Kempelen Farkas Emléknap

Szerkesztő A, k, 01/23/2018 - 00:12

 

 

 

 

 

 

 

 

Kempelen Farkas

 

(Pozsony, 1734. január 23. – Bécs, 1804. március 26.)

 

A XVIII. századnak – a százötven éves török uralom után, és a Rákóczi szabadságharc kifulladása után – különösen nagy szüksége volt igényesen gondolkodó magyar elmékre, alkotó művészekre és tudósokra, akik képesek voltak megújítani a magyar tudományosságot, s még talán az európai kultúrát is meghökkentették a magyar szellem legújabb eredményeivel. A század egyik legsokoldalúbb feltalálója volt Kempelen Farkas, aki nemcsak terveket készített, de módja volt meg is valósítani terveit.

 

Kempelen Farkas ír bevándorlók gyermeke volt (névalakja németül Wolfgang Franciscus von Kempelen). Tanulmányai során sok kiváló iskolát látogatott végig (Pozsonyban, Győrben, Bécsben és Rómában), és számos tudományágban szerzett jártasságot (filozófia, jogtudomány, matematika és fizika), de alaposan „belekóstolt” a rézmetszés művészetébe is, - mindezek az ismeretek élete során igen hasznosnak bizonyultak.

 

A fiatal tudós felelősségteljes munkával bizonyította rátermettségét: a Bácskában lett telepítési kormánybiztos, ami még a XVIII. század közepén (tehát mintegy hetven évvel a török kivonulása után) is nélkülözhetetlen kormányzati tevékenység volt. Gyakorlati érdeklődésének korai jele, hogy figyelme a selyemgyártás (és az ezzel összefüggő selyemhernyó tenyésztés) felé fordult, ez az iparág nemcsak a polgári átalakulást és berendezkedést (érts: a női divatot) szolgálta, hanem Magyarország előtt megnyitotta (vagy megnyithatta volna) az európai piacot.

 

A fizika és a természettudományok, valamint a mechanikai gépek iránti érdeklődés azonban más irányba terelte Kempelen Farkas figyelmét. A XVIII. század kétségtelenül a műszaki felfedezések ideje volt, ebbe a sorba illeszkedtek a beszélőgépek, amelyeket Kempelen elsőként szerkesztett a világon – eredményes formában. A belepréselt (pumpált) levegőt a gép az emberi hanghoz hasonló légrezgésekké alakította. Ezzel a géppel, és a hozzá kapcsolódó kísérletekkel Kempelen a fonetikai kutatások egyik megalapozója lett. A beszélőgépeinek egyetlen fennmaradt példánya ma a müncheni Deutsches Museumban található.

 

Hasonlóképpen jelentős az a korabeli gőzgép, amelyet Kempelen gőzkondenzátorral működtetett, és amelyet Bécsben mutatott be Mária Terézia királynőnek is. Budán viszont vízemelő szerkezetet készített, amely két szivattyúval működött, és a Várhegyre épült városrész számára teremtette meg a vízellátás lehetőségét. (A szivattyúk lóhajtással működtek.) A berendezés a gőzturbina egyik ősének tekinthető.

 

Kempelen nevéhez fűződik a budai Várszínház műszaki berendezéseinek a megtervezése (amely a korabeli Budán ámulat tárgya volt, és ördöngösségnek tartották), a schönbrunni szökőkutak műszaki újdonsága, továbbá egy nyomtatógép, amelyet a vakok oktatására használtak.

 

A felsorolt s még számos más műszaki találmány nemcsak Kempelen gyakorlati érzékét mutatja, hanem érzékenységét a városi élet, a polgári igények, a maga korában modern és újra törekvő életfeltételek iránt. Találmányait folyamatosan megismertette I. Ferenc császárral is, aki kezdetben anyagilag támogatta, megbízásokat adott számára, és helyet biztosított neki udvarában. Kempelen lovagi rangot kapott az uralkodótól, akit mindvégig töretlen hűséggel szolgált.

 

Kempelen Farkas nevét leginkább azonban a sakkozógép őrizte meg, amely „ ATörök” néven lett ismert a köztudatban, mert egy török ruhába öltöztetett figura mozgatta a bábukat. A gép belsejében ugyan egy sakkozni bizonyosan kiválóan tudó élő embert is elrejtett Kempelen, de „az igazi bravúr nem az ember elbujtatása volt, hanem a sakkasztal belsejében pontosan mozgatható szerkezet és az optikai kivetítő rendszer… Kempelen apró mágnestűket alkalmazott, melyek a tábla aljára voltak erősítve… így a játszma állása könnyen követhetővé vált a gépbe rejtett játékos számára” – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány c. könyvében. Az elektromosság és a számítógépek kora előtt mintegy száz-kétszáz évvel ez a gép műszaki csodának számított, bár maga Kempelen gyermekjátéknak nevezte találmányát. A gép Napóleon ellen is sikerrel szerepelt. Kempelen Farkas végül is szegényen és elfeledve halt meg 1804-ben, a császár megvonta tőle a támogatást, talán a lovag jakobinus kapcsolatai miatt.

 

Az 1970-es években Hajdúfy Miklós Sakk, Kempelen úr! címen többrészes tévéjátékot készített Kempelen életéről, a címszerepet Sinkovits Imre alakította. Szalatnai Rezső, a pozsonyi születésű magyar író és irodalomtörténész Kempelen, a varázsló címen írt róla történelmi regényt.

 

Kempelen Farkas tudós és sokoldalú személyiség, a XVIII. századi magyar tudományosság megújítója volt. A sikeres ötvös, író, költő és építész gőzhajtotta szivattyúkkal megoldotta Buda magas fekvésű városrészének vízellátását. Beszélőgépével és az 1769-ben készített, Török nevű, korunkban is zseniális technikai megoldásnak számító sakkozógépével örök nemzetközi hírnevet szerzett a magyar tudománynak.   

 

 

Lukáts János

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap