Keményen arcul ütöttetek - Erdélyiek a népszavazásról

Csata Ernő, k, 12/05/2017 - 00:06

            Tele van a lelkünk keserűséggel, de az érvényes és sikertelen népakaratot, ha szomorú szívvel s csalódottan is, tudomásul vettük.
Nyolcvan éven át megtanultuk az akkori felelőtlen és hozzá nem értő politikusok tettei miatt, hogy gondjainkban, saját erőinken kívül másra nem támaszkodhatunk a szülőföldön való boldogulásunk és magyarnak maradásunk nehéz történelmi folyamatában.
Ezer éven át mi testvéri szeretettel adtuk nektek ingyen, és ti elfogadtátok értékeinket, amelyekkel ma is büszkélkedtek. Mi adtuk a magyar hazának Hunyadi Jánost és fiát, Mátyás királyt, Erdély szülöttje Arany János, Ady Endre, Bartók Béla, Tamási Áron, Áprily Lajos, Bolyai Farkas. A semmiből Bolyai János teremtett egy új, matematikai világot, s ősi gyökereink felkutatására atyánkfia, Kőrösi Csoma Sándor innen indult el, akkor is támogatás nélkül. Unokáitoknak este elalvás előtt, ha még egyáltalán olvastok vagy mondtok mesét, azok közül néhány bizonyára Benedek Elektől (Elek apótól) való. Innen kényszerült bujdosó útjára Mikes Kelemen, aki úgy szerette Rodostót,hogy el nem feledhette Zágont. Ne feledjétek, hogy amire annyira büszkék vagytok, és mindig mindenütt vigyázzban énekelitek, a magyar himnuszt is tőlünk kaptátok, Kölcsey Ferenc erdélyi költőtől.
Ezek az érdemes kultúremberek ma nem lehetnének magyar állampolgárok, sikertelen népakaratotok nyomán.
Mi sem házaitokat, mezeiteket vagy egyéb jószágaitokat tőletek el nem kívánjuk, csupán egy nyolcvanéves kitaszítottság és megalázottság lelki nyomora után, 2004 decemberében kifényesített reménycipőinket kitettük a kisebbségi sors reménytelen, bezúzott ablakába, hogy Mikulás talán nekünk is tesz bele valamit. Bizonyára rosszak voltunk, mert meglepetésünkre csak virgácsot találtunk cipőinkben, és ajándék helyett keményen arcul ütöttetek, s ismét el akarjátok hitetni velünk, hogy még mindig jobb egy hűvös román ölelés, mint egy anyaországi testvéri, de fájdalmas pofon.
Használjátok büszkén értékeinket, mi testvéri szeretettel adtuk és adjuk nektek ingyen, nem költségvetési tételként. Ezen kincseink nem költségvetési számok egyszerű megfelelői, nem voltak és nem is lehetnek azok soha, ezek a magyar nemzet személyazonossági adatai, egy nagyszerű kultúra lelkületi anyajegyei, nélkülük mi is maradna egy nemzet, ha nem mohás sírkövek alatt nyugvó, korhadó koponyacsontok tömkelege.
Kincstárba gyűjtött adófizetői forintjaitokra jól vigyázzatok, mert azokat nem mi, hanem lelketlen, haszonleső vezetőitek fogják elherdálni értelmetlenül!
             2004. december 5-e után, mint hányatott történelmünk során annyiszor, rádöbbentünk újra, hogy nem is vagyunk magyarok, csupán erdélyiek vagyunk, és azok is maradunk, még akkor is, ha egyes politikusaitok pénzzel megvásárolható potyalesőknek tekintenek bennünket, ami mélyen sérti az erdélyi ember büszkeségét és emberi méltóságát.
            Mi írtunk magunknak is himnuszt, és lelkünkben még mindig visszavárjuk a Hadak útjáról a legendás Csaba királyfit, aki talán elmesélhetné nektek, hogy mi is Árpád nemzetségéből valók vagyunk, és nem is akármilyenek. 

Ezt a levelet 2004. december 5-én este írtam, miután kiderült, hogy az un. státusztörvény népszavazása érdektelenségbe fulladt. A levél 2004 december 8-án jelent meg a marosvásárhelyi Népújságban, Levél magyarországi testvéreinkhez címmel, majd december 10-én a magyarországi Magyar Nemzet napilapban, Keményen arcul ütöttetek cím alatt a 19-ik oldalon, majd a Hitel 2005. februári számában, csokorba gyűjtve, sok szerző művével együtt.
 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap