József Attila Napok

Szerkesztő A, v, 12/03/2017 - 00:16

 

 

 

 

József Attila a magyar irodalom egyik legnagyobbja, ott van ő Csokonai, Petőfi, Ady mellett. Világirodalmi rangú költészete a magyar kultúra örök értéke, az egymást követő nemzedékek közös kincse. Tragikusan fiatalon halt meg – akárcsak szellemi társai, Csokonai és Petőfi –, de életműve így is felmérhetetlenül gazdag. Szegény sorból indult, s bár a legnagyobb volt, jelentőségéhez méltó körülmények között sohasem élhetett. Folyamatosan küzdött önmagával, nyughatatlan lélek volt. Tehetség és műveltség ötvöződött művészetében, ebben az őszinte, mély gondolatokat felszínre hozó költészetben. Kutató-kóbor lelke versformáinak sokszínűségében is megmutatkozott. Mindent tudott a költészetről, ismerte nyelvünk minden titkát – művész volt minden pillanatban, egész lényével, minden porcikájában. „Az igazat mondd, ne csak a valódit” – vallotta az igazság fontosságát, a művészi lét célját. Folyamatosan vívódott, szembenézett önmagával, s kereste az ember és saját maga igazságát. „Én is így próbálok csalás/nélkül szétnézni könnyedén” – hangzik a Reménytelenül című verse sora. „A semmi ágán ül szívem” – írta ugyanitt, mert magányos volt, mindvégig. Hatalmas ívű filozófiai költeményében, az Eszméletben így fogalmaz: Vasútnál lakom. Erre sok/vonat jön-megy és el-elnézem,/hogy’ szállnak fényes ablakok/a lengedező szösz-sötétben./Igy iramlanak örök éjben/kivilágított nappalok/s én állok minden fülke-fényben, én könyöklök és hallgatok.” Ő, a szerelmet kereső, de a szerelmi megnyugvást soha meg nem találó írta meg a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét, az Ódát. A Mama, a Kései sirató, a Dunánál, a Születésnapomra… a sort folytathatnánk a többi remekművel – József Attila az ember szinte minden nagy kérdésére írt válaszokat. Próbálták őt kisajátítani, érdekeik mellé állítani korszakok és rendszerek. Nem sikerült, mert nem sikerülhetett. József Attila a szellem és a szerelem költője volt. És igaz magyar költő. „Adj magyarságot a magyarnak” – ez volt vágya, ezt vallotta Hazám című versében. És idézzünk ebből a műből még egy felejthetetlen, megrázó erejű gondolatot: „S mégis, magyarnak számkivetve,/lelkem sikoltva megriad –/édes Hazám, fogadj szivedbe,/hadd legyek hűséges fiad!” Ha József Attilára emlékezünk, ne tragikus halála, esendősége, betegsége jusson elsősorban eszünkbe, hanem a magyarságnak adott kincsei: gondolatai, versei!

 

 

 

 

 

 

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap