Katyn - 2/2. rész

Polszerkesztő2, szo, 04/13/2019 - 00:08

A helyi orosz lakosság információja nyomán a katyńi tömegsírok helyét lengyel munkások találták meg 1942-ben. Önálló kutatásokba kezdtek, és a lengyel egyenruhát viselő holttestek megtalálása után azonnal értesítették a német hatóságokat, amelyek eleinte nem mutattak érdeklődést az ügy iránt, de 1943 elején visszatértek rá. Az exhumációs munkákat a németek február 18-án kezdték el, és április 13-ig mintegy 400 holttestet hantoltak ki. A berlini rádió ezen a napon közölte a hírt arról, hogy a katyńi erdőkben 12 000 meggyilkolt lengyel tiszt holttestét találták meg.

A németek április 16-án meghívták az exhumálásra és a vizsgálatokra a Nemzetközi Vöröskeresztet és a lengyel társadalom képviselőit a Főkormányzóságból, valamint hadifoglyokat, köztük lengyel tiszteket. A Vöröskereszt kijelentette, hogy hajlandó együttműködni az ügy kivizsgálása érdekében, de azzal a feltétellel, ha valamennyi érdekelt féltől, tehát az oroszoktól is kap erre felkérést. De facto ez Sztálinnak szabad kezet adott arra, hogy a Vöröskeresztet eszközéül használva megakadályozza a nyomozást az ügyben.

Ennek nyomán a német hatóságok nemzetközi bizottságot hoztak létre egy megfigyelővel. E bizottság tagjai között 13 európai ország képviselője kapott helyet. Az exhumálást nyolc tömegsírban végezték el. 1943. június 3-ig összesen több mint 4100 holttestet emeltek ki. A munkát alaposan dokumentálták. A gyilkosságok elkövetésének módját és a gyilkosok által használt fegyverek típusát is megállapították.

A vizsgálat során 7,65 mm kaliberű német muníció és fegyverek használatát is feljegyezték, ami gyakorlatilag az egyetlen ellenérv volt és marad az a NKVD gyanúsítása ellen, jóllehet ismeretes, hogy a szovjet operatív egységek nagyobb megbízhatóságuk miatt német fegyvereket és muníciót használtak. Ugyanakkor az is az oroszok bűnössége mellett szóló érv, hogy a meggyilkoltak tetemei mellett talált, a szeretteikkel folytatott levelezés 1940 végével véget ér. A gyilkosság időpontját pontosan meg lehetett határozni a sírok fölé ültetett fák kora alapján, valamint a holttesteken keletkező különleges anatomopatológiai képződmények alapján is.

A kutatások dokumentációja a háború idején a krakkói igazságügyi orvosszakértői intézetbe került, ahonnan a háború végén eltűnt. A kutatások német jegyzőkönyvei – amelyeket a Nemzetközi Vöröskereszt képviselői is aláírtak – 4143 exhumált holttest megvizsgálásáról szólnak. Az aláírók közül ketten a háború utáni években szovjet nyomásra írásos nyilatkozatban vonták vissza aláírásukat.

A moszkvai rádió (1943. április 15-én) és a Pravda (április 17-i száma) közzétették a szovjet kormány hivatalos álláspontját, amely a németeket vádolta „a szörnyű bűn elkövetésével”. Sztálin 1942. márciusi állítása szerint, „a lengyel tiszteket áthelyezték három Szmolenszk melletti különleges munkatáborba. Miután a németek 1941-ben bevonultak ide, a táborokat elfoglalták, majd ősszel a lakóikat kivégezték.”

Miután a szovjetek benyomultak a szmolenszki területre és kiszorították innen a német erőket, azonnal munkához fogott saját bizottságuk: Különleges bizottság a "fasiszta" német megszállók által a katyńi erdőkben végrehajtott, a lengyel hadifoglyok sérelmére elkövetett agyonlövések körülményeinek kivizsgálására és a nyomozás lefolytatására. Az általuk elvégzett exhumálások során, bemutattak 9 bizonyítékot (újságfoszlányok, mosodai nyugta, képeslap varsói címmel), melyek szerint a tömeggyilkosságot a Wehrmacht követte el.

A németek bűnösségéről szóló adatok a Nagy Szovjet Enciklopédia néhány háború utáni kiadásában is megjelentek, azonban a hetvenes években megjelent kiadásban nem szerepelt Katyńról szóló címszó.

Az ezerkilencszázötvenes évek végén Hruscsov utasítására a bizonyítékokat megsemmisítették.

A tömeggyilkosság ügye érthető okokból a nürnbergi per napirendjére is felkerült, amikor Rudenko szovjet ügyész népirtás címén, mintegy 11 000 lengyel katonatisztnek Katyńban történt meggyilkolása miatt emelt vádat, de a végén a megszületett ítéletekben ezek a vádak kimaradtak, mert lehetetlenné vált rábizonyítani azt a németekre.

A nyugati szövetségesek tartózkodtak, vagy úgy nevezett “felsőbb érdekből“ mint például W. Churchill brit miniszterelnök, a lengyel kormánynak és a lengyeleknek “mérsékletességet“ javasoltak. A brit sajtó főszerkesztői és a brit hivatalnokok igyekezték elhallgatni a katyńi tömegmészárlást.

Csak jóval később, a TASZSZ 1990. április 14-i közleménye hozott áttörést, amikor a szovjetek hivatalosan bejelentették, hogy a katyńi gyilkosságokért a Szovjetuniót terheli a felelősség, különösképpen pedig Beriját és a munkatársait. A szmolenszki biztosi hivatalból állítólag négy GPU zsidó tisztviselőt küldtek ki a lengyel tisztek agyonlövetésére. A GPU emberei a lengyel tiszteket nyakszirten lőtték.

Annak ellenére, hogy a legfőbb orosz vezetés által megerősítést és beismerést nyert a sztálinista hatalom okozta szovjet bűnösség a katyńi tömeggyilkosságokban, és Oroszországban is nyilvánosságot kaptak a legtitkosabb dokumentumok, 1990-től kezdve Oroszországban ismét megjelentek a bűnösséget megkérdőjelező és a németeket hibáztató nézetek. Egy szélsőséges hang mindemellett Lengyelországgal szemben ellenváddal él állítólagos többtízezer 1920-ban fogságba ejtett szovjet katona kivégzéséről. Ezek a nézetek először akkor jelentek meg, amikor a hatalomra került új pártfőtitkár Gorbacsov nyilvánosságra hozta a katyni vérengzésről szóló, addig titkos és a Szovjetunió felelősségét bizonyító dokumentumokat.

2005. március 5-én Oroszország Legfelsőbb Katonai Ügyészsége kijelentette, hogy a katyńi tömegmészárlás ügyben lezárta a nyomozást, és kijelentette, hogy „nincs semmiféle alapja annak, hogy a katyńi gyilkosságokat népirtásnak nyilvánítsák”. Az indoklásban többek között azt hozták fel, hogy ...a lengyel katonatisztek internálása, fogvatartásuk módja, a bánásmód velük szemben megfelelt az azokban az időkben kötelező normáknak, bár a megölésük bűncselekmény volt, de a jellege nem a lengyel nép exterminációjára vonatkozott. Ez a döntés azt jelenti, hogy Oroszországban a katyńi vérengzés ugyan bűncselekménynek minősül, de már régen elévült.

2010 november 26.-án az orosz parlament elfogadta annak a nyilatkozatnak a szövegét, amely kijelenti, hogy Sztálin személyes utasítására hajtották végre az 1940-ben történt katyni mészárlást.

Lassan helyére kerülnek a dolgok.

 

Forrás:internet

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap