Keroucakot olvasok -Nemzedék az elhagyatottságban

Turcsány Péter, cs, 10/26/2017 - 00:04

 

 

 

Keroucakot olvasok -Nemzedék az elhagyatottságban

 

Memória technikája lényegre törő, láttató. Tájleírásai olykor emberfölöttiek, gigásziak „Itt, az elhagyatottság csúcson, a szél kavarog elhagyatottan, nem szól benne zene, megrázza a föld eresztékeit, úgy nemzi az éjszakát. – Óriás denevérfelhők árnyéka lebeg a hegyen.” :
Kerouac önmaga, útitársai és rokonlelkű „testvérei” megjelölésére fedezte fel a beatitude (üdvözültség, angyaliasság, angyalhasonlóság) szóból származó beat kifejezést. (A kötet magyar fordítója szerint áldott értelemben is alkalmas a hatvanas évek záró nemzedékének az önmeghatározására.)
Keruoac maga a harmincas években születettek, a háborús nemzedék nevében fogalmazta meg az újrakezdést, az új életmintát, új életfelfogást, az ötvenes évek elejétől kezdve, amely a beatmozgalomban ( + a Beatles és társai zenéjében) és a hatvannyolcas generáció látványos felfutásában erősödött fel. De alapmotivációit némileg el is ferdítette a fölerősítő társadalmi visszhang. Maga még egyértelműen és tisztán hirdette, elsősorban barátai között,  söt már az ötvenes évek előtt is:

                            „légy mindaz, ami van, mert most is csak az van, ami mindig –
                            a remény is csak egy szó, olyan, mint a hószállingózás.”

Ha Kerouacot a köréje varázsolt romantikából kihámozzuk, akkor benne a II. világháború utáni ember ősi, de mégis új és mítoszteremtő magatartásmodelljét leljük fel. Kerouac szomorúságában, ha írásainak divattá lett anarchista attitűdjeit lehántjuk, a bánattal küzdő keresztény ember és az elragadott keleti egyszerre kap kifejező formát.
Így lehetett a 17. századi Matsuo Basho haikuinak újra felelevenítője és a világháborúk utáni évjáratok kiábrándultságában is hiteles prófétája, mintateremtő és emblematikus alakja. Folytatható és élhető életmodellért kiáltott minden szava, minden regénye (írása), bár ő maga mintegy üstökösként villództa fölénk megdöbbentő vízióit és bölcsességeit.
Kerouac leginkább Basco bolyongásaiban és eszméléseiben ismerte fel a tiszta egzisztenciális jelenlétre vágyó modern ember mintáját. Még az ötvenes években befejezte életműve és személyisége kulcsregényét: az Úton című bejárta a világot, mégis a későbbi, Az elhagyatottság angyalai című munkában érezhetjük legközelebb dobogni magunk mellett a szívét; s érezhetjük írói, jobbik énjét, amely szándéka és megvalósulása szerint is: elsősorban segítő, hírnöki, azaz angyali jelenlét.

„’Nem érek el odáig’ ez az egyetlen gondolatom, miközben megyek, mint egy negatív, vörösben foszforeszkáló felirat az ’Oda kell érnem’ című, fejemben pörgő filmen –

                                                 Elhagyatottság, elhagyatottság,
                                                       De nehéz is
                                                 Leszállni rólad.”

Ebben a könyvben haikui és leírásai egymást váltva erősítik fel komoly és komor üzeneteit. Könyve: végsőkig pontosított létirat. Montázstechnikája szinte tradicionálisan önmegvilágító. Basco hatása kikerülhetetlen nemcsak írásmodorban de magatartásában is. Évszázadokat ível át a japán szerzetes és az amerikai beat nemzedék költészetének egymásra hangoltsága.

                                                 „Úszom a nehézségek árjában,
                                                 de fenn fogok maradni.”

Önbizalma ebben a kijelentésben kettős értelemmel bír: szembeáll a hétköznapok sodrával, de otthon van az írás örökkévalóságában. Az Elhagyatottság angyalai elsősorban konfesszió (vallomás), az emberi alapigazságok erejével ég és éget, a mai olvasók lelkébe hatolóan is. Kerouac hatását a fiatalabb kortárs Ginsberg elsöprő erőként érzékeltette.

 

Ehhez hozzátehetjük: a költőt éppen az íróbarát látomásaiban feltáruló létviszonylatok lendületes kimondása ragadta magával, s ennek „erejétől” nem szabadulnak mai olvasói sem.
Kerouac témaváltásai, témavisszatérései belső- és ún. függő beszédei a tradicionalitást súrolják. Látásának mikéntje a megrázó, a felhívó és az üzenethozó, hírnöki és angyali, azaz beat. Valaki valamit mond. Mindhárom mondatrész fontos ebben az állításban. Kerouac hiteles és érvényes ötven év elteltével is: személyiségével és eszméléseivel. 

(Cartapulus Kiadó, 2006)

 

 

Magyar Irodalmi Lap 
 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap