Jószay Orbán Viktória: „Ami régen érték volt...”

Szerkesztő B, p, 12/01/2017 - 00:08

Jószay Orbán Viktória: „Ami régen érték volt, és fontosnak tartották annak átadását, azok a dolgok mára már eléggé megfakultak... Az igazi értékek helyét átvette az anyagiasság  és az érvényesülni akarás...”

 

Miénk az irodalom. Miénk a sok vers, próza, novella, és könyv. A történelem ajándékai, melyek egykoron azért születtek meg, hogy  részei legyenek az életünknek. Bátor felszólalások, hazafiasság, remény, mind fellelhetők egy-egy költeményben.

Ma a régi korok egyik ismert hőséről, Vörösmarty Mihályról beszélgetek Jószay O. Viktóriával, a Nagymuzsalyi középiskola magyar nyelv-és irodalom tanárával, aki  többéves tapasztallattal rendelkezik, és beszámol nekünk arról, hogy a mostani fiatalság mennyire érdeklődik az irodalom, s többek között Vörösmarty  felől.

Jellemezdd kérlek Vörösmartyt, milyen tulajdonságokkal ismerted meg őt?

 A magyar romantika első nemzedékének legnagyobb alakja, a magyar romantika verses költészetének megteremtője, drámaíró.  Verseiben foglalkozik politikával, hazafiassággal, szerelemmel is.

 

Te, mint tanárnő, több éven keresztül adtad át tananyagként a gyerekeknek az egész életét, de melyik osztályban találkoznak vele először a diákok?

 Magával a költővel először az általános iskola 8. Osztályában találkoznak. Ekkor röviden megismerkednek az életrajzával. Ezután első műve, mellyel találkoznak : a Szép Ilonka. Hazafias versei közül a Szózatot tanulják, majd az Ábránd következik.

Későbbiekben, részletesen 10.osztályben tanulunk Vörösmartyról ( Zalán futása, A Guttenberg-albuma, Gondolatok a könyvetárban, A merengőhöz, A vén cigány).

 

Személyszerint nekem a felsoroltak közül a  „ A vén cigány” a kedvencem. A gyerekek hogy vannak ezzel?

Érdekes, hogy a legnagyobb érdeklődést a 8. osztályban váltja ki. Itt is a szerelmi költészete a  legkedveltebb, Szép Ilonka és az Ábránd.

 

„Itt is”-? Gondolom ezek a művek népszerűbbek.

A gyerekeket mindíg az érdekli jobban, amivel azonosulni tudnak. Természetesen őket ebben a korban jobban érdekli a szerelem, mint a hazafias költészet. Tehát hajlamosabbak hamarabb felfedezni benne a szerelmes férfit, mint a hazafit, és ez jobban is érdekli őket.

 

Milyenek a te érszrevételeid Vörösmartyról, vannak a műveiben rejtett érzelmek?

Gyakorta érezzük úgy, hogy fél valamitől. Nem egy konkrét dologtól, hanem mintha rettegne, hogy valami szörnyűség fog történni, maga sem tudja, hogy mi az. Mindíg, érzékenyen érintette, ha igazságtalanságokat tapasztalt a társadalomban.  A költészetben sokszor ott a búskomorság, de ugyanakkor fellelhető a bizalkodó szellem is.

 

Érzelmek, tapasztalatok, politika. Sok költő akkor, emiatt fogott tollat és alkotott valami óriásit. Abban a korban ez nagy érdeklődést váltott ki. De hogy van ez ma? Milyen szerepet játszik Vörösmarty a XXI.sz.-i fiatalok életében?

Természetesen, minden diák tudatában Vörösmarty nevéhez a Szózat társul legelőször. Sokan csak így ismerik. Akik mélyebben érdeklődnek iránta, azok  felfedezni vélik benne a politikust is, a hazájáért  aggódó hazafit.

 

Te hogyan tartod életben az irodalmat a saját életedben?

Eleve vannak olyan emberek, akiknek az életében mindig is fontosabb volt az irodalom, mint a másokéban.  Ez még gyermekkorban dől el. Lehet valaki csupán felnőtt korában szokik rá az úgymond az olvasásra. De akkor már csak nagyon ritkán alakul ki szoros kapcsolat a szépirodalommal. Nagyon meghatározóak az első élmények, találkozások. Az a gyermek, akinek kicsi korában sok mesét, verset olvasnak, érdeklődőbbek lesznek a későbbiekben is.

Nekem szerencsém volt, mert édesapám rengeteg verset, mesét olvasott, és én már nagyon vártam, boldogan készültem arra az időre, mikor már én magam is, segítség nélkül belevethetem magam a könyvekbe, az irodalomba. Máig nagyon szeretem a könyv, papír illatát. Melelégedettséggel tölt el, ha ezt az illatot érzem. Visszaemlékszem, hogy bármikor kaptam ajándékot ( születésnap, Karácsony) mindig volt mellette könyv is. Tudták, hogy annak örülök. Így már otthon kaptam egy jó alapot. Későbbiekben pedig olyan szerencsés lehettem, hogy Vidnyánszky Éva nénitől tanulhattam az irodalmat. Ő egy számomra csodálatos világba vezetettt be. Két évig osztályfőnököm volt, életem egyik meghatározó iránytűje. Rengeteget köszönhetek neki. Az ő egyénisége, az ő irodalom iránt való szeretete, szinte ragályos volt. Az irodalom kilépettt a tanórák kereteiből, foglalkozhattunk vele szakkörön is. Az én életemben az lenne a furcsa, ha nem alakult volna ki szoros kapcsolat az irodalommal. Én magam is sok verset írtam kisgyerekként, majd később inkább prózákban tudtam magam jobban kifelyezni. Sajnos, már rég írtam,  de tervbe van, hogy újra felveszem a tollat. Nekem könnyű dolgom van, hiszen naponta találkozhatok az irodalommal, jelen van az életemben napi szinten.

Felnőttként már sajnos kevesebb időm van, hogy szabadidőmben új irodalmi művekkel ismerkedjek. Ngűagyon sokszor előfordul, hogy munkám során elérkezünk egy műhöz, amit már legalább kétszer elolvastam, de ahogy kézbe veszem, nem tudom letenni. És nagyon érdekes, hogy ugyanaz a mű másat mondott iskolás koromban, másat egyetemi éveim alatt, és egy teljesen új világba vezet most, már érett felnőttként...

 

Nagyon szép ami megosztottál velem. Azéletedben, mint egy növekvő fa, úgy fejlődött ki az irodalom utáni szeretet. De szerinted ma, a XXI. Sz-i fiataloknak is így kellene szeretniük, ismerniük a múlt század művészeit,  s azoknak műveit?

A  mai fiataloknak nagyon nehéz dolguk van. Ami régen érték volt, és fontosnak tartották annak átadását, azok a dolgok mára már eléggé megfakultak. Az igazi értékek helyét átvették az anyagiasság és az érvényelsülni akarás. Ez, utóbbival nem is lenne gond, ha egészséges folyamatról beszélnénk. De ma már egyre kevesebben kapnak otthonról helyes értékrendet. Ha egy mai fiatal érvényesülésről beszél, akkor sajnos legtöbbször csupán annyit jelent, hogy sok pénzt akar, könnyű életet. Időt és energiát fektetni bele már nem divat. Legtöbbször az iskolára hárul a felelősség, hogy elültesse a gyermekek tudatában a gondolatot, hogy a tudás mindig érték marad, hogy nem hiába őrizték meg a századok művészeinek emlékét, alkotásait. Meg kell tanítanunk a gyerekeket,  hogy ez egy csodálatos világ. Hogy ha megismerkedünk a művészettel, akkor jobban fogjuk ismerni a múltunkat. Hiszen igazán csak rendelkezik tiszta öntudattal, aki ismeri a múltját, és csak innen van lehetőség rátalálni egy működő jövőképre is.

 

Teljesen egyetértek veled. Fontos a művészet, a kúltúra. De hogyan értessük meg azokkal a gyerekekkel ezt, akik csak annyit mondanak erre, már nem divat. Hiszen már nem divat szépen beszélni, nem divat szerelemes verseket írni egy nőnek, és így tovább... Ha az ember nem nyitott a művészetek felé, nem szomjas az irodalomra, akkor csekély az esélye arra is, hogy például Vörösmarty emléke megragadja. Mit gondolsz, mit kell tennünk, azért, hogy tovább éljen bennünk  ez a csodálatos költő?

Rá kell nevelnünk a mai fiatalokat, s az eljövendőket is arra, hogy irodalmunkban felfedezzék az értéket, a kincset. Hogy az irodalom nem csupán egy tantárgy, amit rájuk akarnak erőltetni az iskolában, hanem egy csodás út, melyre rálépve gyönyörűés igaz dolgokat ismerhetünk meg.

Az irodalomban önmagunkat is jobban megismerhetjük, nem csupán a világot. Ha sikerül a gyerekeket erre rávezetnünk, akkor nem kell attól félnünk, hogy Vörösmarty, vagy más írónk emléke megfakul. Ha ez sikerül, akkor tovább él az irodalmunk és a nemzetünk is.

 

Igen, kedves Viktória, ezt én is így gondolom. A folytonosan rohanó világunkban, hagynunk kell egy kis időt erre is. Nem sokat, csak annyit, hogy a szépirodalom bennünk is megmutathassa gyönyörű létezését....

 

/ Nagyné Mészár Alexandra /

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap