. páncélvonatot 1919. jan. 25-én már 324 sorozatú gép mozgatta, melyet Malomszegnél több ellenséges találat ért. Ez a mozdony 1919. febr. 15-én Soborsinból Aradra ment a fűtőházba javításra, másnap visszaérkezett egy gép onnan. László Gyula, parancsnok 1919. febr. 17-én jelentette, hogy a III. sz. páncélvonat mozdonyának száma 377/240. A birtokunkban lévő hiteles képen a mozdony kéményét füstelvezetővel szerelték fel, amelyik a füstöt lefelé, a sínekre vezeti, így a füst az ágyú működését nem zavarja.

A III. sz. páncélvonat lövegkocsija önjáró, 100 lóerős Mercedes-motor hajtja, ha szükséges. Jellegzetes gömbölyített lövegtornya tetején reflektor-lámpa csúcsosodik ki, melynek külső vezetékét ábrázolják a rajzokon. Feltűnően hasonlít, vagy azonos a K. u. K. IX. sz. páncélvonat motoros lövegkocsijával, amelyik 19l7-ben közös, osztrák-magyar hadilobogó alatt harcolt. Az ágyús kocsi l00 lóerős Mercedes-motorját is javították 1919. máj. 16-tól a Budapest, Északi főműhelyben végzett nagyjavítás keretében.

A már említett 1919. febr. 17-i jelentés szerint a páncélkocsik számai 314706, 303343 és 334457, mindhárom K. u. K. cégjelzésű. A páncélkocsikban Schwarzlose típusú géppuskákat alkalmaztak. Jellegzetes a páncélkocsik gömbölyített teteje és a három heveder-szerű szegecselés a testükön, melyek közül a középső heveder kétsoros.

A III. sz. páncélvonat szerelvényét is többször szétkapcsolták, amikor egyes részei javításra mentek a MÁV javítóműhelyeibe. Az általános szerelvény előlről kezdve pöre kocsi, lövegkocsi, géppuskás páncélkocsi, mozdony, géppuskás kocsik és pöre kocsi a hátramenethez. Ezt a sorrendet azonban többször megváltoztatták az alkalomhoz híven. Például 1919. ápr. 27-én a III. sz. páncélvonatot a rendkívüli sietségre való tekintettel Sátoraljaújhelyről Csapra 2 db 324-es sorozatú mozdony vitte. A szerelvény összeállítását nem ismerjük.

A páncélvonatok sematikus rajzai tehát kevés eligazítást adnak arra nézve, hogy a fényképeken melyik valóságos páncélvonatot látjuk éppen. A szerelvények összeállítása ugyanis gyakran változott. Ezért a III. sz. páncélvonat képi azonosítását a mozdony füstelvezetője, a lövegtorony alakja, a páncélkocsi heveder-szerű szegecselése stb. alapján végeztük el.

Megállapíthatjuk ezek alapján, hogy a III. sz. páncélvonat közzétett naplójához a K. u. K. IX. sz. páncélvonat tartozik, kivéve az eredeti mozdonyt. Ez a harcoló szerelvény 1918-1919-ben a III. sz. páncélvonatra keresztelve vett részt a hazánkért folytatott küzdelemben. A Honvédelmi Minisztérium 1929-ben felülvizsgálta a magyar páncélvonat állományt és a négy legjobbat, mely eredetileg is páncélvonatnak készült, az I., II., III. és V. sz. vonatokat hadrendbe állította. Újabb átszámozás következett be 1932-ben, amikor az előző vonatok az 1-4. sorszámot kapták. Az újabb számozás szerint 1939-től ezeket a 101-104. számon tartották nyilván. Az általunk tárgyalt 1919-es III. sz. páncélvonat az új rendben a 102-es számon szerepelt és átalakított lövegtoronnyal részt vett  a Volosin-féle Karpatszka Ukraina megszállásában és Magyarországhoz csatolásában 1939. márc. 15-18. között.27

 

 

9. László Gyula páncélvonat parancsnok arcképéhez

Kászonjakabfalvi László Gyula székely családból származott.28 Arad megyében tanítóskodott az I. világháború előtt. A világháborúban harcolt és kitüntetésekre rászolgált. Betegségéből aktivizálta magát, amikor Erdély  veszélybe került a román betörés következtében.

A parancsnoksága alatt álló III. sz. páncélvonat sorsát követtük nyomon. László Gyula százados 1919. ápr. 19-én 8 napi szabadságot kért az előljáró parancsnokságtól, a miskolci vonalparancsnokságtól, amelyet meg is kapott. Április 19-én kezdte meg szabadságát, Miskolcról Gyomára utazott. Szabadsága idejére Ginzery Sándor tüzérfőhadnagynak adta át időlegesen a III. sz. páncélvonat parancsnokságát.

László Gyula eltávozása utáni napon szűkszavúan, de jelentőségteljesen jegyezték be a naplóba: "óriási változáson mentünk keresztül."

Vagyis a kommunisták ekkor kaparintották meg a páncélvonat parancsnokságát ismeretlen módon, mert erről a napló semmit sem mond. A László Gyula által helyettesítéssel megbízott Ginzery Sándor főhadnagy neve elő sem fordul a naplóban, pedig ezek a napok nem hiányoznak, nincsenek kitépve.

A szabadság leteltével, 1919. ápr. 28-án László Gyula százados visszatért Miskolcra - a páncélvonat ekkor Sátoraljaújhely és Csap térségében teljesített szolgálatot -, de a miskolci vasutasok elképedve kérdezték tőle, hogy még él!? Úgy tudták a vasutasok, hogy Neuman feljelentésére ellenforradalmi gyanúba keveredett tiszttársait főbelőtték, parancsnokukat pedig ugyanezért halálra keresik. A vasutasok azt javasolták, hogy ha élete kedves, akkor László parancsnok meneküljön el Miskolcról.

László Gyula százados azonnal mozdonyra szállt és Budapestre jutott, ahol megtudta, hogy tiszttársait nem lőtték fejbe, csak becsukták a Markó utcai fogházba, ahonnan egy idő után egyenként szabadon engedték őket.

A feljelentés szerint László Gyula parancsnok szabálytalanságokat követett el a zsoldfizetés körül, reakciós és a páncélvonatot el akarta adni a románoknak /oláhok/. Ezek az állítások nagyon árulkodnak a feljelentő személy kilétére nézve.

László Gyula százados igazoló eljárás megindítását kérte maga ellen 1919. szept. 20-án. Tikos alezredes, az aradi csoport parancsnoka már szeptember l6-án igazolta: "Csík megyei illetőségű; románok részéről politikai üldözött, lakását a románok feldúlták, vagyonát tönkretették. A szolgálat érdekében, mint aki az aradi csoport legénységét személyenként ismeri, visszatartandó a tényleges állományban."

Tikos István alezredes 1920. márc. 5-én újabb igazolást bocsátott ki a részére. Ebből kitűnik, hogy László Gyula az aradi vasútbiztosító nemzetőrség megbízható tagjaiból 1919. aug. első felében az aradi zászlóalját újjászervezte, annak parancsnoka, később helyettes parancsnoka volt és eképpen Budapest közbiztonságának helyreállításában részt vett. A zászlóalj parancsnokságot tőle Tikos István alezredes átvette.

Soós Károly gyalogsági tábornok a nemzeti hadsereg vezérkari főnöke, 1919. nov. 5-én kelt levelében "a fővezér helyett", azaz Horthy Miklós helyett értesítette Visegrádon az aradi zászlóalj parancsnokságot,     a zászlóalj azon szándékával egyetért, hogy a románok Budapestről való kivonulása után karhatalmi alakulatként működjön Budapesten, majd a Duna-Tisza közén. A román megszálló csapatok 1919. nov. 14-16-án vonultak ki a fővárosból és a Duna-Tisza közéről.

László Gyula százados 1920 elején már Kispest-Munkástelepen az állami elemi népiskola igazgatói állását töltötte be, azaz visszatért pedagógus hivatásához. Teleki Pál külügyminiszter 1920. aug. 23-i átiratára a vallás és közoktatásügyi minisztérium augusztus 31-én válaszolt, melyben egyetértését fejezte ki, hogy a Teleki Pál vezetése alatt álló Tudományos Osztályban László Gyula igazgató közreműködhessék és ennek tartamára a tanítás alól felmentette. A megnevezett osztály tulajdonképpen a Békeelőkészítő Iroda volt.

A külügyminiszter nevében 1921. júl. 21-én László Gyula igazgatót megbízták "a román határszakaszon működő határkiigazító bizottságnál a magyar királyi honvédelmi minister úr által biztosként kiküldött Dormándy Géza v. k. ezredes mellett a segédbiztosi teendők ellátásával."

Ezekben a pozíciókban Cholnoky Jenő geográfus volt a főnöke, akit mint a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar Egyetemes Földrajz Tanszék rendes tanárát a románok 1919. okt. 4-én utasítottak ki Kolozsvárról. Cholnoky Budapesten a Külügyminisztérium Tudományos Osztályának vezetője, majd a Határkiigazító Bizottság elnöke lett 1920-192l-ben.

Cholnoky Jenő a Pázmány Péter Tudományegyetemen az egyetemes földrajz rendes tanára volt 1921-1940-ig, ahová magával vitte munkatársnak László Gyulát is. László Gyula 1929-ben megvált a tudományos szolgálattól, melynek alkalmából Cholnoky Jenő 1929. ápr. 15-én "működési bizonyítványt" állított ki a számára.

"László Gyula elemi iskolai igazgató úr, mint menekült tanító 1920-ban a Külügyminisztérium Békeirodájában, későbben Tudományos Osztályában működött, mint beosztott tisztviselő, állandóan oldalam mellett. Később az Egyetem Földrajzi Intézeténél, ugyancsak mellém beosztva működött.

Mostmár tehát kilencedik esztendeje végzi igen fáradságos, sokszor igen komoly diszkréciót követelő munkáját, mindig legteljesebb megelégedésemre és örömömre. Az Egyetem Földrajzi Intézete mellett a könyv- és térképtáros tisztét viselte, mert bizalmas ügykörében ez volt legközelebb fekvő elfoglaltsága. A rend és pontosság mintaképe, hűsége és megbízhatósága kiváló, a legteljesebb elismerést érdemli. Szolgálatai kitűnőek s a 9 év alatt szerzett tudása őt legértékesebb tanerőink közé emeli. Sajnálattal kell tőle megválnom s ezt a távozást több intézmény is meg fogja sínyleni."

László Gyula, kispesti állami elemi népiskolai tanítónak, igazgatónak "nyugalomba vonulása alkalmából" 1939. jún. 22-én Hóman Bálint, vallás- és közoktatásügyi miniszter az elismerését fejezte ki levélben, melyet saját kezűleg írt alá.29

 

 

Horváth Lajos



 

A III. sz. magyar páncélvonat harcai 1918-1919

Jegyzetek

1. Anapló 1918. nov. 3.-1919. jún. 29-ig tartalmazza az eseményeket. Egy nyomdailag előállított, év jelzése nélküli keményfedelű naptár. Mivel vezetését 1918. novemberében kezdték, a végén indul és mivel 1919-ben folytatták, az első felében végződik.

2. Amagyar vasút krónikája a XX. században. Szerk.: Mezei István. Bp., 2005. 56.

3. Losonczi Szakáll Kálmán: Uzsok hősei 1914. Bp., A könyvnyomtatás 500. esztendejében. 29-31.

4. Bonhardt Attila / Sárhidai Gyula / Winkler László: A magyar királyi honvédség fegyverzete. Bp., é. n. 177-194. - Szerző nem használta, mert nem tekinti tudományos műveknek az 1990 előtt a páncélvonatokról megjelent publikációkat, melyek a Hadtörténelmi Közlemények 1969- és 1979-es számainak bibliográfiáiban felsoroltatnak.

5. Kászonjakabfalvi László Gyula /Csíkmadéfelva, 1876. aug. 18.-Bp.,1965. jan. 27./ a III. sz. magyar páncélvonat parancsnoka, római katolikus székely. Házasságra lépett 1906. okt. 7-én Szépvizen ditrói Puskás Klárával /Szépviz, 1887. márc. 10. - Bp. 1958. nov.10/ Az 1908-ban született Klára Erzsébet nevű leányuk férjhez ment Szeleczky Zoltánhoz /1903-1989/, aki Szeleczky Zita színésznő másodunokatestvére. Fiuk, Szeleczky Zoltán / Bp., 1940. febr. 29./ a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője 1990-1994-ig.

6. Bácsföldvár /1909-ig Tisza-Földvár/, szerbül Feldvarac, 1920 után Bačko Gradiste. Közvetlenül a falutól északra húzódik a Ferenc-csatorna. 1900-ban 6609 lakójából 3795 magyar, 2739 szerb, 52 német stb. A községben 1918-ig magyar csendőrőrs működött és 1941-1944-ig is. - RUL 1. 798-799.

7. Óbecse város a Bácskában, a Tisza jobb partján. Szerbül 1947-ig Stari Bečej, jelenleg Bečej. Lakói 1900-ben 18 865 fő, ebből magyar 12 342, szerb 6211, német 252 stb. A szerbek 1918. nov. 7-én foglalták el, azután lerombolták az 1897-ben felállított 1848-49-es honvédemlékművet. - RUL 15. 280.

8. Petrozsény város a Déli-Kárpátokban, a Keleti-Zsil mentén. Lakói 1900-ban 7765, ebből magyar 4297, román 2232, német 939 stb. Szénbányászati központ, barnaszén bányászata jelentős. - RUL 15. 747-743.

9. MTK III. 845.

10. Szászváros, Hunyad vármegye rendezett tanácsú városa. Lakója 1910-ben 7672 román, magyar és német.

11. Piski /Ópiski és Piskitelep/, 1919-től Romániához tartozik. Lakói 1900-ban 2505, ebből magyar 1918, német 35o stb. - RUL 15. 343, 777.

12. ABalázsfalvi Román Nemzeti Tanács igényt tartott a koslárdi katonai ruha és egyéb anyagraktárra és meg is támadta azokat. A tövisi magyar nemzetőrség vette fel velük a harcot. A páncélvonatok az állami anyag raktárak megmentésére mentek Koslárdra. - Raffay, 1987. 137. és 26. jegyzet.

13. MTK III. 847.

14. ACsucsa körüli harcokhoz lásd Koréh I. 145-148.

15. Soborsin falu a Sebes-Körös mellett, románul Bologa. Lakói 1900-ban 900, ebből román 884. - RUL 16. 618.

16. Kissebes falu Bánffyhunyadtól Ny-ra, románul Poieni. Lakói 1900-ban 1227, ebből magyar 482, román 675 stb. - RUL 11. 908.

17. Csucsa város Bánffyhunyadtól Ény-ra. Lakói 1900-ban l500, ebből magyar 330, román 1162 stb. - RUL 4. 979.

18. Cigányi falu a Zilah folyó völgyében, románul Criseni. Lakói 1900-ban 654, ebből magyar 121, román 532. - RUL 4. 123.

19. Rozsnyó város a Sajó mindkét partján, szlovákul Roznava. Lakói 1900-ban 5198, ebből magyar 4768, szlovák 233 stb. - RUL 16. 387-388.

20. Igló város a Hernád folyó mindkét partján, németül Zipser Neudorf, szlovákul SpiŠska Nova Ves. Lakói 1900-ban 9301, ebből magyar 2220, német 2042, szlovák 4966 stb. - RUL l0. 359-360.

21. Betlér falu Rozsnyótól É-ra, szlovákul Betliar. Lakói 1900-ban 1119, ebből magyar 223, szlovák 845 stb. - RUL 2. 958.

22. Muzsla falu a Duna bal partján. Lakói 1900-ban 2908, ebből magyar 2901. - RUL 14. 743-744.

23. Kürt falu a Garam folyóba ömlő Párizs patak partján, szlovákul Strekov. Lakói 1900-ban 2643, ebből magyar 2623, szlovák 18 stb. - RUL 12. 917.

24. Perbete falu Érsekújvártól DK-re, szlovákul Pribeta. Lakói 1900-ban 3534, ebből magyar 3511, szlovák 13 stb. - RUL 15. 687.

25. MH 2. 594.

26. HL 1989. 65, 111, 186.

27. Bonhardt/Sárhidai/Winkler 177-194.

28. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal VII. Pest, 1860. 33-34.

29. Ahivatkozott okmányok fénymásolatait átadtam a Hadtörténeti Levéltárnak a napló fénymásolati példányával együtt. 

 

Irodalom és rövidítések

 

Bonhardt / Sárhidai / Winkler = Bonhardt Attila / Sárhidai Gyula / Winkler László: A magyar királyi honvédség fegyverzete. Bp., é. n.

HL = Horváth Lajos: Katonák a Rákos és a Galga mentén 1918-1919-ben. Gödöllő, 1989.

Koréh = Koréh Endre: Erdélyért A székely hadosztály és dandár története 1918-1919. I-II. Bp., é. n.

MH = Magyarország hadtörténete I-II. Főszerk.: Liptai Ervin. Bp., 1984-1985.

MTK III. = Magyarország történeti kronológiája III. 1848-1944. Főszerk.: Benda Kálmán. Bp., 1983.

Raffay  = Raffay Ernő: Erdély 1918-1919-ben. Bp., 1987.

RUL = Révai Új Lexikona 1-16. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996-2006. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap