Juhász Gyula: Trianon

Szerkesztő B, p, 04/06/2018 - 00:06

 

 

 

 

 

Juhász Gyula: Trianon

 

Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.

 

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erõ szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

 

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,

Hol királyokat koronáztak egykor,

S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,

Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!

És nem lehet feledni, nem, soha,

 

Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke,

És mienk volt a legszebb kék szalag,

Az Adriának gyöngyös pártadísze!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol

Ferenczy festett, mestereknek álma

Napfényes mûveken föltündökölt,

S egész világra árasztott derût.

És nem lehet feledni, nem soha,

Hogy Váradon egy Ady énekelt,

És holnapot hirdettek magyarok.

És nem lehet feledni, nem, soha

A bölcsõket és sírokat nekünk,

Magyar bölcsõket, magyar sírokat,

Dicsõség és gyász örök fészkeit.

Mert ki feledné, hogy Verecke útján

Jött e hazába a honfoglaló nép,

És ki feledné, hogy erdélyi síkon

Tûnt a dicsõség nem múló egébe

Az ifjú és szabad Petõfi Sándor!

Õ egymaga a diadalmas élet,

Út és igazság csillaga nekünk,

Ha õt fogod követni gyászban, árnyban,

Balsorsban és kétségben, ó, magyar,

A pokol kapuin is gyõzni fogsz,

S a földön föltalálod már a mennyet!

S tudnád feledni a szelíd Szalontát,

hol Arany Jánost ringatá a dajka

Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,

Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcsõ,

Bírnád feledni Kassa szent halottját

S lehet feledni az aradi õskert

Tizenhárom magasztos álmodóját,

Kik mind, mind várnak egy föltámadásra

 

Trianon gyászos napján, magyarok,

Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,

Rossz csillagok alatt virrasztva járók,

Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan

S õszintén, s a nagy, nagy sír fölött

Ma fogjatok kezet, s esküdjetek

Némán, csupán a szív veréseivel

S a jövendõ hitével egy nagy esküt,

Mely az örök életre kötelez,

A munkát és a küzdést hirdeti,

És elvisz a boldog föltámadásra.

 

Nem kell beszélni róla sohasem

De mindig, mindig gondoljunk reá!

 

 

(Felber Zsolt Trianon-gyűjtése)

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap