Isten létezése

Mészár Alexandra, p, 05/27/2016 - 00:02

Isten ,a  mi teremtőnk. Az Úr, melyben a világ hisz. Különböző vallások áhitattal dícsért vezetője, mely szimbóluma az örök igazságnak, tisztességnek, becsületnek. A hit forrása, mely erőt adhat a leggyengébbnek,  azzal a reménnyel, hogy egyedül ő az, aki megérdemli hitünket.

A magasságos mindenható létezését, sokan cáfolják. A világ rossz oldala, sokszor feketíti be a nevét, bosszús káromkodások kiséretében. Gyarló emberi természetünknek köszönhetően, hajlamosak vagyunk arra, hogy egy rossz nap lefolyása alatt, többször trágár szavakat használva emlegessük fel Istent, vagy egy haláleset történésekor, kérdőre vonjuk létezését. “Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” (Zsoltárok 14:1)

Pedig, mind tudjuk, az élet nem egy angol keringő. Nem csak szép és jó. A halál, mindenki életében jelen van,  sosem tudhatjuk mikor jön el értünk. Nem kiszámítható biológiai testünk hanyatlása, szervezetünk romlása, és a halál. Mivel hús vér emberek vagyunk, szervezetünk nem képes ellen állni a vírusoknak,az időnek, mert testünk  meghalhat,nem vagyunk sebezhetetlenek.

Isten teremtett nekünk lelket, mellyel irányíthatjuk halandó testünket, érezhetünk és örökké élhetünk vele. Nem a biológia óránk örökké való ketyegése miatt lehetnénk halhatatlanok, mert a lelkünk tovább él halál után is, úgy, ahogyan Isten azt  megígérte.

Bár a túlvilágról, még senki nem jött vissza, beszámolni az ott történtekről, de a Biblia tisztán leírja, hogy eljön az idő, mikor Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia, eljön, hogy feltámasztja a holtakat.

Itt jön a kérdés, hogy a többéves „alvás” után, hogy lehetünk újra a régiek?

Én úgy hiszem, hogy az ajándék testünk nem a földből fog úgymond előbújni, hanem az égben fenn, a saját képünkre fog megformálódni, és képet vetíteni a lelkünkre. Biológiai testünk nem lesz, viszont látni, és hallani fogjuk egymást, az élők és a már nem élők is.  A lelkünk megüdvözül, s kevesebb keserűség lesz bennünk.

Isten nem tökéletesre teremtette a világot, s az életünket. Adott egy ajándékot, egy testet, melyben egy örökégő láng lobog, s a mi dolgunk az, hogy míg itt a földön vagyunk, mit kezdünk vele.

 

 

Nagyné, Mészár Alexandra

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap