Jedlik Ányos Emléknap

Szerkesztő A, sze, 12/13/2017 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

 

Jedlik Ányos

(Szimő, 1800. január 11. – Győr, 1895. december 13.)

 

 

Természettudós, feltaláló, bencés szerzetes, kiváló tanár és nevelő. Komárom megyei földműves család gyermeke, Nagyszombatban és Pozsonyban végezte iskoláit, Pannonhalmán lépett a bencések közé. Jedlik István ekkor kapta az Ányos rendi nevet, amely az Ananius latin név magyar alakja. (Unokatestvére és egyben osztálytársa volt Czuczor Gergely, akivel pályája többször is érintkezett.) Jedlik széleskörű ismeretek birtokába került: matematikai, fizikai, filozófiai és történelmi végzettsége egyaránt volt, a Győri Líceumban a fizikai tanszéken tanított. Kezdettől fontosnak érezte a fizikai szertár megszervezését és gazdagítását, gyakran maga készítette el a kutatások és kísérletek eszközeit.

 

1831-ben a Pozsonyi Királyi Akadémia tanára lesz, 1840-ben a Pesti Egyetem fizika tanszékének a vezetője (a fizika tanszék akkor a Bölcsészkarhoz tartozott, mint a többi természettudományos tanszék is). 1843-ban elkészíti az első magyar nyelvű fizika tankönyvet, pedig a magyar nyelvű oktatás csak 1845-től lesz kötelező a pesti egyetemen (addig német és/vagy latin nyelven folyt a tanítás).

 

Jedlik küzd a magyar tudományos nyelv megteremtéséért, beleértve a magyar fizikai műszaki nyelvet is. Kiváló tanár volt, nagy felkészültségű oktató, aki diákjait tudóstársának tekintette, akiket – éppen a jól felszerelt szertár berendezései segítségével – vezetett be a tudományokba. Az ifjúság szorgalmasan járt óráira, és Jedlik népszerű előadónak számított.

 

1848. március 15-én délelőtt azonban beszédében józanságra intette hallgatóit, ami akkor visszatetszést váltott ki az egyetem vezetésében (is), és Jedliket eltiltották a tanítástól, nemcsak a katedrától, de még a szertárt is elvették tőle. Jedlik válaszképpen 1848 tavaszán beállt nemzetőrnek. 1850 után aztán újra taníthat – de csak németül. (Jedlik egyenlő mértékben bírta a magyar, a német és a szlovák nyelvet.) 1858-ban a német-magyar műszaki szótár társszerkesztője lesz, szójavaslatai közül több bekerült a magyar köznyelvbe, illetve a természettudományos szaknyelvbe, mint: a dugattyú, merőleges, hullámhossz, kilométer, léggömb, légnyomás, műanyag szavak. (A magyar nagyszótár és a tudományos szótárak megteremtésében oroszlánszerepet vitt Czuczor Gergely, Jedlik pedig méltó társa volt.) Ugyanebben az időben írja tankönyveit: a Hőtan és a Fénytan címűeket. 1863-ban a pesti egyetem rektora lesz. 1878-ban professzori helyét Eötvös Loránd kapja meg (aki ekkor 30 éves). Jedlik visszavonult a győri bencés rendházba, és minden idejét kísérleteinek és találmányainak szentelte, egészen késő öregkoráig.

 

Jedlik Ányos fő kutatási területe az elektromosság és az optika. Az elektromosság a XIX. században a fizika talán legnagyobb mértékben fejlődő területe, amely a tudományos kutatáson kívül a gyakorlati életben és az iparban is egyre jobban hódít.

 

Jedlik találmányai közül kiemelkedik az egyenáramú elektromotor, amelyet ő „villámdelejes forgonynak” nevezett, ennek lényege az elektromágnes beépítése árammal átjárt tekercsek közé, - valójában az elektromotor őse. Kidolgozta továbbá a dinamóelvet, pontosabban az elektromos öngerjesztés elvét, amely az újfajta áramfejlesztést, az egyenáramú generátort készítette elő (vagyis nem magát a dinamót, bár az utókor pontatlanul ezt azonosítja Jedlik találmányával).

 

Fiatalkorától foglalkozott a rácsosztó-gép kidolgozásával, amely az optikai rácsok egyenletes és jól elkülöníthető rendszerének megteremtését szolgálta. Elsőként javasolta, hogy az optikai rácsmintázatokat tegyék rá a papírpénzekre, hogy a hamisíthatóság elkerülhető legyen (javaslatát azonban nem fogadták el). Ezzel a találmánnyal a magyar finommechanikai műszergyártás alapjait teremtette meg. Jedlik rácsosztó-gépét még az 1960-as években is használták.

 

Győr belvárosában a  Jedlik-féle szódavíz, mint szökőkút

Már az 1820-as években foglalkoztatta a szódavíz (a mesterséges savanyúvíz) előállításának ötlete, amelyet később ipari körülmények között is alkalmazni lehetett. Ez a találmány akkor a győri bencés rendház falain belül maradt, de az 1831-32-es felső-magyarországi kolerajárvány idején hozzájárult, hogy ez az ital – savanyú kémhatása okán – nem terjesztette a járványt, és a szenvedőknek jelentős enyhülést okozott. Ez a találmány máig tartó népszerűséget hozott Jedlik Ányosnak, a hatalmas méretű szódásüveg szobrát már századunkban állították fel Győr egyik fontos kereszteződésében, és ünnepnapokon az üvegből frissítő szódavíz ereszthető. Jedlik Ányos és Czuczor Gergely kétalakos szobra a győri főtéren található, a bencés gimnázium előtt, amelynek mindketten diákjai voltak, Jedlik pedig tanára is. A két alak kezét nyújtja egymásnak.

Jedlik Ányos életében számos elismerést és kitüntetést kapott, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd később tiszteleti tagja lett, a Mathematikai és Physikai Társulat első rendes tagja volt. Idős korában elnyerte a Vaskorona rendet. Sírja a győri Újtemetőben van, ahol 1942-ben a várostól díszsírhelyet kapott, (a városrendezés miatt végrehajtott) újratemetést a később mártírhalált halt Apor Vilmos győri püspök végezte.

 

Jedlik Ányos nevét a róla elnevezett társaság viseli, a bencés gimnáziumban emlékét kiállítás őrzi. Szülőfalujában, Szimőn (mai szlovákiai neve Zemné) múzeum létesült. Nevét több oktatási intézmény és néhány közterület hordozza, a Jedlik-díjat évente ítélik oda az arra érdemes tudósnak.

 

Jedlik Ányos figyelemmel kísérte és fő vonásaiban ismerte a XIX. század legfontosabb természettudományos kutatásait, maga is hozzájárult ezek gazdagításához. Magyarország hátrányos politikai helyzete, a magyar gazdaság elmaradottsága, az ipari igénytelenség azonban egy sor találmány érdemi kifejlesztését meggátolta. Maga Ányos sem tartotta találmányait a gyakorlatban alkalmazhatóaknak, maga sem törekedett ezek ismertségére, népszerűsítésére, különösen nem pedig a tömegtermelés szolgálatába állítására, - mert ilyen nem létezett a korabeli Magyarországon. Így e találmányok nagy része megmaradt egy zseniális feltaláló személyiség magánügyének, egy igényes, de az oktatás felé forduló egyházi iskola „belső büszkeségének”. Jedlik keveset publikált, s amit igen, azt sem igyekezett külföldi tudóstársaihoz (némelykor konkurensekhez) eljuttatni, számos találmánya így is – bizonyíthatóan – megelőzte a kortársi kutatásokat. Csak amíg azok – netán megkésve – azonnal meg is valósultak, a magyar tudós találmányai – esetleg korábbra datálva ugyan – vázlatfüzetben maradtak, kiadatlanul, a megvalósítás reális esélye nélkül.

 

 

Életünk során sokszor hallunk Jedlik Ányosról, általános és középiskolásként is tanulmányaink része, de attól, hogy megtanuljuk milyen találmányok, felfedezések kötődnek hozzá, az embert nem ismerjük még meg. Halála után Eötvös Lóránd a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke tartott róla emlékbeszédet. Így méltatta Jedliket: „Nem tartozott ő a nemzet nagyjai közé… de nem abban az értelemben, melyben ezt a jelzőt rendesen használni szoktuk. Az államférfi, ki egy nemzet sorsát viszontagságok között jóra vezérli, a költő, ki dalával majd vigasztalja, a történetíró, ki neki múltjáról beszél… mind közelebb állanak a nemzet szívéhez és inkább számíthatnak elismerésére, mint a tudós, ki reá közvetlen befolyást nem gyakorol, és aki, ha búvárkodása közben gyöngyöt talál, még azzal is nem kizárólag csak az ő, hanem az egész világnak szellemi kincsét gazdagítja.” Ma is találónak érezhetjük Eötvös szavait. A természettudomány művelőit jóval kevésbé ismeri a nagyközönség, pedig az ő munkájuk ugyanúgy hozzájárul egy-egy nemzet felemelkedéséhez, vagy a világ jobbá tételéhez, és ebben a tekintetben Jedlik igenis sokat tett ezért a nemzetért a maga módján, kutatásaival, felfedezéseivel nemcsak a magyar tankönyvek lapjára került fel, hanem a világ „tankönyvei” is foglalkoznak az ő munkásságával.

 

 

Jedlik Ányos természettudós, feltaláló és tanár megírta az első magyar nyelvű fizikai tankönyvet, műszaki szótárt, tankönyveket írt, megalkotta az egyenáramú motort, feltalálta a dinamó-elvet, a szódavizet, és találmányával megteremtette a finommechanikai műszergyártás alapjait. Számos elismerést és kitüntetést kapott. Tagjai közé fogadta a Magyar Tudományos Akadémia, első rendes tagja volt a Mathematikai és Physikai Társulatnak és elnyerte a Vaskorona rendet.

Jedlik Ányos találmányaival és oktató-nevelő munkájával nemzetközi elismerést szerzett Magyarországnak.

 

 

 

Lukáts János

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap