Katona József Emléknap

Szerkesztő A, szo, 11/11/2017 - 00:04

 

 

 

 

 

Katona József drámairodalmunk nagy alakja, nemzeti drámánk, a Bánk bán szerzője. Leginkább ez a műve él a köztudatban, ezzel az alkotással foglalta el helyét a magyar kulturális emlékezetben. Jogásznak tanult: kecskeméti és szegedi iskolái után Pesten bölcsészetet és jogot hallgatott. Kipróbálta magát a színészmesterségben is, bár kevés sikerrel. Itt élte át a viszonzatlan szerelemet Déryné Széppataki Róza, a kor híres színésznője iránt. Közben alkotott, fordított, dramatizált, majd eredeti műveket is írt. A Bánk bán konfliktusa, alapkérdései ott rejlenek korábbi műveiben is, és kétségtelen, hogy első számú alkotása nagy drámája, voltak előtte is próbálkozásai (Aubigny Klementina, vagyis a vallás miatt való zenebona Franciaországban IV. Henrik alatt, 1813; Ziska, vagyis a husziták első pártütése Csehországban, 1813; Ziska, a táboriták vezére, 1813; Jeruzsálem pusztulása, 1814; A rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok között, 1814). Drámaírói és játékszíni tapasztalatairól 1821-ben (már a Bánk bán után) tanulmányt írt Mi az oka, hogy Magyar Országban a' játékszíni Költő-mesterség lábra nem tud kapni? címmel. A Bánk bánt az Erdélyi Muzéum folyóirat pályázatára írta meg; a díjnyertes pályamunkával akarták megnyitni a kolozsvári (az első magyar) kőszínházat. Katona drámáját nem értékelték a legjobbak között, munkáját a szerző többször is javítgatta, átdogozta, s nagy sikerét nem is érte meg. A Bánk bán II. András király nádorának és a hazának a sorsát dolgozza fel. A Gertrudis királyné és az idegenek (németek) szorításában vergődő magyarok lázadásra készülnek, s Bánk lelkileg hosszú utat jár be, amíg végül ő maga lesz a királyné gyilkosa. A szerelem és a haza iránti aggodalom sodorja előre, végzete felé. Bánk gyötrődő emberből válik magabiztos nemzeti hőssé, hősiessége mégis torzul, mert ő maga lelkileg halottá, tehetetlenné válik. „Bánk a darab végén nem annyira bűnhődő lovag, mint kiégett vulkán.” – írja róla Németh László. Hazáját megmenti, de elveszíti szerelmét, kinek halála értéktelmetlenné teszi további életét. Ezért mondhatja a dráma végén Solom mester: „Nézd, uram, e csüggedést! –/Király, a büntetés már ennek irgalom.”

 

 

 

 

 

 

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap