Kazinczy 250 éve (2/2)

Szerkesztő A, szo, 08/20/2011 - 08:30

 

 

 

 

Kazinczy Ferenc

 Folytatás

 

Ehhez képest a szakirodalom máig megátalkodott szabadkőművesnek bélyegzi, ráadásul nem téve különbséget az akkori és mai szabadkőművesség között. Ezt megkönnyíti az iskolában nemzedékeken át tanított Kazinczy-kép, mely – az ateista diktatúra szándékainak megfelelően – az „ateista” Kazinczyról tanított, aki kiábrándult a vallásból és legfeljebb a filozófusok istenéről bölcselkedett. A szabadkőművesség ui. bármely vallás gyakorlását megtűri, ha az felszínes, formális, a valóságos hitgyakorlattal, a mély kegyességgel azonban kölcsönösen kizárják egymást. Kazinczy „ateizmusának” bizonyításához a „Vallástalan” c. versére hivatkoztak, mely azonban nem a hitet, hanem éppen a formális, gépies, kiüresedett, értéktelenné vált vallásgyakorlást hagyja maga mögött. Az „ateista” Kazinczy bemutatásához természetesen el kellett hallgatni az imádság-fordító, sőt, imádság-szerzőKazinczy arcát, 8a katekizmust írót, a Bibliát saját szavaival elbeszélőt, a Bibliához bevezetést és történeti magyarázatokat kiadót, 9  mint ahogy nem kapott hangsúlyt a református felekezetéhez való hősége – ami miatt elveszítette inspektori állását – és az sem, hogy egyházi tisztségviselőként ugyanolyan hallatlan munkabírással és buzgalommal dolgozott egyházközségéért vagy a református Kollégiumért, mint irodalmi missziójáért; a vallását az életével hitelesítve. Leveleiben pedig elsősorban nem deista filozofálással találkozunk, hanem személyes hitvallással, amit azokkal osztott meg, akik ezt értették és épülhettek egymás hite által. Ha mindezeket nem hallgatjuk el, akkor a miskolci lózsiban pusztán a fogsága előtti, 24 éves fiatalembert találjuk, a fogsága utáni, érett Kazinczy azonban a keresztyén hite, felekezete szerint integrálódva, kora szellemi viszonyai között bontakoztatta ki hivatását.

Karrierje tehát ígéretesen indul, de a jakobinus káté olvasásával és továbbadásával belesodródva a köztársaságpárti összeesküvésbe, halálra ítélik, majd ezt enyhítve, börtönbe csukják. Budán, Brünnben, Obrovicban, Kufsteinben, Munkácson raboskodik, összesen hét évig, azaz 2387 napig. 1801-ben szabadul. Az élete megmarad, szabadságát visszanyeri, de a közéleti pályafutásán beteljesedik a halálos ítélet: semmiféle hivatalra, sem közéleti szerepre, semmilyen téren nem számíthat, ráadásul, amellett, hogy a börtön-évek tönkre teszik anyagilag, a családját is megsarcolják, s ez némiképpen elidegeníti tőle szeretteit. Súlyos – halálosnak mondott – betegségbe esik, lemondanak róla, mélypontra kerül.

Azonban a felgyógyuló, talpra álló Kazinczy Ferencben egy új embert ismerhetünk meg. Megpróbál – a családja elvárásának megfelelően – gazdálkodni a számára juttatott birtokrészeken, de a számos kísérlete ellenére, nem ez marad az a terület, amelyen maradandó babérok teremnek a számára. Viszont családot alapít: feleségül veszi gróf Török Sophiet, egykori kassai felettesének a nála két évtizeddel fiatalabb leányát. Befejezi az általa tervezett és elnevezett széphalmi kúria építését. Sorra születnek gyermekeik : Iphigenia – aki gyermekként meghal - Eugénia, Thalia, Ferenc, Antal, Iphigenia, Bálint és Lajos. Utóbbi az, aki majd az aradi vértanúkat követi a mártíromságukban. Irodalomszervezőlevelezésének 80%-a a fogság után születik. Főbb lírai és prózai munkái az 1810-es -1820-as évek termékei, s ezek derekán tekintik országosan irodalmi vezérüknek barátai és az eszmeiségével egyetértők, mint Báróczy Sándor, Berzsenyi Dániel, Dayka Gábor, Fáy András, Kis János,

Kölcsey Ferenc, Szemere Pál, Virág Benedek és még sokan mások, főként az ifjabb nemzedék neológusai.

Irodalmi viták elindítója vagy kiváltója, de mindenképpen főszereplője éveken át, s korát megelőzőállásfoglalásai, kritikái fölött nem egyszer összecsaptak az indulatok. Legjelentősebb a nyelvújítás ortológus-neológus –vitája. Voltak és vannak, akik úgy gondolják, hogy a nyelvet meg kell hagyni abban az állapotában, ahogy van és nem szabad rajta mesterségesen változtatni, mert azzal csupán rontani lehet. Kazinczy ezzel az ortológus szemlélettel szemben a nyelvújítást megkerülhetetlennek tartotta, számára ez nem volt vitatéma. Az egyetemes irodalomtörténetből tudta azt, hogy a klasszikus – görög és latin – nyelvek ugyanúgy nyelvújításon mentek keresztül, mint a modern nyugati nyelvek, melyeknek nagy olvasmány-élményeit szerette volna magyarra átültetni. Harcolt azért, hogy a közigazgatás nyelve a magyar legyen, amikor ettől a bécsi udvar még elzárkózott. 10Szerette volna ország-világ előtt bizonyítani, hogy a magyar nyelv modernizálható és alkalmas a legkiemelkedőbb világirodalmi teljesítmények tolmácsolására. A vitát annyiban vállalta fel, amennyiben az arról szólt, hogy milyen módszerei és korlátai fogadhatók el a nyelvművelésnek és újításnak? Szerinte minden tehetséges író, költő, aki eredeti műveket alkot, egyúttal nyelvújító is, mert a munkáival gazdagítja a nyelvet. De felhívta a figyelmet arra, hogy a nyelvújítás kérdéseihez azok szóljanak hozzá, akiknek képzettségük és rátermettségük, azaz nyelvfilozófiai szemléletük, kellőirodalmi tájékozottságuk, érett ízlésük és esztétikai érzékük van. 11Nyitott ugyanakkor az ortológus szemlélet értékeinek elfogadására, egyetértve vele abban, hogy a nyelv fejlesztését és pallérozását magának az anyanyelvnek a természete engedi és valósítja meg.

A viták néha elmérgesedtek. A Kazinczyt eleve elutasítók, az őt kevéssé értők, de vele szemben előítéleteket táplálók, a vele mindenképpen vitázni akarók, a kritikáitól sértett szerzők diktátori hajlamokat tulajdonítottak neki; vádolták azzal, hogy a népszerűséget hajhássza, s a gőgös, hiú, pletykás, veszekedős, irigy természete rejtőzik a javító szándéka mögött. Sokan Kazinczy ellen fordultak, s bár formálisan kezet nyújtott ellenfeleinek és kereste a kiegyezést, a csatározások eredménye mégis az lett, hogy az általa teremtett irodalmi központ a személyével együtt háttérbe szorult és provincializálódott. A nyelvújítás küzdelmét megnyerte, megérte, hogy a közigazgatás nyelve részlegesen a magyar lett, s az ellene ágáló ortológusok sem nélkülözhették immár azt a több ezer kifejezést, melyeket a nyelvújítók alkottak, s amelyeknek jogosultságát az elterjedésük és további használatuk igazolta. Nyelvünk gazdagabb, irodalmunk színvonalasabb, ízlésünk kiforrottabb lett munkálkodása nyomán.

Mindezt azonban a kortársak – barátait kivéve - nem köszönték meg. Kazinczy kapcsolati köre beszőkült. Zemplén vármegye levéltárát rendezte, naponta Széphalomból a megyeközpontba, Sátoraljaújhelybe gyalogolva. Az itteni református egyházközség főgondnokaként, rátermetten és eredményesen végezte szolgálatát. A Tudományos Akadémia tagjává választották, utoljára utazott és útirajzokat írt 1831-ben, amikor hazatérve a fővárosból, a kolerajárvány elragadta. Felesége és legszűkebb háznépe kísérte utolsó útjára. Tisztelői megpróbáltak segíteni rászoruló családján, árváin, s ebbe a Tudományos Akadémiát is sikerült bevonni, de ezek a próbálkozások elhaltak azon a nagy igyekezeten, amellyel a reformkor éppen Kazinczynak és barátainak az álmait valósította meg nemzeti színházzal, múzeummal, könyvtárral és az egész nemzeti intézményrendszer kiépítésével.

Negyed századdal halála után megjelenik azért a közvéleményben a kegyelet hangja és „nyelvünk angyalát”, a „széphalmi mestert” már „Ámor ősz papjaként”, a „magyar nemzet megmentőjeként”, „szentelt magyarként” emlegetik. Petőfi hirdeti meg, hogy legalább egyszer minden magyarnak el kell zarándokolnia a „szent öreg” sírjához Széphalomba 12  és Tompa Mihály énekli meg alakját, mint amely „örök felleg magas tetőn.” (Kazinczy Ferenc emlékezetére. 1859.)

Kazinczy 250 évéhez a kultusza is hozzá tartozik. Ennek az elsőfölelevenítésére az 1848-asszabadságharc leverését követően, az elnyomatás korszaka után, születésének centenáriumi ünnepén kerül sor és Erdélyi János pataki tanár – filozófus, néprajzi gyűjtő, költő, könyvtárnok - tevékenységéhez kapcsolódik. Ennek köszönhetően 1859-ben nemcsak Széphalomban, hanem országosan – a Kárpát-medencében – sokfelé megemlékezéseket tartanak, emlékhelyeket létesítenek, szobrokat emelnek tiszteletére.

A kultusz része a Kazinczy-körök, társaságok alakulása. A pataki Kollégiumban 1862-ben alakul Kazinczy Társulat, 1898-ban a Felvidék fővárosában a Kassai Kazinczy Kör, 1902-ben a Zemplén Megyei Kazinczy Kör, 1917-től a Kassai Kazinczy Társaság, 1984-től a Kazinczy Ferenc Társaság kezdi meg tevékenységét – hogy pusztán a jelentősebbeket említsük.

Széphalmi családi temetkezési helyét emlékkerttel veszik körül. 1873-ban ugyanitt, az egykori kúria helyén, Kazinczy-relikviákat bemutató Mauzóleum épül, mellette 2008-tól immár a Magyar Nyelv Múzeuma várja kiállításaival a látogatókat.

Kazinczy életműve nemzedékről nemzedékre tucatnyi irodalmárnak ad elfoglaltságot, mégis úgy érezhetjük, hogy ennek a hagyatéknak még mindig vannak fehér foltjai. Ha Kazinczy 250 évének a tükrében tekintünk a nyelvrontás özönvizében még kitartó nyelvművelőszigetecskéinkre, a lebontásra kerülőnemzeti intézményekre, az oktatás szomorú helyzetére, ízlés- és magatartáskultúránk szétzüllésére, a kérdésessé váló irodalmi színvonalra, akkor nem csupán Kazinczy programjának időszerűsége kerül érdeklődésünk homlokterébe, hanem megszólít bennünket figyelmeztetőkérdése is : mi marad így gyermekeinknek, unokáinknak az anyanyelvünkből és az egykor sok küzdelemmel, századokon át megépített, gazdagított magyar irodalmi műveltségünkből?

 

Sárospatak, 2009.

Kiss Endre József 

 

1 In: Tövisek és virágok id. m. A nagy titok.

2 Az „Erdélyi levelek” c. könyvéből Kazinczy életében csupán publikációk jelentek meg, elsőteljes kiadását Abafi Lajos rendezte sajtó alá: Bp. 1880. A legújabb pedig 2008-ban került ki a nyomdából Kováts Dániel szerkesztésében, s az Eötvös Kiadó gondozásában.

3 Bp. 1987. MagvetőKvk. Szerk. Szilágyi Ferenc.

4 A kiragadott példák természetesen nem tükrözik Kazinczy Ferenc műveinek és kiadásainak gazdagságát. Ezt többek között Busa Margit bibliográfus: Kazinczy Ferenc bibliográfia. Miskolc, 1981., Kazinczy Ferenc bibliográfia 2. Sátoraljaújhely, 1994., Kazinczy Ferenc prózai kéziratainak bibliográfiája. Sátoraljaújhely, 2001. c. kötetei mutatják be.

5 Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Bp. 1956. 29-31. p.

6 „Én ott kőmíves soha nem leszek, mondám, soha! Azok a vad libertinismusokkal, mely nem ismer semmi szeretetet, semmi tiszteletet, nem az én embereim. Szánom és szeretem némelyikét, de a társaságukat s a velök lételt kerülöm.”. Idézi: Abafi Lajos: Kazinczy Ferenc, mint szabadkőműves. Bp. é. n. 14. p.

7 Kazinczy levele Horváth Ádámhoz. Kaz. Lev. No 2689. Széphalom, 1814.

8 Imádságok Kazinczy Ferenc szavaival. Sátoraljaújhely, 2004.

9 Biblia Kazinczy Ferenc szavaival, elmélkedéseivel és imádságaival. Bp. 1991.

10 Ezt a sokszor emlegetett elvét a Tübingai pályaművében fejti ki leghatékonyabban, 1808-ban. Régi Magyar Könyvtár No 37. Bp. 1916.

11 Kazinczy levele Horváth Endréhez. Kaz. Lev. No. 3285.

12 Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése. Bp. 1960. Ungvár, 1847. VII.11. XII. levél. 363. p.

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap   

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap