A kék égen

Bodó János, p, 12/11/2015 - 00:16

 

A kék égen, mely végtelen nagy,

Két felhőfoszlány úszik tova,
Még oly távol vannak egymástól:
Ezek nem találkoznak soha!

 

De játszi szél - a sors - gondolja,
És miért ne gondolna nagyot?
Egyszer csak egymás felé hajtja
A két kicsiny felhő-darabot.

 

Először nem hiszik el: csoda
Történhetett, hogy ilyen távol,
Ily messzeségből egymásra lel
Két felhőcske, két kicsiny fátyol!

 

Pedig ez történt: összeérve,
Egymásba bújva, felragyogva,
Új felhő született s elindul
A nagy kékségben, új utakra!

 

2. A kis kondás

 

Elmúlt a tél, szép tavasz lett,
Jött a boldog szirombomlás,
Visszaszállt a fecske, gólya -
Szerelmes lett a kis kondás.

 

Kit szeretett? Nem is tudta!
Csak szívében kolomp kondult,
S míg hevert a fűzfa árnyán,
Azt hitte, hogy megbolondult!

 

3. A közelítő tél

 

Mindjobban rányomja bélyegét,
Mindinkább elsiratja emlékét
Tavasznak, s nyárnak a természet.
Kérdezheted: mivé lett, kié lett, hová lett?
Majd megtudod! - jön a hetyke válasz,
Persze, te tudod szomorúan már azt:
- Jön a tél, s nincs tüzelő, se télikabát,
Se remény, hogy majd lesz legalább.
Kietlen pusztaság kívül-belül,
Így várnia tavaszt, ennyire kiégve,
Mert ennek más sohasem lesz vége!
Szinte reménytelen
Mondják sokan -
De valahogy mégis, 
Szívükben remény terem.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap