Kamaszkor - A látvány és a tények

Jókai Anna, p, 05/11/2012 - 00:02

   

 

 

 

  Ostrom és pinceélet. Az addig ismeretlen éhség meglepetése. Anyám a helyzetet nem fogta fel: csak rum és cukor van tartalékban. A spórolt pénz a bankban elvész. Beköszönt az igazi nincstelenség. Apám öreg; „egyéb elemnek” nyilvánítják. Udvart söpör, és portás, hordókat mos. Nincs divatos ruhám, a nővérem kabátjában járok, átalakított női kalapot nyomnak a fejembe, a hajamat nem szabad levágatnom: koszorúba fonva kell viselnem. A kapu alatt lopott rúzst és púdert kenek a képemre. Szavalok a tükörnek, tudok könnyre fakadni. A térdemen gyúródeszka, rajta papír, kesergő sorokat firkálok, „drámát” írok. Még mindig csontos és fejletlen vagyok. Hallom: „szép az arca, de sajnos…” A fiúk tízéves koromtól vonzanak. A szerelem és a halál: ez a kettő érdekel. S azt képzelem: értem van az Isten. A diákmozgalmak nem lelkesítenek. Sőt. A politikai frázisok taszítanak. Az iskolában különcnek bélyegeznek. Tizenhat éves koromig azt hiszem, nekem kell megváltanom a világot. Ki, ha nem én?! Lassan szembefordulok az anyámmal. Hibáit látni kezdem, kinagyítom. Ő pedig büntetni kezd: a lázadásért fokozatos szeretetmegvonással. A korholás, a pocskondiázás állandósul. Szégyellem már a környezetemet.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap