István király időtálló öröksége

Fedák Anita, v, 08/17/2014 - 00:12

Szent István királyról még gyerekkoromban hallottam szüleimtől, nagyszüleimtől, s olvasgattam róla, a szekrény mélyéről előkotort könyvekben. Később egy hatalmas űr keletkezett – az iskolás évek úgy repültek el felettem, hogy még csak említés sem történt nagy királyunkról. Ez ma valakinek hihetetlenül hangzik, de sajnos igaz. Én ugyanis még a Szovjetunióban kezdtem el iskolai tanulmányaimat, majd Ukrajnában kaptam kézhez a diplomáimat. Az egykori Szovjetunióban magyar nép történelmét tanítani egyetlen iskolaigazgató sem engedélyezte.  Persze, azért közben olvasmányélményeim alapján összeállt bennem egy kép Szent Istvánról. Láttam róla készült illusztrációkat is, de az első műalkotással az életben jóval később találkoztam a híres tihanyi apátság udvarán. Bevallom, hirtelenében kicsit furcsának találtam a fémesen csillogó szupermodern szobrot. Valahogy nem éreztem eléggé méltóságteljesnek, eléggé emelkedettnek. Körüljártam, szemlélgettem és valahogy egyre inkább rádöbbentem, hogy mégiscsak egy remekmű ez. Formabontó, hagyományromboló szobor – de zseniális! Magyarországon számos más szobor őrzi emlékét. Az utóbbi évtizedekben pedig immár Kárpátalján is megjelentek szobrai. Beregszász, Aknaszlatina, Szürte után nemrégen Salánkon került sor szoboravatásra. Lélekemelő mozzanat Szent István napjának küszöbén. Szobrok a határon-túlon és a határon innen, szobrok különböző látásmódban, más-más felfogásban, ahogyan a szobrászok megálmodják és elénk idézik Őt. Bronz, öntöttvas, gránit. Maradandó, idővel dacoló anyagok.

A nagy uralkodók nagysága elsősorban talán abban rejlett, hogy éleslátó szemmel tudtak eligazodni saját koruk bonyolult történelmi és társadalmi kérdéseiben, s vállalkoztak a belőlük fakadó létfontosságú feladatok megoldására. Ebben rejlik minden bizonnyal államalapító Szent István királyunk géniusza is, aki rájött, hogy nem létezhet független és erős nemzet egy független, erős és egységes állam nélkül, hogy elképzelhetetlen a haladás, a jövő a más országok iránti nyitottság, a más népek iránti megbecsülés és tolerancia nélkül.

Több mint ezer év távlatából emlékezünk a magyarok első királyára. Elégedetten tapasztaljuk, hogy a megemlékezésekben visszakerült az őt megillető rangos helyre azokban a térségekben is, ahol még a közelmúltban "meg kellett feledkezni" a Szent István-napról. Igencsak sajnálatosan, de e térségek közé tartozott Kárpátalja is. És itt pironkodva vallom be: gyermekkoromban jómagam nemigen tudtam a Szent István-napról. Csupán azt tudom előkaparni emlékeim mélyéről, hogy néhai jó mezővári nagyapám ilyenkor a fehér abroszra tett kenyeret csillogó szemmel szegte meg...

De oszladozóban a sötétség. Helyükre kerülnek a dolgok. És az idő multával egyre tisztábban tárul elénk Szent István király nagysága. Hiszen neki köszönhetően került be népünk, nemzetünk az európai civilizáció áramkörébe, hogy ő volt az, aki nemcsak megalapította, hanem közel négy évtizeden át biztos kézzel kormányozta, erősítette, szervezte az országot. Olyan alapokat hozva létre, amelyekre ma is bizton építhet az egész nemzet.

Az ő érdeme, hogy életművében a nemzet léte, biztonsága, a magyarság szeretete a más nemzetiségű ország lakók és a szomszéd népek megbecsülésével és tiszteletével ötvöződött. "Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennél fogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd, és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak." – áll István király fiához, Imre herceghez írt Intelmeiben. Természetesen maga a király is jó példával járt elöl abban, hogyan kell befogadni, felkarolni a máshonnét érkezett írástudókat, szerzeteseket, kézműveseket. Bár mai is így lenne. S nem románoznák le az Erdélyből érkezőt vagy az Ukrajnából áttelepült kárpátaljai magyart. Akkoriban még nem létezett ugyan a nemzetiségi politika fogalma, de találnánk-e jobb kifejezést ennek megjelölésére? És vajon szükséges-e hangsúlyozni, hogy ha valakinek, úgy nekünk, a Kárpátok lábánál élő magyar kisebbségnek mit jelentenek az ő gondolatai-elvei, mit jelent az, hogy toleranciát gyakorolt a többségi nemzet oldaláról a kisebbségek képviselőivel szemben?!

És bármilyen furcsán hangzik, manapság, amikor mindenkit érdeklő, a médiában vezető helyet elfoglaló téma lett az anyaország és a határon túli magyarság kölcsönös viszonya, a kettős állampolgárság kérdése, a határok átjárhatósága stb., nyilván továbbra is iránytű lehet a szentistváni életmű. A hívek lehiggadt bölcsessége, tisztánlátása.

Első királyunk sziklára épített. Igazsága kiállta az idők próbáját. A keresztény erkölcsi értékek – a hithez, a családhoz, a nemzethez való hűség – megbízható pillérei a jelennek és a jövőnek. Amikor ezen a napon megszegjük az új búzából sült kenyeret, erre is gondoljunk. 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap