Isten veled, Görgei!

Polszerkesztő2, sze, 03/16/2016 - 00:18

Amikor az idős Görgei valamikor a XIX. század kilencvenes éveiben felkereste Mikszáth Kálmánt, az akkor már igencsak nevezetes író nem állhatta meg, s megkérte az ősz tábornokot, mondana valamit a gyermekkoráról: „Miben nyilvánult például az ön katonai talentuma, mielőtt katonává lett volna?” A tábornok elmosolyodott, s szerényen ennyit mondott: „Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári.” Mikszáth azonban nem elégedett meg a válasszal, mondván, hogy a Simonyi óbesterek és Moltkék között ő is meg tudja húzni a határvonalat, mert „az üsd-vágd metódussal lehet talán csinálni egy-két bravúrstiklit, de bányai hadjáratot nem.” Görgei végül kibökte, „hát, az bizonyos, hogy a félelmet sohase ismertem. Ezzel az egy érzéssel kevesebbet adott a természet, mint a többi embernek.”

 

Görgei Artúr a Felvidék egyik legrégibb, evangélikus vallású nemesi famíliájának sarjaként, családja harmadik fiúgyermekeként 1818. január 30-án a szepességi Toporcon látta meg a napvilágot. (1848 augusztusától – szakítandó a nemesi előjogokkal – i betűvel írta a nevét.)

 

1832-ben a cs. kir. 60. gyalogezred hadapródjaként a tullni cs. kir. utásziskolába került. Tanulmányai elvégzése után előbb a bécsi magyar nemesi testőrségnél, majd a 12. huszárezredben szolgált. 1845 júliusában kilépett a hadseregből. Bár a katonai pályára csak a család rossz anyagi helyzete miatt lépett, s hivatásával szemben – különösen csapattisztként – mély ellenszenvet táplált, minősítési lapján parancsnokai mégis úgy jellemezték, mint aki nagyon sok természetes tehetséggel bír, a fegyvergyakorlatokban, felszerelésben és kiképzésben nagyon ügyes, buzgó, igyekvő és takarékos; nem iszákos, kártyás, adósságcsináló, vagy veszekedő; dicsvágyó és szerény; a szolgálatban megbízható és szeret is alkalmaztatni.

 

1848-ban hazatért Magyarországra. 1848. június 13-án kinevezték a Győrben szerveződő 5. honvédzászlóalj századosává. A nyár folyamán fegyverbeszerzési- és gyártási tárgyalásokat folytatott Bécsújhelyen és Prágában, s kidolgozta egy magyar lőkupak- és gyutacsgyár terveit. 1848. augusztus 27-én a Tiszán-inneni önkéntes mozgó nemzetőrség szolnoki táborának parancsnokává nevezték ki, egyben előléptették honvéd őrnaggyá. Szeptember 24-től a Csepel-sziget, majd a kelet-dunántúli népfelkelés parancsnokaként a Roth vezérőrnagy vezette horvát hadosztály elleni hadműveleteket irányította. Szeptember 30-án hazaárulás vádjával kivégeztette Zichy Ödön grófot, Fejér megye volt adminisztrátorát. Fontos szerepet játszott Roth hadosztályának október 7-i fegyverletételében. Ez volt a szabadságharc méreteit tekintve legnagyobb győzelme: több mint 9000 ellenséges katonát sikerült kikapcsolni a további hadműveletekből.

 

1849. március 3-án Tiszafüreden Szemere Bertalan fő kormánybiztos a tisztikar kívánságára a leváltott Dembinszky helyére őt nevezte ki a fősereg ideiglenes fővezérévé. Mind a tápióbicskei, mind az isaszegi csatában az ő személyes fellépése állította meg a visszavonulást, s az általa előrerendelt tartalékoknak köszönhetően lett a magyar seregé a győzelem.

 

1849 április 14-én Kossuth neki ajánlotta fel a hadügyminiszteri tárcát, amelyet Görgei május 1-jén elfogadott. Május 21-én, 17 napi ostrom után bevette Buda várát. A dicsőség ízét azonban megkeserítették a készülő orosz beavatkozásról érkező hírek. Nem sokkal később Kossuth leváltotta Görgeit a fővezérségről. Július 2-án a komáromi csatában súlyosan megsebesült: egy gránátszilánk az agyvelejéig felhasította a koponyáját. Napokig élet és halál között lebegett.

 

A nyári hadjárat volt Görgei hadvezéri pályájának csúcspontja. Az egy hónapos hadjárat alatt a fel-dunai hadsereg nyolc ütközetet vívott, s ebből csupán egyet veszített el. Maga Miklós cár is csodálkozott azon, „hogy Görgei Komárom elhagyása után hogyan kerülhette meg hadseregünknek előbb a jobb-, aztán a balszárnyát, hogyan tehetett ilyen hatalmas kört, hogyan teremhetett délen, hogyan egyesülhetett az ottani erőkkel”.

 

Az Aradra érkező Görgei mögött az orosz fősereg többnapi járóföldre lemaradt. Ha a Szegedet kardcsapás nélkül kiürítő Dembinszky altábornagy vezette déli fősereg a kormány utasításai ellenére nem Temesvár, hanem Arad felé vonul vissza, az így egyesíthető magyar hadsereg a siker reményében szállhatott volna szembe Haynau táborszernagy cs. kir. főseregével. Nem ezt történt.Az összpontosítás s egy utolsó, Haynau feletti győzelem lehetősége ezzel odaveszett. Görgei számára nem maradt más, mint az oroszok előtti fegyverletétel.

 

A temesvári vereség után Kossuth augusztus 11-én Görgeit nevezte ki fővezérré, majd a katonai és polgári teljhatalom birtokosává, aki ezek után haditanácsra hívta össze tisztjeit, s közölte velük: a további ellenállásnak nincs értelme, ezért az oroszok előtti fegyverletételt javasolja. Felolvasta Rüdiger orosz tábornokhoz ebben az értelemben írott levelét, amelyben kérte, hogy bajtársait ne szolgáltassák ki az ellenség bosszúvágyának. „Talán elég lesz, ha egymagam leszek annak áldozata” – írta. Majd a határozathozatal idejére elhagyta a termet. A közel 70 tiszt két kivétellel az oroszok előtti fegyverletételre szavazott. Görgei augusztus 13-án hadseregével a világosi várhoz közeli szőlősi mezőn letette a fegyvert az oroszok előtt. Amikor ellovagolt a III. hadtest katonái előtt, s azok még utoljára megéljenezték, Görgei vasidegei is felmondták a szolgálatot, s sírva borult lova nyakára. „Isten veled, Görgei!” – szólt a búcsú. A tábornok abban reménykedett, hogy az orosz hadsereg biztosítani fogja a magukat megadók életét.

 

Miklós orosz cár követelésére augusztus 22-én amnesztiát kapott, s a karintiai Klagenfurtba száműzték. Először 1867. július 20-án tért haza. Előbb különböző munkákat vállalt, majd 1884-től a Tisza-kormánytól kapott altábornagyi nyugdíjból élt. 1884. március 30-án 207 volt honvéd nyilatkozatban jelentette ki, hogy nem tartja Görgeit árulónak. Élete hátralévő éveit Visegrádon, illetve Budapesten töltötte. 1916. május 21-én, Buda visszavételének 67. évfordulóján, 98 éves korában halt meg Pesten.

 

Móricz Zsigmond „élő vértanúnak” nevezte, s tény, hogy életben maradásával rosszabb sors jutott neki, mintha kivégezték volna. 67 évvel élte túl 1849-et, 1916-ra szinte valamennyi egykori harcostársa meghalt már. Az árulási vádról azóta kiderült, hogy a politikai manipuláció és a nemzeti naivitás sajátos keveréke volt csupán, nem a tények által megalapozott állítás. Pedig Görgei nem a magyar szabadságharc árulója, hanem legjobb hadvezére volt. Olyan katona, amilyet Hadik András óta, s azóta sem hordott hátán ez a föld.

 

Forrás:Hermann Róbert/magyaridok.hu nyomán

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap