Kárpátalja is csak látszólag békés

Kárpátalja-szer..., h, 09/15/2014 - 00:08

   Második nap: Aki kora reggel végigsétál Ungvár utcáin meglepődik a szeme elé táruló idillen. A helyiek a mindenkori szokás szerint békésen szürcsölgetik a kávéjukat a gombamód elszaporodott kávézók teraszán. És beszélgetnek. Természetesen az ukrán belpolitikai helyzetről, a reggeli híradó aktuális tudósításairól, és arról, mi lesz, ha itt, az egyelőre még békésnek mondható szigeten is elszabadul a pokol. Mi is beülünk egy kávézóba a Posta tér mellett. Véletlenül pont a helyi SZBU, az ukrán biztonsági szolgálat épületével szembe székelő vendéglátó egységbe. Míg a zamatos kávét iszogatjuk szóbak kerül egy a kárpátaljai magyarokat is érintő incidens. A kijevben zajló „majdanos” forradalom idején a Kárpátaljai Nemzetbiztonsági Szolgálat munkatársai Magyarország Ungvári és Beregszászi Konzulátusának diplomatáit is lehallgatták. A helyi sajtó tudomására került információk szerint a múlt év decembere és az idei márciusi időszakban magyar közéleti személyiségeket, politikusokat, a nemzeti egyetem magyar karának dékánját és újságírók tucatjai telefonjainak lehallgatására adott parancsot az egyik megyei bíróság jóváhagyásával az ukrán titkosszolgálat kárpátaljai főosztályának vezetője. Az időközben menesztett parancsnok íróasztalából nyilvánosságra került lehallgatási utasítások között az ungvári szlovák és a magyar főkonzulátusok munkatársainak neve is szerepel, köztük Szalipszki Endre konzulé, akinek megfigyelését egy bizonyos „Újságíró” fedőnéven szereplő személy feltételezett jogellenes cselekményeinek dokumentációja okán rendelték el. A sorozatos lehallgatások ezenkívűl az egyik magas beosztású megyei bíró nevéhez is köthetők, aki kollégáit közvetlenűl utasította a magyarok sorozatos lehallgatására. Míg ezen a híren méltatlankodunk egyik asztaltársunk megkérdezi az ungvári zsurnalisztát, hogy mennyivel „keményebb” módszereket alkalmaz a volt KGB utód. Nos, mint kiderül, az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat főnixmadárként van jelen, amióta az ukrán belpolitikai helyzet a háború felé sodródik. Módszereik valószínűleg valamivel humánusabbak a volt szovjet szervezet metódusainál, bár erre vonatkozólag szinte semmilyen információval nem rendelkeznek, így csak találgatni lehet. A magyarok eddig csak a tehetetlenségükről ismerték az SZBU-t, hiszen a Vereckei-emlékműt többször is megrongálták az ukrán nacionalisták, mint ahogy az ungvári Petőfi-szobrot is. Azonban a tetteseket valamiért soha nem kapták el a nemzetbiztonságiak. Vagy nem is akarták, teszük hozzá csendesen. Most azonban már tény, hogy nagy figyelemmel kísérnek minden nagyobb tömeges megmozdulást az országban, a megyében, s mint a fentiekből is kiderűlt, a lehallgatásaik is szinte mindennapiak. Bárhol, bárkit, bármiről...megfigyelnek, lehallgatnak. Láthatatlanok és ... mindent tudnak. Ott vannak a határátkelőkön, beépülnek taxisnak, pincérnek is vagy akár itt  kávézgathatnak például a szomszéd asztalnál. Ezen jót somolygunk, de nem rejtjük véka alá, hogy bizony kicsit meglepődtünk, hogy mindenkiben kémeket keresnek már Kárpátalján is.   

   A pincér közben bekapcsolja az egyik ukrán csatornát, ahol híreket hallgatunk. Harkivban elesett a városháza, s legkevesebb ötvenen sérültek meg, mondja a hírbemondó. Az eszkaláció hatására sokan arra számítottak, hogy a térségben rendkívüli állapotot hirdetnek ki, ehelyett azonban „csak” a terrorizmus-ellenes hadműveletet indították el, a magyarázatok szerint azért, mert a rendkívüli állapot bevezetése lehetetlenné tenné a május 25-re kiírt elnökválasztás lebonyolítását. Könynyen lehet, hogy aznap, tehát május 25-én, referendumot is tartanak Ukrajnában, amely során a területi berendezkedésről dönthetnek az ukrán választópolgárok. Bár a kérdés pontos megfogalmazása még várat magára, de a megyék nagyobb önrendelkezési jogáról is szó lehet. Turcsinov megbízott elnök bejelentette, haladéktalanul nagyobb döntéshozatali jogkörökkel kell felruházni a megyei önkormányzatokat, javaslata szerint a megyei tanácsok alakítanának saját végrehajtói apparátust, ami a jelenlegi állami közigazgatási rendszer felszámolását eredményezné, azaz csökkenne a közvetlen kijevi befolyás. Ennek a hírnek kicsit megörülünk, hiszen ez azt jelentené, hogy Kárpátalja is végre újra kérhetné az autónómiát. Erről korábban már évekkel ezelőtt döntött a helyi lakosság egy referendum keretében, de sajnos az eredményt különböző mondvacsinált indokokra hivatkozva semmissé nyilvánították. Eljátszunk a gondolattal, hogyha Kárpátalja újra visszakerülhetne az anyaországhoz, mi változna? Mint kiderül, a kárpátaljai magyarok egy ilyen lehetőséget nem biztos, hogy örömmel fogadnának. Mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, hogy a honosítási, tehát a magyar állampolgárság felvétel eljárása után elenyésző volt azon magyarok száma, aki kitelepült Magyarországra. Megoszlanak tehát a vélemények ebben a kérdésben. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az anyaországban élők zöme sem szívesen fogadná a „gyűttment” kárpátaljai magyarokat, mégha az országhatárt kicsit kitolnák is keletebbre...

   Kárpátalja azonban nem zárja be a kapuit a belső Ukrajnai menekültek elől. Mint az egyik civil szervezet vezetőjénél járva megtudjuk, minden lehetséges támogatást megadnak azoknak a Krím-félszigetről elmenekült családoknak, akik Kárpátalján keresnek menedéket. Erről Viktor Lukecsa, a kérdéskörrel foglalkozó megyei törzskar helyettes vezetője tájékoztat. Tőle tudjuk meg, hogy eddig 182 egykori krími lakos költözött Kárpátaljára, zömmel katonatisztek és családtagjaik. Magyar áttelepült családról eddig nem tudnak, holott közel 200 magyar anyanyelvű ukrán állampolgár él a Krím-félszigeten. Kárpátalja vezetése 1,8 millió hrivnyával segíti a krími menekültek letelepedését. Ezenkívül a közszférában biztosítanak számukra munkalehetőséget, de támogatják lakáshoz jutásukat és a gyermekeik óvodai elhelyezését, valamint taníttatását is. Lukecsa elmondta azt is, hogy készek befogadni a keleti megyékből, tehát a Donyeckből menekülőket is, de eddig onnan Kárpátaljára nem érkezett senki.

  Persze minket az is érdekelt, hogy fordított helyzetben, tehát Kárpátaljáról megnövekedett-e a Magyarországra menekült, vagy családeggyesítés ürügyén az országot elhgyók száma. Nos, mint kiderült, sajnos igen. Nem nagy mértékben, tehát menekülési hullámról még nem lehet beszélni, de havonta kb 5-6 család „szivárog” át az anyaországba. Ha azonban rosszabbodna a helyzet és Kárpátalját is elérik a fegyveres zavargások, nem kizárt, hogy a magyarok tömegesen lépik át a magyar-ukrán határt. Ami bizalomkeltő: akivel csak beszélgettünk a helyi magyarok közzül, mindenki állította, lenne kihez átjönnie Magyarországra. Rokonok és jó barátok tucatja fogadná be őket, bizonygatták optimistán.

   Csak zárójelben kérdeztük meg csendesen: és az anyaország vezetése...? Ezek a gondolatok kavarognak bennünk még akkor is, amikor a csapi határétkelőn kiszállítanak a határőrök és a vámosok a kocsinkból. Alaposan átnéznek mindent, majd jó utat kívánnak. Miután a háromórás várakozás után végre átlépjük az ukrán határt, és autónk is átesik egy kisseb fertőtlenítésen, végre a záhonyi határőrök elé kerülünk. Átlépve az Európai Unió kapuját, kicsit fellélegezünk. Most még békés körülmények között hagytuk ott a kárpátaljai magyar barátainkat. Reméljük, hogy ez így is marad... 

(Vastagbetűs kiemelések tőlem! - a Szerkesztő)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap