Irinyi János és a robbanás nélküli gyufa (Irínyi János Emléknap)

Sajcz Bandi, sze, 05/18/2016 - 00:10

 

 

 

 

 

 

Irinyi János és a robbanás nélküli gyufa (Irínyi János Emléknap)

 

Irinyi János református nemesi családból származott. 1817. május 17-én született Nagylétán (Bihar vm). Nagyváradon végezte középiskoláit, majd jogot tanult a Debreceni Kollégiumban. A bécsi Politechnikumban kémiai tanulmányokat folytatott.

A közhiedelemmel ellentétben azonban nem ő a gyufa feltalálója, csak a “zajongás nélküli” gyufa, a kisebb nagyobb robbanás nélkül, veszélytelenül használható biztonsági gyújtó az ő találmánya. Az első modern tűzszerszám William Congrave angol tüzértiszt nevéhez fűződik, aki egy ma nem ismert anyaggal bevont pálcikát kénsavba mártott, s a pálcika már lángolt is. A tűzgyújtás ezen módja azonban nem csak igen veszélyes (az elegy bármikor durranhatott, szikrázott), hanem büdös is volt. Foszforos gyufát először 1779-ben az olasz Louis Peyla készített, 1803-ban tűnt fel a káliumklorátos mártógyufa, 1805-ben az első káliumklorátos, majd durranóhiganyos dörzsgyufa s 1825-től került piacra a (még mindig robbanékony) foszforos dörzsgyufa. Ezen a bajon segített Irinyi, aki 19 évesen Bécsben figyelt fel arra, hogy tanára kísérletezés közben kudarcot vallott a kénvirággal dörzsölt ólomoxid meggyújtásával. Irinyinek az a gondolata támadt, hogy kén helyett foszfort használ, s a foszforos gyufa fejében ólom-peroxiddal helyettesíti a káliumklorátot.

Találmányának történetét maga Irinyi így mesélte el: "Meissner többek között az ólom hiperoxidjáról tartott fölolvasást s a barna port kénvirággal dörzsölgette üveg-mozsárban, ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyulni. Mikor ez nem történt, nekem hamar eszembe jutott, hogy ha kén helyett foszfort vett volna, ez már régen égne. Ebből áll a találmány. Egy F. nevű fiatalember azt a tanácsot adta: vegyek magamnak rá privilégiumot."

Az akkoriban alkalmazott gyufák a fejükben található vegyi anyagok összetétele miatt igen nagy hang és láng kíséretében lobbantak fel, szétfreccsenve gyakran tüzet és égési sebeket okoztak. Irinyi ötlete abban állt, hogy a gyufa fejében lévő fehérfoszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-oxiddal keverte. Így jutott el a ma is használatos biztonsági gyufa őséhez, amelynek meggyulladása sokkal simábban történt, nem robbant (ezért nevezték biztonsági gyújtónak), és zajtalan volt.

 A forró vízben oldott foszforba kihűlés után barna port (ólom-peroxidot) és enyvet kevert, majd ebbe mártotta a kénezett végű pálcikát. A gyufát (német Zündholz neve alapján egy ideig “cündhölcli”) nem szabadalmaztatta, mivel Magyarországon ilyen intézmény még nem létezett, az osztrák hatóságokat pedig igyekezett elkerülni. Receptjéért először három garast kért Rómer István bécsi gyárostól, mivel ennyibe került a foszfor – s különben is szerelmes volt Rómer lányába. Végül 60 forintot kapott az ötletért, amelyre Rómer 1837-ben osztrák szabadalmat szerzett, ám a lányát nem adta Irinyihez. A feltaláló szerelmi kudarcát sokáig nem heverte ki. E gyufa sem volt tökéletes, a foszfornak is szaga volt, idővel oxidálódott, oxidja beszívta a levegő nedvességét, így a fej letörött. Emellett sötétben világított, túl könnyen gyulladt, s mérgező hatása miatt a munkások is megbetegedtek tőle.

1836-ban Magyarországon szabadalmi törvény nem volt, osztrák szabadalmat pedig nem akart magának Irinyi János. Így hát találmányát eladta Rómer István Bécsben élő kereskedőnek 60 pengő forintért, aki elkezdte annak tömeges gyártását, s tekintélyes vagyonra tett szert a szabadalomból, amelyet Irinyi találmányára kért, és még 1836-ban meg is kapott.

Amikor 1839-ben hazatért és látta, hogy mint tanár aligha jut tanszékhez, Budapesten gyújtógyárat alapított. Folyamodványát 1840. április 8-án adta be a városhoz, amelyben "oly gyújtófácskák" készítésére vonatkozó találmányára kért engedélyt, amelyek fellobbanásukkor: "nem zajonganak s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot sem csinálnak."

 A gyár fellendült, gyufája olcsó és jó volt, gyára 50-60 munkással működött, s napi félmillió gyújtót készített. Ám Irinyi nem volt igazi üzletember, nem bírt az osztrák konkurenciával, vetélytársai mindent megtettek annak érdekében, hogy tönkretegyék, így üzeme 1848-ban anyagi okok – s a városi tanács okvetetlenkedése miatt – bezárt, gyufájából két szál maradt az utókorra. Egyet Pesten, egyet Veszprémben őriznek, hosszuk 29 mm, átmérőjük 3 mm, végükön majd fél centiméteres fejjel.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap