Kazinczy 250 éve (1/2)

Magyar Nyelv Múzeuma, p, 08/19/2011 - 12:43

 

 
 

 

 

Kazinczy Ferenc

1759. október 27-én született Kazinczy Ferenc, akinek életművét az egyik legjobban feldolgozottnak mondhatjuk: nagyon sokan és sokat írtak róla. Saját munkái – a korabeli kiadású könyveivel és a levelezésével - több, mint félszáz kötetben állnak a mindenkori olvasók rendelkezésére. Nem könnyűolvasmányok, mert – noha nyelvújító írta őket – magukon hordják a nyelvújítás előtti magyar nyelv nehézkességének, botladozásainak, útkeresésének nyomait.

Nehéz a feladata annak is, aki az előtte tornyosuló kötetekben azonnal rá akar találni a költőre, az íróra, a nyelvművelőre, a kritikusra, a fordítóra, a naplóíróra, a levelezőre, a művelődésszervezőre, az irodalom-esztétára, az ízlésreformerre, az útirajzok, tanulmányok, publikációk szerzőjére, esetleg a köztársaságpárti forradalmárra vagy a jozefinista polgárra, aki derék hazafi és kozmopolita is egyben. Akármelyik arcának a megvilágításához az egész életművének áttekintése szükséges.

Viszont az alkalmi olvasóhoz közelebb hozzák életművét az epigrammái, melyek közül némelyik szállóigévé lett, pl.: „Jót és jól! Ebben áll a nagy titok...” 1Vagy – érdeklődéstől függően – megismerkedhetünk személyében a nagy levelezővel. A két tucatnál több kötetbe foglalt, tőle és hozzá írt, sok ezer levél ezen túl az irodalom-, a művelődés- és kortörténet kimeríthetetlen adaléktára. Az irodalompolitikai céljainak alárendelt lírai (pl.:

Tövisek és virágok. Széphalom, 1811., Kazinczynak Poetai berke. Pest, 1813.) és prózai alkotásai, (pl.: Bácsmegyeinek öszveszedett levelei. Kassa, 1789., Szent történetek. Széphalom, 1831. ), a fordításai (pl.: Bessenyei, Cicero, Gessner, Goethe, Herder, Lessing, Marmontel, Molière, Pyrker J. László, La Rochefoucauld, Sallustius, Shakespeare, Sterne, Wieland, stb.), tanulmányai (pl.: A Magyar Nyelv polgári nyelvvé emelése felől. Pályaírás. Széphalom, 1808., Orthologus és neologus nálunk és más nemzeteknél. Széphalom, 1819.) és cikkei (pl.: Nagyság és szépség diadalma. Napoleonnak és Luizának mennyegzőjöknél., Sárospatak, 1810., Tudósítások a Rákóczy-ház genealógiai ismeretének megigazítására. Sátoraljaújhely,1827.) mellett, a mai olvasó érdeklődésére is számot tarthatnak útirajzai (Magyarországi utak., Útja Pannonhalmára, Esztergomba, Váczra. Pest, 1831., Erdélyi levelek. 1817.), 2s még inkább az önéletírásai, melyek „Pályám emlékezete” (1816), „Fogságom naplója” (1828), s később „Az én életem” (1759-1781) 3  stb. –címekkel jelentek meg.4

Apja – Kazinczy József - és édesanyja - Bossányi Zsuzsánna – Érsemjénben kötöttek házasságot és kilenc gyermekük közül Ferenc látta meg itt elsőként a napvilágot. Apai ágon a köznemesi kazinczi és alsó-redmeczi Kazinczy család sarja, melynek tagjai a XVII. Századtól játszanak közéleti szerepet és megjelennek Borsod, Abaúj, Zemplén, Ung, Szabolcs és Bihar vármegyékben. Anyai ágon a nagybossányi és nagyugróci Bossányiak Trencsén, Túróc, Bars megyékben birtokosok a XIII. századtól és a nemzetség nem egy tagja országos tisztségre, főnemesi rangra emelkedett. Mindkét család közös vonása az, hogy sorsukat a Rákóczi - szabadságharc határozta meg és társadalmi helyzetük a nagyságos fejedelem szolgálatában teljesedett ki, s rokoni szálak főzik őket az említett régiók szinte valamennyi nemesi családjához, közöttük is közvetlenül a kóji Komáromi, Rhédey, Péchy, Fráter, Szirmay, Viczay, Makay, Ragályi-családokhoz.

Mivel a szülők az alsó-regmeci birtokra költöztek, Kazinczy pedig a nagyszülőknél maradt, gyermekévei Érsemjénhez kötődtek, ezzel együtt Nagyváradhoz és Debrecenhez, tarkítva a Partiumból a Felvidékre – szüleinek abaúji, zempléni birtokaira - történő, rendszeres utazásokkal. A világról alkotott képet és a szülő-modellt tehát elsőrenden az érmelléki táj és a nagyszülők adták az írónak. A Bossányi-nagyapa nemcsak a település, hanem Bihar vármegye karakteres személyisége. A gyermeki lélekbe bizonyára mélyen bevésődött a határozott, olykor a pálcát, mint a nevelés tekintélyt teremtőeszközét használó nagyapa alakja, aki nemcsak szigorú, de segít a rászorulókon, egyaránt törődik a körülötte megforduló, különféle rendűés rangú emberekkel; akihez messziről eljönnek tanácsot kérni; s aki latin és német folyóiratokat járat és napi elfoglaltságként diktál leveleket.

Az iskolai tanulmányok Érsemjénben kezdődnek, s megfordul ilyen címen Debrecenben, Késmárkon, Sárospatakon, Kassán, Eperjesen, Pesten. Ezek között a Sárospatakon eltöltött, teológiai és jogi stúdiumokkal megtoldott évtized a legjelentősebb. Kazinczy visszaemlékezéseiben valósághűen festi meg a nem éppen fénykorát élőpataki Kollégium mindennapjait: több bennük a kritika, mint az elismerés. Nehézményezi, hogy túl nagy hangsúlyt kap a latin nyelv és a hitoktatás, kevesebbet a történelem és az irodalom; a tanárok nincsenek hivatásuk magas fokán; a diákok körülményein javítani lehetne; a könyvtárban nincsenek meg a modern világirodalom alapművei, stb. 5  Ugyanakkor megállapítható, hogy az itt megalapozott klasszikus műveltsége egész élete folyamán jó szolgálatot tesz. Itt szerzi a meghatározó élményeit a világirodalmi és hazai olvasmányok terén, sőt, itt mutatkozik be először önálló publikációval a közönségnek - saját fordítással és eredeti szerzőségűalkotással - a későbbi irodalmár. Emellett az egyes tanárokkal és diáktársaival – mint ahogy magával az intézménnyel is – szoros, tartalmas kapcsolata alakul ki, mely élete végéig nem szakad meg.

A joggyakornoki évek után királyi táblai jegyző, zempléni aljegyző, éveken át a felekezeti iskolák inspektora, táblabíró. Gyakran utazik Bécsbe és Pestre, ahol megismerkedik a kortárs szellemi élet kiválóságaival.

Belép a szabadkőművesek ezoterikus szektájába, nagy reformokról ábrándozó reménységgel. Orpheus –néven a miskolci „erényes cosmopolitához” –nevűpáholy tagjává avatják 1784-ben, ahol a titkári tisztet tölti be. Fichtenbaum Kálmán –álnéven tagja az önképzőköri célzattal alakult Rózsa Rendnek. Azonban egy év sem telik bele, s a jakobinus összeesküvés ürügyén mind a szabadkőműves páholyok, mind az olvasókörök működését betiltják, az illegálisan tovább éltetett páholyok tevékenységében Kazinczy már nem vesz részt. Önvallomásából kiviláglik, hogy a páholyokkal kapcsolatban tud disztingválni: a „vad libertinismusokról” ismert szabadkőművesekkel nem kíván együttműködni.6Mi vonzza akkor mégis a páholyok felé? Úgy gondolja, hogy ez a titkos társaság a jó emberek, az erényeket és érdemeket mutatók közössége, az emberi szív iskolája. Az egész országot behálózó szervezetben a származási és vallási kiváltságok eltűnnek, hiszen akár az

uralkodójával is egyenrangú tag lehet valaki. A felvilágosodás eszméinek a hirdetésére ideálisnak tekinti ezt a kört, ahol a szabadgondolkodást nem cenzúrázzák és a haladásnak mindenki elkötelezett. Egy szóval: irodalmi missziója eszközének, a felnőttoktatás, a nőnevelés fórumainak szeretné használni az itt adott kereteket és javaslatot tesz arra, hogy a páholyok latin és német nyelve helyett a magyar nyelvet használják. Amikor idősebb korában nosztalgiával gondol a tiszavirág életűszabadkőművességére, kimutathatóan a nyelv- és irodalomművelőmissziójának egykori lehetőségeire gondol. 7

 

Folytatjuk

 

1 In: Tövisek és virágok id. m. A nagy titok.

2 Az „Erdélyi levelek” c. könyvéből Kazinczy életében csupán publikációk jelentek meg, elsőteljes kiadását Abafi Lajos rendezte sajtó alá: Bp. 1880. A legújabb pedig 2008-ban került ki a nyomdából Kováts Dániel szerkesztésében, s az Eötvös Kiadó gondozásában.

3 Bp. 1987. MagvetőKvk. Szerk. Szilágyi Ferenc.

4 A kiragadott példák természetesen nem tükrözik Kazinczy Ferenc műveinek és kiadásainak gazdagságát. Ezt többek között Busa Margit bibliográfus: Kazinczy Ferenc bibliográfia. Miskolc, 1981., Kazinczy Ferenc bibliográfia 2. Sátoraljaújhely, 1994., Kazinczy Ferenc prózai kéziratainak bibliográfiája. Sátoraljaújhely, 2001. c. kötetei mutatják be.

5 Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Bp. 1956. 29-31. p.

6 „Én ott kőmíves soha nem leszek, mondám, soha! Azok a vad libertinismusokkal, mely nem ismer semmi szeretetet, semmi tiszteletet, nem az én embereim. Szánom és szeretem némelyikét, de a társaságukat s a velök lételt kerülöm.”. Idézi: Abafi Lajos: Kazinczy Ferenc, mint szabadkőműves. Bp. é. n. 14. p.

7 Kazinczy levele Horváth Ádámhoz. Kaz. Lev. No 2689. Széphalom, 1814.

8 Imádságok Kazinczy Ferenc szavaival. Sátoraljaújhely, 2004.

9 Biblia Kazinczy Ferenc szavaival, elmélkedéseivel és imádságaival. Bp. 1991.

10 Ezt a sokszor emlegetett elvét a Tübingai pályaművében fejti ki leghatékonyabban, 1808-ban. Régi Magyar Könyvtár No 37. Bp. 1916.

11 Kazinczy levele Horváth Endréhez. Kaz. Lev. No. 3285.

12 Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése. Bp. 1960. Ungvár, 1847. VII.11. XII. levél. 363. p. 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap