Kazinczy Ferenc és a vitatott hagyomány

Nyiri Péter - A..., v, 10/27/2013 - 00:08

2012. október 13-án Széphalmon, A Magyar Nyelv Múzeumában mutatta be Fried István Kazinczy Ferenc és a vitatott hagyomány című új kötetét a Kazinczy Ferenc Társaság és Sátoraljaújhely város önkormányzata. Fehér József múzeumigazgató és Kováts Dániel szerkesztő mellett maga a szerző beszélt a kötetről; az alábbiakban ennek tanulságait foglalom össze.

A magyar irodalom története a Kazinczyhoz való viszonyulásunk története, emelte ki az irodalomtörténész, hiszen a nyelvújítás megítélése, a Kazinczy-életmű értékelése, a kazinczyánus-anitkazinczyánus vita végigvonul irodalomtörténet-írásunkon. Voltak, akik Kazinczyt a nyelvrontás és diktátorság vádjával illették, mások dicsérték; de ezek gyakran téves dicséretek voltak. Ahogy Fried István mondta: Kazinczy meglepődött volna (és nem értett volna egyet) azon, hogy őt miben és miért dicsérik a dicsérők. És valóban, ma is kérdés sokak számára az, hogy mi is Kazinczy legnagyobb érdeme, hogy ki volt Kazinczy Ferenc. Író, költő, nyelvújító, irodalmi vezér, fordító vagy nyelvész? A szerzőtől erre is hiteles választ kaptunk. Kazinczy a stílus és az ízlés megújítója volt, egy életmodell, életprogram megtestesítője, annak a magatartásnak az ellenpólusa, melyet Csokonai Tempefői című művéből ismerhetünk. Fegyverneki, Serteperti, Tökkolopi vagy Koppóházy a képviselői ennek az irodalmat-művészetet haszontalanságnak tartó, rögzült nemesi életformába kényelmesedett létnek. Kazinczy a művelődés embere volt, a Szép és az Igaz rajongója. Felismerte Mozart nagyságát, értő rajongója volt a képzőművészeteknek, szükségesnek tartotta a művészet minden ágának támogatását – barátait arra biztatta, hogy készíttessék el portréikat –, szorgalmazta a magyar festészet fejlődését. Az övé egy kulturális életforma volt, az olvasás meghatározó és alapvető cselekedetével. Bibliofília, így nevezhetnénk azt a szenvedélyt, mely Kazinczy fűtötte-hajtotta. Nemcsak a könyvek tartalma, hanem a külső megjelenés, az igényes, méltó könyvkivitelezés is érdekelte őt, a könyv külleme is fontos volt számára. A nyelvmúzeum megnyitásakor hat hónapon át Széphalmon állítottuk ki Kazinczy Sárospatakra eladott könyvtárának néhány kötetét. Rendkívül gazdag, sokrétű volt ez a gyűjtemény: térképek, metszetek, idegen nyelvű könyvek sorakoztak a vitrinekben, Kazinczy féltett kincsei.

Nem Kazinczyval kezdődött nyelvújítás, Geleji Katona István és mások is újítottak, nem beszélve a minden korra jellemző költői újításokról. Nem véletlen hát, hogy A magyar nyelvújítás című kiállításunkban nem csupán Kazinczyék tevékenységéről szólunk, hanem Sylvester Jánostól egészen napjainkig tárgyaljuk a magyar nyelvvel való tudatos törődés történetét. Kazinczy erőszakosan, sietve újított, mondták sokan, s még ha a tempót, a határozottságot tekintve igazuk is van, a széphalmi mester mégis messze elmarad a valóban túlzó neológusoktól: pl. Barczafalvitól (ld. Szigvart klastromi története, 1787) vagy Folnesicstől (ld. Alvina, 1807), aki még a grammatikai nemeket is be akarta hozni a magyar nyelvbe (ez volt a nőstényítés; az őné pl. az ő névmás volt nőre értve; a szépné ez alapján érthető…). Kazinczy szóújításai, új szavai közül számos megmaradt, fennmaradt és ma is használatos. A szellem is Kazinczy kifejezése, és Kosztolányi ezért a szóért külön hálás volt neki. Szólnunk kell a fordító Kazinczyról is, a mester önkritikájáról – az eredeti művek kapcsán. Ő inkább fordított, s a fordítások révén akarta az alkotók és befogadók ízlését fejleszteni; mert a fordítás hatékony eszköze a szókincs bővítésének, a stílus formálásának, csiszolásának, vagyis a nyelv megújításának. Pindarosz, Horatius, Shakespeare, Molière, Wieland, Goethe, Lessing, Sterne műveit fordította Kazinczy, fordítói tevékenységét nagy műfajgazdagság jellemezte.

A magyar nyelvújítás nem egyedülálló folyamat az európai művelődéstörténetben. Egyrészt Wieland, Klopstock, Goethe is újított, tapasztalta Kazinczy, és joggal vallotta, hogy az újításhoz neki is joga van. Másrészt a nyelvújításnak Európa-szerte voltak előzményei, mintái és követői is. Henrik Becker és Richard Pražák kutatásaira hivatkozik könyvében Fried István, a német és cseh kutató munkálkodásaiból ismerjük a nyelvújítás kelet-közép-európai tipológiáját – a nyelvújítások egyik típusa a magyar és a cseh.

Ez Fried István harmadik tanulmánygyűjteménye, mely a Kazinczy Társaság gondozásában jelent meg. Az érzékeny neoklasszicista. Vizsgálódások Kazinczy Ferenc körül (1996) és az „Aki napjait a szépnek szentelé” Fejezetek Kazinczy Ferenc pályaképéből és utókora emlékezetéből (2009) után a Kazinczy Ferenc és a vitatott hagyomány is számos érdekességet kínál. „Új adalékokat és vizsgálati szempontokat kapunk a fordítások szerepének korabeli megítéléséhez, a magyar neoklasszicizmus válaszútjainak és a korszerűségnek az értelmezéséhez, az önéletrajzi elemeknek a művekbe épüléséhez, a pálya alkonyának értékeléséhez, miközben feltárja a Kazinczy-kutatás mai eredményeit, dilemmáit, feladatait.” – olvassuk a szerkesztő, Kováts Dániel szavait.

A borítón Joseph Kreutzinger Kazinczy-portréja (1808) látható.

A kötethez egy 15 oldalas függelékre is tartozik: Az „Édes Anyanyelvünk” verseny 40 éve című részben a rendezvényről olvashatunk fontos adatokat, sőt egy mutatványt is a verseny írásbeli feladataiból. (A könyvbemutató az anyanyelvi verseny egyik rendezvénye volt.)

            S végül egy idézet Sziklay László irodalomtörténésztől (Fehér József idézi őt a kötet előszavában), egy választ arra, hogy mit adott „a széphalmi kúria” a magyarságnak: „belépőjegyet a XIX. század hatalmas lendületébe, évszázados késések gyors pótlására, irodalmunk és tudományunk sem azelőtt, sem azóta nem tapasztalt hirtelen fölemelkedésére. Kazinczynak egyik szeme – talán túlzottan is – állandóan Európára tapad, másik szeme azonban állandóan itt keres, kutat a magyar glóbuszon, tehetségeket fedez föl, maradiságot ostoroz s nemcsak irodalmat, hanem irodalmi életet is teremt”.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap