Ithaka első éjszakáján

Turcsány Péter, szo, 08/19/2017 - 00:04

 

 

  

 

 

 

 

Isteni sarj maradéka – nyitottam a partra szemem:
üllő-fényes a dombhát – alkonyi csöndre feszül,
esti darázsraj a nép, hazaszáll, kikötőkbe szorul,
indul az ösvény, megnyíló repedése a völgynek –
fölvezet arra, ahol csak a hold meg a cédrus az út,
pillanat-íve a földnek kéken az égre vetül!
Árny-lugasában az ember bújik társaival,
mulatozik s dala veri el baglyok tűznéző huhogását.

Isteni sarj maradéka – nyitottam a csöndre fülem,
vártak a csúcsok után az öbölbe bukó ligetek;
és ó, a márvány, idő-szobrászta csoda hát
– mikor a tengeren taraj se rebben és hal se –
a vándornak, kit úti célja hoz, enyhelyet át.
Fölötte valahol, sétatéren erős emlék,
– a múlt erőszakából bűneit nem vonszolva már –
egy őslakos félisten, kémlelő szem tekinti:
ideért, ideért a távoli testvér, s osztozik terhén.  

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap