"Jugoszláviai turné"

Balogh Bertalan, sze, 06/22/2011 - 08:03

 

 

 

Adriai tengerpart. A századok folyamán többször volt ez a vidék olasz ilyen, vagy olyan formában.

Kotor, az öböl bejáratánál ez a nagy és érdekes város is őrzi az olasz építkezés sok-sok nyomát, ha ma már modern kockaházak és küszködve megszélesített utcák jelzik is, hogy lezárult a régi éra.

Találkoznom kell valakivel az öböl legbelső részén egy csöpp városkában, Perasztban. Csak a taxi segít, mert nem bírna el busz-forgalmat az öböl partját követő út. Jó, ha elfér két találkozó autó...

Igazán festői az öböl panorámája. Előbb a lépten-nyomon épülő piros téglás félkész házakat látja az ember, egy fél kilométernyi kanyargás után azonban átlépünk észrevétlenül egy időhatárt: több és több a régi kőház, végül, pedig már csakis ódon kőházakat látok a partot szegélyező meredek hegyoldalban egymáshoz zsúfolva-ragasztva, mint a fecskefészkek...

Többségük évszázadokkal ezelőtt épült, és persze, nem jugoszlávok által. Faragott kövek a homlokzaton, oszlopok és kis loggiák, korláttalan lépcsősorok, kőkeretes ablakok, bogárhátú cserépből a tető... Halászfalvacskák, amelyek a meredek hegyfal és a part közti sávba szorultak, és sem nem bővülhettek, sem nem változhattak, sem nem akartak... Csak lakóik változtak, és a nyelv, amit beszélnek.

Végre beérünk Perasztba.

Főtér.

Kikötő és forgalmas rakodópart volt itt valamikor: kövezetét még itáliai mesterek faragták és rakták le, a kis teret patríciusok remek villái ölelik körbe, az ég mélykék, és az irgalmatlanul tiszta és forró mediterrán nap tüze Itáliát, vagy Görögországot idézi. A kertekben fügefák őriznek egy régi hangulatot és illatot, és narancsfákon érik mindenütt a napfény gyümölcse... A kertvendéglőben is, ahol az asztalnál ülök, narancsfa hajlik fölém.

Várok a pincérre, és arra, akivel kettőkor találkoznom kell.

A pincér nem mozdul, nyaktekerős, félig szláv, félig töröknek is tűnő muzsika kígyózik az ódon vendéglő felső ablakaiból, a szép, kőfaragásos erkély felől. Velencében láttam hasonlót. Áll az idő és áll a világ. Végül beleun a pincér az ücsörgésbe, és odaállít, mert látja, hogy nem tágítok. Piszkos körmökkel, viseltes fehér ingben, tornacipővel a lábán flegmáskodik velem, aztán végre szót értünk, és éppoly közönyösen otthagy. Fél óra múlva úgy tolja elém az egyébként jó illatú ételt, mintha gályarabnak adna enni. A várt ember nem jön, a pincér pedig éppoly unottan becsap.

Montenegró.

Ezek között az emberek között a délután kétórai találka körülbelül annyit jelent, hogy "ma találkozni fogok valakivel". Ma! Nem pedig kettőkor.

Nincs már erre berendezkedve az ember...

Sétálok inkább egyet, ha már erre hozott az utam, mert szép a városka, csak ki kell képzeletben vonni belőle mindazt, ami újkori és jugoszláv itt. Szépek a parti paloták, módosságról beszélnek, azokról az időkről, amikor ez velencei üvegárú, arany-holmi, fűszerek és más ritkaságok egyik európai elosztóhelye volt. Rakodómunkásoktól volt zajos egykor ez a tér, cifra öltözékű mágnások kötöttek üzletet egymással, és itták az áldomást a csapszékben darutollas kalapban, csiszolt üvegpohárból, nehéz, köves gyűrűkkel az ujjukon. A gyönyörű gótikus templom tornyát is megcsodálja az ember. Földrengések és politikai viharok ellenére is áll. A hozzá tartozó templomépület azonban leomlott. Romjai között gyom nő, vad fügebokrok... kecske kérődzik. A keskeny, macskaköves sikátorok dél-olasz képet idéznek, csak ez az ablakokból minduntalan előszűrődő és ideget borzoló zene ne rontaná el az idillt!

A vendéglő mellett kötöttárugyár éktelenkedik. A kikötő erődítménye és kaszárnya volt egykor ez az épület. Bájos kis középkori kápolnáját raktárnak használja a gyár. Nem tudom, mit pakolhattak ma az oltárra villás targoncával. Az öböl üveges szemmel mereng, hullámaival a faragott kőszegélyen babrál, mint aki nem tudja mire vélje az egészet. A víz sötétzöld az algáktól. Valami mosóporgyár eresztette bele a szennyvizét a Titó-évtizedek teljes tartama alatt.

Montenegró.

Más szózatú, más keblű nép... 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap