Kárpátalján az oroszok mellett már a nacionalisták is a „spájzban” vannak

Kárpátalja-szer..., szo, 09/27/2014 - 00:06

    Közel két heti tétova tervezgetés előzte meg visszautazásunkat Kárpátaljára. A magyarországi és az ukrajnai média híreit figyeltük, amelyek aggasztó képet festettek le az ott folyó háborús eseményekről. Gondolkodásra adott okot az is, hogy Záhonynál lépjük-e át az országhatárt, vagy a legmagyarabb kárpátaljai város, Beregszász legyen az első úticél. Végül az utóbbinál döntöttünk. A vacilálásunk oka az volt, hogy információink szerint a külföldön dolgozó ukránok hada tért vissza a napokban, a polgárháborús helyzet hírére és menti a menthetőt. Viszi a családját felpakolva ami mozdítható Olaszországba, Portugáliába vagy Angliába. Aki teheti elmegy az országból hallottuk többektől is... A határon emiatt  többórás sorok alakultak ki. Mi is elindultunk a magyar-ukrán határnak. Célunk: a két nap alatt megtudni, mi a helyzet Kárpátalján, hogyan látják a helyi magyarok a polgárháború felé sodródó, sokak szerint a jugoszláviai helyzetre nagyon emlékeztető ukrajnai helyzetet. Van-e arra esély, hogy Kárpátalja elszakadjon, vagy inkább kiszakadjon ebből az egyre inkább eldurvuló állapotból...

  Első nap: A Beregsurányi Határátkelőnél különösebb gond nélkül jutottunk ki az Európai Unióból. Az ukrajnai oldalon viszont mintha több határőr lett volna. A gyönyörű németjuhász kutya a határőrrel bekukkant az autónkba, majd mivel semmi olyat nem talál, amire kiképezték, tovább somfordál. Néhány kilóméter után a Vérke-parti városba érünk. A központban gyalog sétáunk, ismerősök után kutatok, akiktől információkat tudhatok meg az itteni helyzetről. Mekkora lesz a meglepetésünk, amikor utunkon hatalmas tömegbe botlunk. És nem tüntetők, nem lázadó forradalmárok. Magyar főiskolások és a helyi értelmiség. Közel 700 személy gyűlt össze a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Tanárképző Főiskola előtti téren, hogy közösen szavalja el a magyar hazafiasság egyik legigazabb megnyilvánulását, Radnóti Miklós Nem tudhatom... című versét. Teszik ezt akkor, amikor az ország keleti részében fegyveresek, szakadásrok lőnek egymásra, a békés lakosságra, s emberek halnak meg.

   Újságíró ismerősbe botlunk. Érdeklődünk. „Ukrajnában pattanásig feszült a belpolitikai helyzet. Azon túl, hogy széthullóban van az ország, az IMF-hitelek miatti megszorítások is bonyolítják a közállapotokat. Kárpátalján egyelőre viszonylag nyugalom van, de ez csak a felszín - mondja”. Majd hozzáteszi: felerősödött a volt KGB utódjának, az SZBU-nak a szerepe. Az ukrán nemzetbiztonság munkatársai már a magyar társadalmi szervezetek képviselőit, a diplomácia és a vezető értelmiséget is elkezdték figyelni és lehallgatni. Tőle tudjuk meg azt is, hogy az egyik helyi magyarságszervezet, a a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség választási megállapodást írt alá Petro Porosenkóval, akit az ukrán elnökválasztások legesélyesebb jelöltjekén definiálnak. Ennek értelmében az ukrán milliárdos, akit a Tibi csoki és a Dunakavacsit gyártó cég tulajdonosaként ismerik Magyarországon vállalja, hogy támogatja az Ukrajnában tömbben élő magyar kisebbség érdekeit, így a nyelvhasználati jogaik érvényesítését és az oktatási rendszer fejlődését is. Porosenko Beregszászban emellett parlamenti képviselői helyet is igért a kárpátaljai magyaroknak az ukrán kormányban, és győzelme esetén a kárpátaljai magyar történelmi egyházaktól elkobzott vagyon visszaszolgáltatásának folyamatát is megindítaná. Nos, ígérni a politikusok tudnak talűán a legjobban, állapítjuk meg cinikusan...

    A másik gond, folytatja zsurnaliszta barátunk: Ruszlan Kosulinszkij, az Ukrán Legfelső Tanács alelnöke szerint már több orosz diverzáns csoport szivárgott be az ország nyugati régióiba, köztük Kárpátaljára is. A helyettes házelnök a napokban egy sajtótájékoztatón fejtette ki véleményét. Azt állítja, biztos információkkal rendelkezik, melyek alapján tömegesen lopkodják a nyugati megyékben, így Kárpátalján is a regisztrált gépjárművek rendszámtábláit. Ezeket a térségben előkészítendő provokációkhoz használják fel. A külföldről támogatott akciócsoportok turistáknak álcázva szivárognak be. Jelenlétükről azonban már tud a nemzetbiztonsági szolgálat, teszi hozzá mégegyszer beszélgetőtársunk.

   Eredetileg Ukrajna egységéért akart demonstrálni több tucat autós az ukrán–szlovák határátkelőn, azonban az alkalmat a parlamenti huzavona elleni tiltakozásra is felhasználták. A tüntetők az Ungvár és Felsőnémeti közötti kaput órákra eltorlaszolták. Azt kifogásolták, hogy a Legfelső Tanács még mindig nem fogadta el azt a törvényt, mely ötről harminc napra növelné a tartózkodási időt a külföldi rendszámú gépkocsikkal rendelkező ukrán állampolgárok számára. A hatályos jogszabály szerint ugyanis az ilyen járművekkel ötnaponta át kell lépni az országhatárt.

  A kárpátaljaiakat is megdöbbentették a pénteki odesszai események, melyek emberek tucatjainak halálát okozták. A tragédia nyomán elrendelt országos gyásznapon a megyében is kegyelettel adóztak az áldozatok emléke előtt. Ungváron a Színház téren mintegy félszáz fiatallal, köztük néhány magyar egyetemistával találkozunk, akik mécsest gyújtottak és imát mormoltak az odesszai halottakért.

   Utunkat Munkácsy Mihály szülőváros felé vesszük. Ott mi lehet a helyzet, próbálunk találgatni. A Latorca-parti város tanítóképzőjének magyar csoportját keressük. Kótun Jolán, nekünk csak Jolika nincs éppen órán, így úgy döntünk vele, kicsit körül nézünk a városba.  Dugóba kerülünk. Kiderül, gumiabroncsokat halmoztak fel  a tiltakozók a járási állami közigazgatás épülete előtt. A kupac mellé egy kanna benzint is kihelyeztek, s kilátásba helyezték az abroncsok meggyújtását. A demonstrálók így kívánták kifejezni a járás új vezetőivel szembeni nemtetszésüket. A Latorca-parti városban heves ellenkezést váltott ki az új járási közigazgatás elnökévé történt kinevezése. Munkács városának polgármstere azonban még mindig a magyar nemzetiségű Lengyel Zoltán, nyugtat meg kísérőnk.

Az egyik újságos standnál veszünk egy helyi lapot. Cimlapon olvassuk: „Körözik a ruszin szeparatistát.” Nos, mint kiderült, Ukrajna területi egységének megbontására való törekvés gyanúja miatt elfogatóparancsot adott ki a nemzetbiztonsági szolgálat (SZBU) és a kárpátaljai megyei ügyészség  Petro Hecko ellen. A magát Podkarpatszka Rusz (Kárpátaljai Orosz- a szerző) miniszterelnökének nevező személyt a világhálón közzétett cikke miatt üldözik. Az írásban a kárpátaljai ruszinok nevében intézett felhívást Oroszország elnökéhez azzal a kéréssel, hogy Vlagyimir Putyin küldjön Kárpátaljára békefenntartó erőket. Továbbá egy orosz lapnak adott interjújában azt nyilatkozta, meg kell változtatni Ukrajna közigazgatási felosztását Podkarpatszka Rusz Köztársaság hivatalos elismerésével. A kárpátaljai megyei ügyészség sajtószolgálatának tájékoztatója szerint nemcsak Heckót, hanem a bűntársait is nagy erőkkel keresik.

  Első napunk azzal zárul, hogy a japán cseresznyevirágokban pompázó Ungvárra autózunk, miközben attól rettegünk, hogy valahol ne állítson meg közlekedési rendőr. Hogy mitől tarthat egy magyar rendszámú autóban ülő társaság? Nos, nevetséges a történet, de sajnos valós. A megyei, nacionalista érzelmű rendőrkapitány hozott egy olyan ukázt, miszerint, mindenkitől, aki nem beszéli az ukrán állam nyelvét, legyen az helyi vagy külföldi állampolgár, elkobozzák a jogosítványát. Kicsit megnyugtató volt, hogy közülünk azért egy ember beszélt valamennyire ukránul...

  Este már békés borozgatás közben a virágzó rózsaszín szakurák alatt az ungvári magyar újságíróktól halljuk: Az ukrán kormány illetékesei igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy a forrongó régiókban csak egy szűk mag okolható a szeparatizmusért, amelyet az oroszok támogatnak és pénzelnek. Ám ennek ellentmond az a tény, hogy egyszerű helyi emberek sietnek ellenőrző posztokat emelni településük határában, hogy elkerüljék a katonaság bevonulását. Az elmúlt napokban több helyen is élőláncot alkotó fegyvertelen helyiek akadályozták meg az antiterrorista csoportok előre jutását, de erről kevésbé szólnak a megválogatott kijevi hírek. Mint ahogyan arról sem, hogy az új kijevi vezetés miért alkalmaz erőszakot saját állampolgáraival szemben, miközben a Majdanon pont ezt rótta fel ellenfeleinek. Egyre többen beszélnek kettős mércéről, és nem csupán Kijev, hanem a Nyugat kettős mércéjéről is...

 

(Vastagbetűs kiemelés tőlem! - Szerkesztő)

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap